Az első nagy világbajnoki kihívás: Románia

A C-csoport eddigi mérkőzéseinek eredményeiből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a Magyarország–Románia összecsapás előtt. A két válogatott egyaránt hozta a kötelező győzelmet Tunézia és Chile, illetve Chile és Japán ellen.

Hogy a románok 51 gólt dobtak a dél-amerikaiaknak, míg a mieink „csak" 48-at, ez aligha számít. Már csak azért sem, mert Mátéfi Eszter együttese három góllal kevesebbet kapott az „edzőpartnertől”.

Érdemesebb inkább felidézni azt, hogy a szeptemberi világkupán – ahol a mieink már a csoportban elvéreztek – Románia (az olimpiai bajnok Norvégiát is legyőzve!) az első helyet szerezte meg, körülbelül hasonló kerettel, mint a jelenlegi. Abból a csapatból egy játékos hiányozhat nagyon Radu Voina szövetségi kapitánynak: Valentina Ardean Elisei, aki a vb előtti hetekben súlyos sérülést szenvedett.
 
A tavalyi, macedóniai Eb-n a románok az első csoportmérkőzésen 27–21-re verték meg a mieinket, az év fontosabbik találkozóján, a pekingi olimpia negyeddöntőjében viszont Magyarország nyert 34–30-ra.

A magyar csapatnak akkor lehet esélye Románia ellen, ha nagyobb hullámvölgy nélkül játssza végig a mérkőzést. A román gárda erejének egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindegyik poszton több jó játékos bevethető, ám ha a magyar együttes odafigyel a kezdésre, lehet esélye a pontszerzésre.

Tudni kell, hogy Romániában a világkupa-győzelem óta magasra tették a mércét, a közvélemény legalább dobogót vár a női kézilabdacsapattól. A tét nagysága az olimpián „agyonnyomta” a sárga-kékeket, és a helyzet hasonló: az esélyesség terhe ezúttal is rajtuk van.