A világ legprofibb kézicsapata a Veszprém ellenfele - klubportré

A FELEMELKEDÉS

A mintegy 240 ezer lakosú észak-németországi város, Kiel (Schleswig-Holstein tartomány székhelye) jelentős kikötőváros, amely méltán ismert híres vitorlásairól (az 1936-os és az 1972-es olimpia vitorlásversenyeit is itt rendezték), botanikus kertjéről vagy operaházáról – és a sportkedvelők számára mindenekelőtt a férfi kézilabdacsapatáról.

A nagy hagyományokra visszatekintő THW Kiel már jócskán túl van a 100. születésnapján – 1904-ben alapították –, és mára nemcsak Németországban, de Európán belül is vezető szerepet tölt be, mondhatni, megkerülhetetlen tényező, ha kézilabdáról van szó. A fekete-fehér színek miatt a „zebrák” becenévre hallgató csapat a sportágban elfoglalt helyének megfelelő otthonnal rendelkezik, a 2001-ben felújított Sparkassen-Arena általában telt házzal üzemel, ami 10 250 fanatikust jelent meccsenként.

A Kiel kézilabdagárdája a háború után aratta az első nagy sikereit, 1948-ban és 1950-ben is megnyerte a nagypályás német bajnokságot, majd még a Bundesliga 1966-os megalakulása előtt háromszor annak elődjét, a kispályás bajnokságot is (1957, 1962, 1963).

A Bundesligában ugyanakkor hosszú, lépésről lépésre megtett út vezetett fel a csúcsra. Az 1973–1974-es évad volt az utolsó, amelyet a Kiel nem az élvonalban töltött, ezt követően azonban még évekig tartott, amíg a középcsapatból rendszeresen az élmezőnyben végző gárda vált. 1983-ban érte el az új idők első dobogós helyezését, s még tizenegy esztendőt kellett várni arra, hogy a „zebrák” a csúcsot is meghódítsák a Bundesligában.

A nagy áttörés a bosnyák-horvát edző, Zvonimir Serdarusic irányításával sikerült, aki első szezonjának végén bajnoki elsőséget ünnepelhetett tanítványaival, s vele igazi aranykorszak köszöntött be a klubnál. 1994 után szinte alig maradt le az aranyról a csapat, azóta mindössze kétszer nem fért oda a dobogóra, miközben előbb beérte, majd le is körözte a Gummersbachot, és jelenleg 19 bajnoki címével tartja a Bundesliga-rekordot (a második Gummersbach leragadt 12-nél).

A kilencvenes években már olyan sztárok erősítették az együttest, mint Uwe Schwenker, Nenad Perunicsics, illetve mindenekelőtt a felejthetetlen svéd trió, Magnus Wislander, Staffan Olsson és Stefan Lövgren, bár a nagy nemzetközi áttörést, a 2007-es Bajnokok Ligája-győzelmet csak utóbbi élhette át közülük a klubbal. Persze addig sem volt sikertelen a Kiel – a bajnoki címek mellett azért begyűjtött három EHF-kupa-győzelmet és rendszeresen ott volt a BL legjobb nyolc csapata között, 2000-ben döntőzött is –, ám az első triplázás újabb szintre emelte az amúgy sem alacsony kieli színvonalat: igazi mintaklubbá.

MINTAKLUB A CSÚCSON

Serdarusic 2008-ban távozott, Alfred Gíslason érkezése azonban nem jelentett törést, szakmai téren legalábbis, mert egyébként a sikerek ellenére nehéz időszakot élt meg a klub, Serdarusic mellett az akkor klubmenedzserként dolgozó Schwenkert is vesztegetéssel vádolták meg. A gyanú szerint legalább 10 meccs, köztük a 2007-es BL-döntő esetében fizették le a kieliek a játékvezetőket, ám a másodfokú bíróság 2012 januárjában végül felmentette a sportvezetőt és az edzőt.

Eközben a korábban a Magdeburgot (bajnoki cím és BL-győzelem) is a csúcsra vezető Gíslasonnal az élen a Kiel állandósította a helyét a „magaslati levegőn” a nemzetközi porondon is: 2007 óta kétszer nem jutott be a BL fináléjába, csupán egyszer nem nyert bajnoki címet és mindössze háromszor nem nyerte meg a Német Kupát.

Persze a Kiel 2007 óta a parketten is jócskán átalakult. Jellemző, hogy első BL-győzelme szezonjának végjátékban rendszeresen 8-9 pályára lépő mezőnyemberrel tudta le a meccseit Serdarusic, igaz, Nikola Karabatic, Kim Andersson, Christian Zeitz, Dominik Klein, Vid Kavticnik, Henrik Lundström, illetve a kapus Thierry Omeyer neve így is garanciát jelentett a sikerre. Ehhez képest 2013-ban már úgy verte meg a Veszprémet a csoportkörben, hogy összesen 11 játékos talált be a bakonyiaknak, jelenleg pedig olyan gondjai vannak Gíslasonnak, hogy a belső posztokon lövőposztokon a Filip Jícha, Domagoj Duvnjak, Marko Vujin trióval vagy az Aron Pálmarsson, Joan Canellas, Steffen Weinhold hármassal folynak-e gördülékenyebben a támadások...

A kézilabdát csak felületesen követők is biztosan meg tudnak nevezni legalább két-három klasszist a Kielből, de ez nem is csoda, hiszen a csapat jelenlegi keretében 16 (!) olyan játékos van, aki most is az vagy korábban volt válogatott (a német mellett van svéd, norvég, spanyol, dán, szerb, cseh, horvát és izlandi is) – kellemes edzői gondok.

2011-ben ugyan kisebb megtorpanást lehetett tapasztalni (második hely a Hamburg mögött a bajnokságban, búcsú a negyeddöntőben a BL-től), a következő szezonban viszont csattanós reakció következett: a csapat megismételte a 2007-es triplázást úgy, hogy a bajnokságot – a világ alighanem legerősebb ligáját – 100 százalékos teljesítménnyel nyerte meg. A hazai dupla 2013-ban is összejött, a BL elődöntőjében azonban a későbbi győztes Hamburg megálljt parancsolt, míg tavaly a Flensburg okozott újabb meglepetést a fináléban.

NEM CSAK LÁTSZATRA PROFI

A parketten kívüli szisztematikus munkát és fejlődést utólag könnyű végigkövetni a Kielen. 2003-tól 2013-ig 4 millió euróról több mint a duplájára, 9.5 millió euróra nőtt a klub költségvetése, s miközben a gazdasági világválság Spanyolországban például klubokat döntött be vagy sodort nehezebb helyzetbe, addig Kielben mindössze stagnálás éreztette hatását. A „zebrák” még Németországban is egyedülálló szurkolói bázissal rendelkeznek, s erre épít is a klub: az átlagnézőszám az 1995-ös 7000-ről a csarnokfelújítással 10 250-re emelkedett (az elmúlt bő tíz évben egyaránt több mint 174 ezer nézőt, gyakorlatilag állandó telt házat vonzott a csapat!).

Ám nemcsak a parketten rendkívül erős a klub, Gíslason munkáját például három további edző segíti, de a csapat mellett dolgozó két orvos és négy fizioterapeuta mellett még egy csontkovácsot is alkalmaz a klub, amely rendkívül nagy gondot fordít a marketingre és a kommunikációra is.

„Két menedzser és hat munkatárs dolgozik a THW Kiel irodájában. Két alkalmazott a marketingért felel (beleértve a sajtót és a PR-t), egy a könyvelésért, egy főként a jegyekért és a THW Kiel szurkolói boltjáért. Van két munkatársunk – egyikük részmunkaidőben –, akik a Bundesligáért és a Bajnokok Ligájáért, valamint a csapat dolgaiért felelősek. A hazai mérkőzések alkalmával majdnem mindenki dolgozik a csarnokban is, hogy felügyeljék a reklámhordozók összeszerelését, kiszolgálják a szponzorokat, a sajtót és a bírókat, illetve hogy ellenőrizzék a lebonyolítást” – mondta még egy korábbi, sportsmarketing.hu-nak adott interjúban Sabine Holdorf-Schust klubmenedzser.

A sportvezető, aki 1999 óta dolgozik az egyesületnél, rámutatott arra is, hogy a csapat sikeressége abban rejlik, hogy nemcsak a klubnál dolgozók érzik magukénak, hanem a város, sőt a régió is, így a „zebrák” négynél is több lábon állnak – mint az a klubhonlapon feltüntetett nem éppen rövid szponzorlistából kiderül.

„A játékosok mindig nagyra értékelik a klubon belüli családias légkört. Ráadásul a THW Kielnek van egy kivételes hangulatú csarnoka, amely tele van fantasztikus szurkolókkal mindegyik meccsen. A kézilabdának Kielben hagyományosan magas a prioritása, és szoros kötelékek kapcsolják a régió gazdaságához” – mondta Holdorf-Schust.

A kieliek ráadásul a kényes kérdéseket is profi módon kezelik, az elkövetkező igazolásokat sem titkolják, előre bejelentik. A klubhonlapon feltüntetett keret alatt egyértelműen feltüntetik, hogy a szezon végén elszerződik többek között Aron Pálmarsson (Veszprém), Johan Sjöstrand (Melsungen), Andreas Palicka (Aalborg), jön viszont Niklas Landin (RN Löwen), Nikolas Katsigiannis (Erlangen) és az elképesztő nehézségek után is talpra álló Christian Dissinger (Lübbecke).

A THW Kielnél profibb klubot nehezen találni a kézilabda világában, s ez szinte garancia az eredményekre. De csak szinte, és ezt tapaszthatták is az elmúlt szezonokban a „zebrák”, a német bajnokságban ugyan révbe érni látszanak, ám a kupában például – sorozatban másodszor – a négy közé sem jutottak be. A BL-ben adott a lehetőség az újabb „nagy dobásra”, ehhez azonban a Veszprémnek is lesz egy-két szava…

A THW KIEL AKTUÁLIS KERETE
Kapusok: Andreas Palicka (svéd, 2008), Johan Sjöstrand (svéd, 2013), Kim Sonne (dán, 2014), Steinar Ege (norvég, 2015*)
Átlövők, irányítók: Joan Canellas (spanyol, 2014), Domagoj Duvnjak (horvát, 2014), Filip Jícha (cseh, 2007), Rasmus Lauge Schmidt (dán, 2013), Aron Pálmarsson (izlandi, 2009), Marko Vujin (szerb, 2012), Steffen Weinhold (német, 2014)
Szélsők: Rune Dahmke (német, saját nevelés), Dominik Klein (német, 2006), Henrik Lundström (svéd, 2015*), Christian Sprenger (német, 2009), Niclas Ekberg (svéd, 2012)
Beállók: René Toft Hansen (dán, 2012), Fynn Ranke (német, 2013), Patrick Wiencek (német, 2012)

A játékosok neve után a nemzetiséget tüntettük fel, illetve azt, hogy mióta szerepelnek a klubnál.
* A veterán Egét és Lundströmöt szezon közben reaktiválták a sérülések miatt.