Dániában nem megy

BERECZKY ATTILA, BENDÓ ZSOLTBERECZKY ATTILA, BENDÓ ZSOLT
Vágólapra másolva!
2006.08.15. 18:39
Címkék
Ha rápillantunk az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) rangsorára, amely a női klubcsapatok kupaszereplése alapján készült, egyértelmű, hogy Dánia és Magyarország (azaz a két állam bajnoksága) kimagaslik a kontinens szűk elitjéből. Az északi országba rengeteg pénz áramlott az elmúlt időszakban, s természetes, hogy a dán klubok sok magyar sztárt megkörnyékeztek, szerződtettek.
Bulath Anita (balra) itt Tóth Tímeával küzd a labdáért
Bulath Anita (balra) itt Tóth Tímeával küzd a labdáért
Bulath Anita (balra) itt Tóth Tímeával küzd a labdáért
Bulath Anita (balra) itt Tóth Tímeával küzd a labdáért


Elátkozottnak tűnik a dán elitliga a magyar lányoknak, hiszen eddig nagyon kevesen tudtak ott maradandót alkotni. A 2005-ben tragikus autóbalesetben elhunyt Kulcsár Anita például el sem jutott a bajnokságig, a csapat, amely szerződést kínált neki, anyagi nehézségek miatt megszűnt. Akadtak, akiket hamar elfogadtak, ám sérülés miatt nem értek el olyan karriert, amilyenre vágytak.

Az sem titok, hogy néhányan a magyartól eltérő kézilabda-kultúra miatt nem jutottak előbbre. Nem véletlen, hogy a honi szakemberek többsége, köztük Németh András szövetségi kapitány sem híve a magyar éljátékosok Dániába szerződésének (a csütörtökön kezdődő Pannon-kupára csak két rutinos légióst, Pálinger Katalint és Siti Esztert hívja haza – a Krim Ljubljanából).

Dániában ugyanis sajátságos az edzésrendszer. Míg Magyarországon a legtöbb helyen napi két gyakorlással és hosszabb edzőtáborokkal készülnek, addig a dánok napi egy pörgős tréningre, a négy-öt naposnál nem hosszabb összetartásokra voksolnak. A más ritmushoz szokott magyaroknak sok gondot okoz az átállás.
A 2000-es Eb legjobbjának választott Siti Beáta például egy évet „szenvedett” az Ikastban Christian Dalmose keze alatt. Sportolói nagyságát bizonyítja, hogy a gyakori mellőzés ellenére is bizonyított, a második évben már alapember volt az EHF-kupát nyerő csapatban. Mégsem volt szomorú, amikor hazatért…

Borók Ritának könnyebb dolga volt, hiszen a legendás sikeredző, Ulrik Wilbeck nagyon szerette őt. A balkezes átlövőnek azonban a 2000-es Eb előtt elszakadt a keresztszalagja. A következő bajnokság kárpótolta, így elégedetten térhetett haza. Ugyancsak Viborgban légióskodott (már a Wilbeck-korszak után) Németh Helga, aki ugyan bajnokságot, kupát, sőt EHF-kupát is nyert, de ha kedvenc országáról kérdezik, nem Dánia a válasz.

Christian Dalmosével, valamint makacs bokasérülésével gyűlt meg a baja Farkas Ágnesnek Dániában. Karrierjéből azonban kitörölhetetlen lesz az északi ország, hiszen utolsó klubja az Aalborg volt.
Siti Eszter három évvel ezelőtt szerződött a nagy terveket dédelgető FC Köbenhavnhoz. A mosolygós magyar lánynak nem voltak beilleszkedési gondjai, csakhogy az FCK álmai nem akartak valóra válni. Így hiába dicsérték a helyi szakemberek is az irányítót, ő váltott, közelebb költözött Magyarországhoz, Ljubljanában folytatja. Ugyancsak a koppenhágai klubnál próbált szerencsét a világ egyik legjobb kapusa, Pálinger Katalin, aki végül csak hosszas átigazolási huzavona után tudott megválni a dán egylettől, amelyben klubszinten karierje legrosszabb szezonját zárta. Ráadásul az FCK vezetőitől több megértést várt volna, miután civil életében nehéz pillanatokat élt át.

Szép éveket töltött Dániában két jobbátlövő, Benyáts Beatrix és Nagy Krisztina, de az Esbjerg és a GOG egyaránt középcsapat.
Ulrik Wilbeck, az egykori aranyhalmozó kapitány dán szemszögből próbálta megvilágítani, hogy mi is lehet a gond.
„Amikor Siti Beát láttam, arra gondoltam, hogy a magyaros irányítóiskola képviselőjéből bűn lenne dán irányítót faragni – mondta a szakember. – Ha az Ikastnak ilyen játékosra volt szüksége, a hazai piacon kellett volna körülnézni. Nagyon szerettem Németh Helga kézilabdáját is, ő az egyetlen játékos, akinek nem adtam volna külön taktikai utasítást, hagytam volna, hogy a saját elképzelése szerint játsszon.”

Az idén nyáron is két magyar éljátékos választotta a dán bajnokságot. Mehlmann Ibolya az Aalborgba szerződött, míg Bulath Anita az FCK-ban folytatja.
„Nagyon kedvesek voltak a lányok, és elődöm, Siti Eszti jó nyelvtanárnak bizonyult, hiszen néhányan magyar szóval üdvözöltek – mondta Bulath Anita. – Rájátszást érő helyen szeretnénk végezni, azaz be akarunk jutni az első négy közé.”


Északi technika kontra magyar erőnléti munka
3 kérdés - 3 válasz

Brian Lyngholmot, a dán női válogatott szövetségi kapitányát kérdeztük a magyarokról szerzett tapasztalatairól.
– Nehezen illeszkednek be Dániában a magyar játékosok?
– Van némi mentális különbség, amit nem egyszerű kiküszöbölni. A dán kézilabdázók sokkal felszabadultabbak, bátran vállalkoznak. Idő kell hozzá, hogy ezt a gondolkodásmódot és életformát a magyarok átvegyék.
– Mekkora a különbség a dán és a magyar edzésmódszerek között?
– Mi inkább a technikára, míg a magyarok a fizikai felkészítésre helyezik a hangsúlyt.
– Ki volt az a magyar játékos az utóbbi időben, aki jó benyomást tett önre?
– Bár csapata nem úgy szerepelt, ahogy elvárható volt, Siti Eszter a harmadik koppenhágai évében nyújtott teljesítményéért minden dicséretet megérdemel.

Az EHF rangsora a női klubcsapatok kupaszereplése alapján

1. Dánia 128.56 pont
2. MAGYARORSZÁG 96.11
3. Spanyolország 68.22
4. Norvégia 62.33
5. Oroszország 58.67
6. Szlovénia 57.60
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik