Döntőt vesztettek, kapitányt nyertek a horvátok

„Igaz, fájó a franciáktól elszenvedett vereség – mondta Drago Vukovic, a horvátok egyik legjobbja –, de a döntő elvesztésénél csak a negyedik helyezés fájna még inkább.”

Ugyanakkor szinte mindenki elismeri, a horvátok a vártnál jobban teljesítettek. Lino Cervar szövetségi kapitány pedig még egyszer megnyerte a sajtó ellen vívott különcsatáját. Megengedhette magának, hogy ne hívjon a válogatottba olyan játékosokat, mint Petar Metlicic, Renato Sulic, Davor Dominikovic, Denis Spoljaric, Venio Losert vagy Mirza Dzomba, és helyettük olyan fiatalokat szerepeltessen, mint Manuel Strlek (ő bekerült az All Star-csapatba is), Jakov Gojun (az Eb legjobban védekező játékosa) és Marko Kopljar. Utóbbiak főszereplőkké váltak, míg Mataija és Musa egyelőre csak epizódszerepet kaptak.

A 22 éves Domagoj Duvnjak viszont már rutinos játékosnak számít. A horvát sajtó szerint a játékosok mindent megtettek a sikerért, de a franciák egyszerűen erősebbek voltak, főként fizikailag. A legtöbb szakértő egyetért azzal, hogy a mérkőzés az első félidő végén dőlt el, amikor a horvátok két perc alatt elveszítették háromgólos előnyüket (9–12-ről 17–13-ra alakult az állás), majd a horvát játékosok és Cervar kapitány a játékvezetőkkel foglalkoztak, holott már a korosztályos csapatok edzésein is arra tanítják a gyerekeket, hogy ne a bírókkal törődjenek, hanem csakis a meccsekre és az ellenfélre koncentráljanak.

A horvát szakkommentátorok szerint az „ismét a régi önmagára találó Ivano Balic, aki remekül játszott az Eb-n, és egyértelműen az All Star csapatban lett volna a helye” szintén ludas a horvát előny elveszítésében, mivel „az első félidő utolsó két percében háromszor sikertelenül kamikazeakcióba fogott (így nevezik a horvátok a Balic-féle egyéni akciót, amikor bemegy a sűrűbe, vagyis a három középső védő közé), és azokból a franciák háromszor kontráztak.

A spanyol David Caballero, Balic menedzsere csodálkozott Balic és Cervar szócsatáján, amely ezután lezajlott, de amit a horvátok már megszoktak a két mediterrán (Balic spliti, Cervar isztriai) férfi között. „Érthetetlen számomra ez a viselkedés a horvátok között. Ha nem veszekszenek egymással, szerintem megnyerték volna a döntőt” – mondta Caballero.

A szakértők viszont kiemelik, hogy a csapat a maximumot hozta ki magából, mégpedig szinte átlövők nélkül, akiknek a hiányában nem is mehetett nekik jól a játék. A felkészülés első napján megsérült Tonci Valcic, az egyik kulcsjátékos, és jóllehet a torna utolsó szakaszában csatlakozott a csapathoz, sérülése jelentősen korlátozta.

A második számú jobbkezes átlövő, Blazenko Lackovic pedig próbált ugyan játszani, de két-három perc után a korábban megsérülő kezéből (üvegszilánk vágta el) vér kezdett folyni, s így nem lehetett játszatni, nem beszélve a fájdalomról.

Lino Cervar nem utazott haza Bécsből a csapattal, mert Szkopjéba kellett mennie klubelfoglaltságai miatt. Az viszont szinte biztosra vehető, hogy néhány nappal korábbi lemondását nem fogadja el a horvát szövetség, a mester marad a kispadon.

„Az első félidőben nagyon jól játszottunk, aztán pedig nyolcvan másodperc alatt mindent elszúrtunk – értékelte a döntőt Cervar. – Engedtük, hogy Karabatic két gyors gólt lőjön, és amikor a franciák egyenlítettek, már bajban voltunk. Volt ugyan néhány apró bírói döntés a javukra, de nem ezen múlott a találkozó kimenetele. Hosszabb a kispadjuk, s mivel nekünk nincsen ennyi klasszis játékosunk, mint nekik, így a végére már minden az ő akaratuk szerint történt. Mostantól majd arra figyelek, hogy fiatal játékosaink minél több nemzetközi tornán szerepeljenek, mert kell nekik a nagyobb rutin. A miénk volt az Eb legfiatalabb csapata, de már jővőre Svédországban a vébén, vagy két év múlva Szerbiában az Európa-bajnokságon, illetve legkésőbb Londonban az olimpián visszavágunk a franciáknak.“

Cervar szavaiból kiderült, várhatóan megengedi, hogy „rábeszéljék“ a folytatásra, valamint arra, hogy 2012-ig maradjon a válogatott kispadján.

„Most előbb kis pihenőt tartok, utána leülök beszélni a szövetség illetékeseivel – folytatta Cervar. – Bennem van a szándék, hogy folytassam. Szeretném azonban ezúton is megköszönni az újságírók munkáját. Tudom, hogy vitatkoztunk, sőt veszekedtünk is, de így legalább érdekesebb volt.”