Dinart: jobbak vagyunk, mint a legendás svédek

„A horvátok néhány labdánál szerencsések voltak, de tudták, hogy ezzel még nem lehet minket megfogni. Sokáig három-négy góllal is vezettünk, de amikor a horvátok feljöttek kétgólos különbségre, mi akkor sem vesztettük el a hitünket a játékban. Szükségünk volt erős védelmünkre, és hogy tartsuk a ritmust, mert ellenfelünk megpróbált minket lassítani" – értékelte a döntőt Nicola Karabatic, a franciák egyik világklasszisa, akit ismételten beválasztottak a torna All Star-válogatottjába. Az irányítóként és átlövőként egyaránt gólveszélyes játékos azt is elárulta: nem tud különbséget tenni az eddigi világversenyeken aratott győzelmeik között, hiszen mindet kemény munka árán szerezték meg.

„Egy nagy tornát mindig nehéz megnyerni, ezúttal sem volt másként, de végül sikerült és történelmet írtunk – örvendezett Thierry Omeyer, a franciák ugyancsak világklasszis kapusa. – Amit ezen a tíz napon csináltunk, az nagyszerű. Nem kezdtünk jól, de talán jobb gyengébben kezdeni és jól folytatni, mint fordítva. Ausztriában kemény pillanatokat kellett átélnünk, de sikerült együtt maradunk."

„Ma a francia csapat történelmet írt, jobb csapatunk van, mint a legendás svéd együttes" – nyilatkozta Didier Dinart, akinek aligha kellett volna ennél szerényebben fogalmaznia. Azt azért elismerte a kőkemény védő: a torna elején sok bírálatot kaptak, de képesek voltak kijavítani hibáikat, önkritikát gyakoroltak, amely meghozta az eredményt.

A franciák ebben a felállásban olimpiát (2008), világbajnokságot (2009) és immár két Európa-bajnokságot tudtak nyerni (2006, 2010), a svédek olimpiákon csak ezüstéremig jutottak – igaz abból hármat (1992, 1996, 2000) őriznek otthon –, vb-t a '90-es években kétszer (1990, 1999), Eb-t négyszer (1994, 1998, 2000, 2002) nyertek.

„A horvátoknak nem lehetett könnyű egy olyan válogatott ellen játszani a döntőben, amely két éven át csak legyőzte őket. Viszont a mi sportágunkban minden esztendőben van egy világverseny, tudjuk, hogy a horvátokkal a jövő évi vb-n is számolnunk kell" – szaladt előre az időben Luc Abalo.

A legutóbbi olimpián 23-19-re, a vb-n 24-19-re nyertek a franciák a horvátok ellen, a széria most újabb értékes sikerrel bővült, amelynek nyomasztó utóhatását a vesztesnek tovább kell vinnie magával.

„Mindenki minket akart legyőzni és minden ellenfél ellenünk nyújtotta a legjobb játékát. Mi viszont egyetlen meccset sem vesztettünk, az utolsó négyet pedig úgy nyertük meg, hogy végig a mi kezünkben volt a mérkőzés" – mondta Jérome Fernandez, majd hozzátette: a maximális motivációval fognak elutazni a 2011-es, svédországi világbajnokságra, méghozzá a címvédés reményében. Távlati céljaik között azonban már most az újabb olimpiai győzelem lebeg, a kiválóság pedig nem volt rest kimondani: a dupla tripláért hajtanak.

„Nagyon büszke vagyok a csapatra és arra, hogy ilyen nagy örömet szereztünk Franciaországnak – lépett túl az egyszerű sportsikeren, a „szimpla" Eb-győzelmen a francia sikerkapitány, Claude Onesta. – A francia válogatott a sporttörténelmi sikerén túl lelki erejével, a szolidaritással, a kohézióval megható élményt szolgáltatott a sportot figyelemmel követő és azután kevésbé érdeklődő közvéleménynek egyaránt, hiszen az emberek a győzelmek mellett ezeket az érzelmi pluszokat kiváltó dolgokat is szeretik átélni. A sikernek ugyanis csak úgy van értelme, ha azt meg tudjuk osztani az egész országgal. Az emberek megtalálják a sportban az érzelmeket, az örömöt és a testvériséget, és boldogok lehetünk, hogy ezt a pillanatot mi hoztuk el számukra."