Elek Gábor: Ennél szebben nem lehet búcsúzni, ez filmszerű

– A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor április végén, miután a ferencvárosi női kézilabdázók megvédték címüket a Magyar Kupában, azt írta a közösségi oldalán, hogy öt éven belül BL-t akarnak nyerni. Nos, úgy tűnik, csapata ezt úgy értelmezte, hogy öt héten belül...
– Lehetséges – válaszolta nevetve Elek Gábor, az FTC-Rail Cargo Hungaria edzője, aki együttesével az elmúlt hétvégén először jutott be a BL budapesti négyes döntőjébe.

„MINTHA FENTRŐL FOGNÁK A KEZÜNKET”

– A francia Metz elleni negyeddöntő 33–26-ra megnyert idegenbeli visszavágója után arról beszélt, hogy sok csodát megélt már, de ehhez foghatót még nem, és teljesen értetlenül állt a második meccsen látottak előtt. Miként értékeli most a szenzációs továbbjutást?
– Iszonyatosan jó mentalitással álltunk neki a visszavágónak, nagyon meg akartuk nyerni a mérkőzést. Amit a találkozó után is elmondtam, azt halál komolyan gondoltam, hogy az egész idény negatív történései után most sokat visszakaptunk. Minden szempontból hullámzó az évünk, annyi baj sújtott minket, hogy azt nem lehet elmondani. A metzi második félidőben sok szerencse visszajött, éreztük, mintha fentről fognák a kezünket.

– Amit a sors egyszer elvesz, azt máskor visszaadja?
– Van egy mondás a kézilabdában, ami valahogy így hangzik: isten ikszre játszik.

– Ez történt Metzben?
– Nyilván mi is nagyon kellettünk a továbbjutáshoz, nem volt gyenge teljesítmény a csapatban, és nagyon hittünk benne, hogy sikerülhet. A szívünk-lelkünk benne volt a mérkőzésben, de összességében ez kevés lett volna, ha a franciáknál nincs gyenge kapusteljesítmény, Tamara Horacek sem villogott úgy, mint az első meccsen, amikor szinte egymaga vert meg minket, a dán Louise Burgaard sem játszott a Metzben. De mindig azt mondom, ellenünk senki se hivatkozzon a hiányzókra, mert nálunk három válogatott kerettag dőlt ki Cirjenics-Kovacsics Anikó, Kovács Anett és a francia Béatrice Edwige személyében. Én is sokat beszélek arról, mennyire fontos tényező a mentális erő és fölény. Ezeket a meccseket az nyeri meg, aki erősebb szellemileg, és mindig azt mondjuk, hogy a magyarok ebben gyengék. Sokszor leszögeztem már, ha egy csapat nem hisz valamiben, azt nem is tudja megcsinálni, most viszont olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmes játékosok ijedtek meg a túloldalon. Amire szintén büszke vagyok, hogy a Metz legendás a jó erőnlétéről, de a második félidőben felül tudtuk múlni.

ANNYIRA ROSSZUL NEM EDZETTEK...

– Ön is említette, hogy hullámzó idényük van. A BL-ben a tavaly szeptemberben a német Bietigheimtől idegenben elszenvedett történelmi, húszgólos vereségtől jutottak el a júniusi, történelmi négyes döntőig. Mi okozta ezt a hektikusságot?
– Ez többszörösen összetett kérdés. Korábban állandóan elvéreztünk a kritikus időszakokban, ezért tudtuk, hogy kell a tapasztalat, emiatt szerződtettük Tomori Zsuzsannát és a két szerb légióst, Andrea Lekicset és Dragana Cvijicset. Az ilyen korban lévő játékosokkal, akik tele vannak korábban elszenvedett ilyen-olyan sérülésekkel is, másként kell edzeni, nem úgy, mint az elmúlt idényekben a fiatalabb kerettel. A szerda-szombat meccs­ritmusban kell regenerálódás és visszatöltés is, de egy rutinosabb játékos még be sem fejezte a regenerálódást, amikor már az erőtöltésre sincs idő. Ez jelentős tervezést igényel. Januárban a Debrecen ellen úgy veszítettünk otthon pontot a bajnokságban, hogy utána hétvégén a szlovén Ljubljanával élet-halál harcot vívtunk a BL-ben, tudtuk, ha nem nyerünk, kiesünk a csoportból. Ilyenkor meg kell hozni a döntést, hogy mi élvez prioritást. Akkor is tudtam, hogy ez kötéltánc. A Bajnokok Ligájában bejutottunk a nyolc közé, ami rutintalanabb csapattal az előző években nem sikerült, és arra már azt mondtam, megérte, majd a Magyar Kupa-győzelmet követően azt éreztem, nagyon megérte ilyen kerettel nekivágni az idénynek. A nagy győzelmeket rendre a második félidőkben értük el, amihez rutin kell, és ezek a sikerek azt is bizonyítják nekem, hogy annyira rosszul azért nem edzettünk...

– A negyeddöntős párharc megfordítása, ez az eufória mit érhet a júniusi négyes döntőben, először is a dán Esbjerg elleni elődöntőben?
– Egyvalamiben biztos vagyok, a másik három résztvevő, a Győr, a Vipers és az Esbjerg is minket szeretett volna ellenfélnek a keddi sorsoláson. Egyetértek azzal, amit Emily Bölk a sorsolás után élő adásban nyilatkozott: papíron mindhárom riválisnál gyengébbek vagyunk, de irtóra fogjuk élvezni, hiszen a négyes döntő volt a vágyunk. Ha olyan napunk lesz, és olyan állapotban vagyunk, senkinek sem lesz könnyű dolga ellenünk. Előzetesen úgy voltam vele, teljesen mindegy, kit kapunk, erős és nagyobb a tapasztalata, sok olyan játékos erősíti, aki már többször szerepelt a négyes döntőben. A kulcs az lesz, hogy élvezzük és csináljuk a dolgunkat.

– A metzi visszavágó előtt arról beszélt, ha a továbbjutás lebeg a szemük előtt, nagyon megverik a csapatot, ezért a cél az, hogy nyerjenek, és hozzák ki a legtöbbet a lehetőségeikből. Júniusban is ez lehet a megoldás?
– Ugyanaz a helyzet. Nem azért megyünk, hogy ünnepeljünk, vagy hogy tízzel kikapjunk, de az is biztos, nem feszülünk rá annyira, hogy majd összedől a világ, ha elveszítjük az Esbjerg elleni mérkőzést. Ki kell hozni a legtöbbet, becsülettel, tisztességesen felkészülünk, de kellenek a formabontó megoldások is. Rettentően fáradt mindenki a csapatban, a mostani lazább napok után a következő két hetet nagyon megnyomjuk. Ez teljesen új helyzet, és nem szeretném, ha bármi is azon múlna, hogy nem tettünk meg mindent.

FRADISTAKÉNT FOG MEGHALNI

– Közvetlenül a negyeddöntő visszavágója után vált hivatalossá, hogy tizenöt év után, a nyártól közös megegyezéssel távozik a vezetőedzői posztról. Mi vezetett a döntésig?
– Szeretném leszögezni, hogy minden az én kérésemnek megfelelően alakult a kommunikáció során. Más szempontból is mindent úgy alakított a klub, ahogyan kértem. Így döntöttünk, nagyon nagy barátságban válunk el. Ide születtem, fradistaként is halok meg, csak köszönettel tartozom mindenkinek. Ennél a klubnál lettem az, aki vagyok, mindent – a családomat, tulajdonképpen az életemet is – ennek az egyesületnek köszönhetek.

– A játékosok mikor tudták meg, hogy nem önnel kezdik el a következő idényt?
– Az volt a kérésem, hogy a metzi visszavágó végéig nem tudathatja meg a csapat, én is szigorúan tartottam magam ehhez. Többekben felvetődött, hogy azért nyertünk Franciaországban, mert megsúgtam a játékosoknak, hogy távozom a nyáron – nem súgtam meg. Sőt nagyon vigyáztam rá, hogy amennyire csak lehetséges, ne is lássanak rajtam semmit.

– Az idényből hátralévő hetekben hogyan hathat a csapatra a döntés?
– Ezt nem tudom megjósolni.

– Először léphet pályára az FTC a Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjében, amelyben egyúttal utoljára vezetheti a csapatát.
– Nagyon kegyes hozzám az élet. Ennél szebben nem lehet búcsúzni, ez filmszerű.