ÖNMAGÁBAN SZÉP GESZTUS VOLT, hogy a Pick Szeged edzője és játékosai az Aalborg elleni kiábrándító, 41–29-es hazai vereség után nyílt levélben kértek elnézést a szurkolóiktól, de tartok tőle, a helyzet annyira eszkalálódott, hogy ez már nem biztos, hogy elég. Ez nem csak olyan elveszített mérkőzés volt, ami benne van a játékban, és jelzésértékű, ha az európai szinten is csodálatos Pick Arénában nem telt ház fogad egy Aalborg-szintű csapatot, a szurkolók pedig többször füttykoncerttel és fehér zsebkendőjük lengetésével fejezik ki, hogy az ő türelmük is véges.
Több negatív csúcs is született csütörtökön: a szegediek történetük során még sohasem kezdték négy vereséggel az európai kupasorozatot, sőt, tíz éve arra sem volt példa, hogy négy meccset elveszítsenek egymás után a BL-ben. Másrészt hazai pályán eddig egyetlenegyszer, több mint egy évtizede fordult elő, hogy Szegeden az ellenfél tizenkettőt számoljon a vendéglátókra.
Leszögezném, hogy Juan Carlos Pastor érdemei elvitathatatlanok, egyrészt azért, amit nemzetközi szinten elért a spanyol válogatottal (világbajnoki cím, Európa-bajnoki ezüstérem, olimpiai bronzérem), másrészt azért, amivé a Szegedet formálta 2013-as érkezése óta: megtörte a rivális Veszprém hazai egyeduralmát, irányítása alatt a klub nemzetközi szinten is meghatározó tényező lett. Nem túlzás azt állítani, hogy a spanyol tréner beírta magát az egyetemes, a szegedi és a magyar kézilabdázás történetébe, de kilenc évig ritkán ül valaki egyetlen élcsapat kispadján. Nem azért, mert megkopnának a képességei, hanem mert manapság már minden klubnak szüksége van a változásra és a megújulásra egy idő után, főként az olyannak, amely tartósan Európa élvonalába szeretne tartozni.
A kudarcok árnyékában ne feledjük, hogy Pastor keze alatt mégiscsak a jelenlegi magyar bajnokcsapat dolgozik, márpedig valószínűtlen, hogy játékosai a nyáron elfelejtettek kézilabdázni és nyerni. Nem tisztem megítélni, mennyire fáradt el az edző és a játékosok közötti viszony kilenc év alatt, azt viszont biztosan tudom, hogy csak együtt tudnak kimászni a gödörből. De azon túl, hogy nyílt levélben közösen vállalják a felelősséget, ideje elgondolkodni azon is, képesek-e még megújulni együtt.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!