Éles József nem kertelt: csak a franciák!

– Annyi kulisszatitkot talán ki szabad adni, hogy végig a franciák Eb-győzelmére tippelt. Még a csoportkör ideje alatt is, amikor csak nem akart beindulni a gépezetük. Mitől volt ennyire biztos a franciák végső sikerében?
– Erre nagyon egyszerű választ adok: mert jelenleg ők a legjobbak, méghozzá magasan. És azok voltak a csoportküzdelmek során is, hiába nem jött ki akkor az erőfölényük. De éppen attól számítanak nagycsapatnak, hogy egy ilyen hosszú tornán végig képesek hozni magukat, és amikor nem megy nekik annyira a játék – ezt most kéretik a saját szintjükhöz viszonyítni –, azért csak kihoznak valamit a meccsből. Ellenünk egy vesztettnek hitt találkozón értek el döntetlent, a cseheket pedig ikszesnek tűnő meccsen győzték le.

– A francia válogatott mindhárom legutóbbi nagy világversenyt meg tudta nyerni: mivel járnak ennyivel a világ előtt?
– Azzal, hogy fantasztikusan nívós a keretük. Nemcsak a kezdők klasszisok, hanem a cserék is. A felkészültségük, fizikumuk, taktikai és technikai képzettségük tökéletes, mentálisan pedig rettentően erősek, az önbizalmuk nagyon rendben van. Látszik rajtuk a magabiztosság, hogy el nem tudják képzelni: ki is kaphatnak. Vagy inkább azt, hogy ne győzzenek, amikor győzniük kell. Jó kapus előtt fantasztikusan védekeznek, a támadójátékuk pedig úgy fel van építve, ahogy kell. Az a pozitív kisugárzás árad róluk, hogy „törik vagy szakad, de valahogy nyernünk kell”. És hozzák is a meccseket. Mindig van egy ember, aki a mérkőzés adott periódusában elkapja a fonalat; most szélről dobnak hármat, aztán betörésből másvalaki, vagy ha nem ők, akkor kintről lőnek át. De meccsenként egy kiugró teljesítmény is párosul ehhez, ami nemcsak egy-két embertől várható el, hanem gyakorlatilag mindenkitől. Amikor pedig egyszerre hárman-négyen remekelnek, akkor verhetetlenek. Biztos, hogy kiváló a játékosanyaguk, de annál több is, hiszen igazi közösséget alkotnak. Szívesen dolgoznak a kapitánnyal, örömmel mennek el az edzőtáborokba – ritka az ilyen szerencsés együttállás. Azért nem mondom, hogy még ennél is több van bennük, mert már most mindent elértek és megnyertek, amit csak lehetett.

–  Nem is lehet őket letaszítani a trónról?
– Ebben a jelenlegi felállásukban szerintem nem. Persze a példájukat kötelező követni, ám azért a léc nagyon magasra került. Itt egy-két világklasszis játékossal, de még egy jó kezdősorral sem lehet trónra ülni: ehhez olyan erős keretre van szükség, amelyből gyakorlatilag két egyforma erősségű sort ki lehet állítani. A svédeknek volt hasonló az 1990-es években – verték is a világot évekig. Más kérdés, hogy azért az olimpiai győzelemről lemaradtak, egymás után háromszor is.

– Nekünk az Eb nem úgy sikerült, ahogy vártuk, ahogy szerettük volna. A következő feladat a szlovének elleni vb-pótselejtező lesz majd júniusban. A szövetségi kapitány, Csoknyai István több közös edzéslehetőséget szeretne, eközben újjászervezné a csapatot.
– Nem véletlenül játszottunk egymás mellett Veszprémben és a válogatottban évekig, nekem is nagyon hasonlóak a gondolataim a jövővel kapcsolatban. Hiszem, hogy a mai napig is megvannak a tehetségeink, de még több és talán más munkára van szükség, mint eddig. Mindenekelőtt klubszinten. A Veszprém és a Szeged BL-nívót képvisel, ám én inkább mögéjük néznék: vajon mások tíz-tizenkétszer edzenek egy héten? És ha igen, ott milyen az intenzitás, milyen színvonalú a munka? És hogy ne mentesüljenek a nagy klubokban lévők sem: egy Eb szintjéhez már csak az mérheti magát, aki még a BL-szinthez képest is plusz munkát vállal. Nem megy a lövés? Edzés után kint maradok és gyakorlom! Nincs meg az indulócselem, nem jó a lábmunkám, gyorsulnom, erősödnöm kellene? Akkor legyen rá igény, hogy ezeket a pluszokat bevállalja az ember. Ezek nélkül senki sem tud előrelépni, felvenni a versenyt a legjobbakkal. Sőt lassan már a szinten tartáshoz is elengedhetetlenek. A válogatottnak a vb-pótselejtezőig hátralévő időszakban havonta két-három napos összetartásokat kellene szervezni, hogy legyen sansz egyáltalán összeérni. Egy válogatott sikerei a páros kapcsolatokra épülnek. Ezek most nálunk nagyon látványosan hiányoznak, hiszen a belső emberek nem egy klubból érkeznek, az összhangot ők tehát csak a sok közösen elvégzett gyakorlással tudják megtalálni. Ez nem újdonság, ez a többi válogatottban is így működik. A franciák picit itt is kivételek, ám ők egyrészt egyénileg is kiugróan jók, másrészt esetükben összeszokott válogatottról beszélhetünk, így egyéni megoldásokkal is képesek megnyerni a meccseket. Jön az egyik klasszis, és dob nyolc gólt, kész passz. Nálunk Nagy László kiválásával nem maradt ilyen, mérkőzést eldönteni képes sztár. Nincs más választásunk, a közös munkában kell bíznunk.