A brazilok elleni kegyetlen csatával ért számunkra véget a világbajnokság (Fotó: Mirkó István)

RÖVID FELKÉSZÜLÉSSEL, A KULCSMECCSET MEGNYERVE TELJESÍTETTÜK A MINIMÁLIS CÉLT

A tavalyi Eb-bronz utáni értékelőnkben azt írtuk, van jövőképünk Rióig, az idén aztán Karl Erik Böhn szövetségi kapitány váratlan súlyos betegsége átírta a forgatókönyvet, a megkezdett építkezés nem folytatódhatott. Ráadásul csak a nyáron vált biztossá, hogy a norvég szakember nem tud ott lenni a szerbiai vb-n, a válogatott számára pedig kiesett az esztendő nagy része. Összetartás, edzőtábor is maradt el az év első felében, ráadásul mivel jövőre a horvátokkal közösen rendezzük az Európa-bajnokságot, tétmérkőzést sem kellett játszanunk a vb előtt.

A szövetség beugróként Hajdu Jánost bízta meg, aki a torna alatt elmondta, alkalmazkodnia kellett a válogatottnál korábban kialakult szokásrendszerhez, koncepcióhoz, ami ugyan nem esett nehezére, de mégsem ugyanaz, mintha a saját elképzeléseit vinné végig.

A végeredményt ismerjük, a válogatott megőrizte helyét az élmezőnyben, a hivatalos célkitűzést teljesítve a nyolcadik helyen végzett, és nem sokon múlt, hogy a brazilok elleni kétszeri hosszabbításban elbukott mérkőzésen kiharcolja a négy közé kerülést. Hogy ez nem sikerült, azért is fájó, mert az elődöntőbe került együttesek névsorát elnézve, az újbóli éremszerzés sem tűnt távolinak. Másik oldalról persze úgy is nézhetjük, hogy az igazán nehéz ellenfelek ellen lejátszott mérkőzések közül egyedül a spanyolokat tudtuk legyőzni, és a csapat játékával is csak ekkor lehettünk igazán elégedettek. Az a lebonyolítás sajátja, hogy ezzel a sikerrel már nyolcba lehetett kerülni, de ha már adva vannak a keretek, teljesen logikus volt, hogy a hatodik meccsre hegyeztük ki a formát.

„Akkor sem bántam volna meg, ha rosszabb helyezéssel zárunk, hiszen kötelességemnek éreztem, hogy segítsek, de teljesítettük is, amit vállaltunk. És lehet, hogy hosszú távon ez a nyolcadik hely jobban szolgálja majd a sportág érdekeit, mint egy esetleg kifutott eredmény, amitől mindenki elájul – bár persze készséggel elájultam volna adott esetben... De tudja, a fényben könnyű elvakulni. Így talán reálisabb képet alkothatunk, jobban látszik majd, melyek azok a problémák, amelyeket hamar orvosolni kell, hogy a következő világversenyeken már a lehető legjobban szerepeljen a csapat, és kijusson a riói olimpiára" – mondta a hazaérkezést követően a Nemzeti Sportnak Hajdu János szövetségi kapitány, akinek a megbízatása év végével lejár.

Hogy melyek lennének ezek a problémák? Ahogy vb-felvezetőnkben megírtuk, a keret gyakorlatilag alig változott Böhnéhez képest, míg sok válogatottnál már elkezdték a fiatalítást. A szerbiai tornán a miénk volt a második legidősebb keret, sok riválishoz képest már lemaradásban vagyunk ebben a tekintetben:

„Közel álltam a fiatalításhoz, de megbízott kapitányként ezt nem vállaltam fel. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a junior Európa-bajnokságon megelőztük a norvégokat, a házigazda dánokat és a svédeket. Van abban a korosztályban öt-hat kimondottan tehetséges, válogatott szintre alkalmas játékos. A mostani vb előtt két alternatíva közül kellett választanom, vagy elkezdünk új csapatot építeni, vagy az Eb-harmadik csapatra építünk, és megpróbálunk odakerülni a nyolc közé. A minimális célkitűzést sikerült elérnünk, a másik út nem volt járható. Jön vissza a kapitány, aki nem biztos, hogy ebben a koncepcióban gondolkodik. Január elsejétől úgy kell ezt végiggondolniuk az érintetteknek, hogy mi lesz a jó az Eb-re, a vb-re és az olimpiára" – mondta még a brazil meccs után Hajdu, és való igaz, hamar el kell kezdeni a munkát, nem adhatunk még egyszer félévnyi előnyt a riválisoknak.

Az más kérdés, hogy a szerbiai vb-nél, amely nem kvalifikál sehova, jobb alkalmat nehezen lehetett volna találni fiatal játékosok kipróbálására, míg félő, hogy a hazai Eb előtt az eredménykényszer miatt nem nyúlunk új játékosokhoz, és akkor már az olimpiai ciklus fele mögöttünk lesz. Közben Böhnről sem érkeztek jó hírek, újra rákos sejteket találtak a szervezetében, így erősen kérdésessé vált, mikor térhet vissza a válogatotthoz. Márpedig a vb is rávilágított, szükség van több összetartásra, edzőtáborra, felkészülési meccsekre, még tulajdonképpen szerencsénk is volt, hogy a csoportban a legkeményebb riválisokkal a végén találkoztunk, előtte lehetett próbálgatni, gyakorolni.

„Tizenöt nap alatt egy kutyával sem lehet összebarátkozni... Nem tudtunk összecsiszolódni, nem tudtam kipróbálni, hogy a keret azon felével, amelyikkel nem dolgoztam még együtt, éles helyzetben hogyan kell bánni, kit kell hamar lecserélni, kit a pályán hagyni, kinek mit kell mondani. Nem volt időm ráérezni a csapatra, és nem tudtuk simára csiszolni a támadásvariációkat sem: előre tudni lehetett, hogy ha olyan védekezéssel találkozunk, amely ellen színesen, sok helycserével kellene támadni, akkor megszenvedünk. A védekezés akarat kérdése, az működött, a morál csodálatos volt, de amit gyakorolni kellett volna, azt... Hát, még gyakorolni kellett volna. Amennyi időnk volt, az a tisztes helytálláshoz volt elegendő, a bravúrhoz kevés" – ismerte el Hajdu, aki mai ésszel már erélyesebb lett volna, és ragaszkodott volna egy másik felkészülési tornához, akár a versenynaptár megváltoztatásának árán is.

„Jövőre mindent alá kell rendelni az Eb-nek, már a felkészülés kezdetén, januárban tisztázni a prioritásokat, és bizonyos szinten a játékosok klubban végzett munkáját is egyeztetni a válogatott érdekeivel. De lehet arra építeni, amit elértünk, ahol tart a csapat."

DE HOL IS TARTUNK, KIKRE LEHET SZÁMÍTANI?

Az utóbbi három nagy tornával ellentétben ezúttal több gólt dobtunk, mint amennyit kaptunk, és ez még úgyis igaz, ha kivesszük a vb utolsó helyén végző ausztrálok ellen megnyert gólzáporos találkozót. A fontos meccsekre visszagondolva mégis inkább a védekezéssel lehetünk elégedettebbek, a támadó játékunk igazán csak a spanyolok ellen állt össze, a brazilok ellen már legtöbbször csak szenvedtünk.

Gólszerzőink közül újra Görbicz Anita (48 gól) és Tomori Zsuzsanna (24) emelkedett ki: az ETO irányítóját térdsérülés is hátráltatta, a németek ellen extrát nyújtott, a nyolcaddöntőben a padról is remekül irányított, a brazilok ellen azonban neki sem ment. Tomori messze a legtöbb időt töltötte a pályán (5 óra és 9 perc), ám nem igazán volt csúcsformában, a brazilok ellen így is összekapta magát, nem rajta múlt a kiesés. Irányítóban Szucsánszki Zitának inkább felvillanásai voltak, a később becserélt Kovacsics Anikó pedig többnyire a bal szélen jutott szóhoz.

Általánosságban is elmondható, hogy a belső posztoknál jól el vagyunk látva játékosokkal, még akkor is, ha jobbátlövőben kevésnek tűnt az egyetlen balkezes játékos. Itt Soós Viktória mellett az FTC-ben látottakhoz hasonlóan Tomori tűnt fel, de számba vehető lenne az érdi Kovács Anna vagy a fiatal Planéta Szimonetta és Szekerczés Luca. A balátlövőknél Zácsik Szandra benevezése után hullámzó játékot nyújtott, Bulath Anita inkább védekezésben volt hasznos, Tomorival és a védelem oszlopaként bevetett Szekeres Klárával megbízható hármast formált. Triscsuk Krisztina védekezésben kemény volt, támadásban viszont, több társához hasonlóan, a végére visszaesett. Klivinyi Kinga őszi formája nem indokolta volna kerettagságát, de korábban már bizonyította, lehet rá számítani.

A nagyobb kérdőjelek már inkább kapus-, szélső- és beállóposzton jelentkeznek. Az egyértelmű, hogy a jelenlegi magyar mezőnyben nem található Pálinger Katalin-szintű kapus, több, hasonló képességű hálóőr közül kell választania az aktuális kapitánynak. Herr Orsolya és Kiss Éva sem teljesített egyenletesen, bár az tény, hogy a győri kapus a nyolcaddöntőben sokat hozzá tudott tenni a sikerhez. Itt még a bő keretben számításba vett Oguntoye Viktória és Triffa Ágnes, esetleg a ferencvárosi Szikora Melinda jöhet szóba.

A szélsőknél szintén látható, hogy a riválisok előrébb járnak, főleg gyorsaságban. A jobb oldalon van talán a kevesebb variációs lehetőségünk: Bognár-Bódi Bernadett nyújtotta a legjobb játékot a vb-n szélsőink közül, Kovacsicz Mónika visszafogottabb volt, itt még Bódi győri poszttársa, Orbán Adrienn lehet alternatíva. A bal oldalon Vérten Orsolya nagyon hiányzott a negyeddöntőben, főleg azt követően, hogy korábban Vincze Melindát lecseréltük a keretben. Ha alternatívákban gondolkodunk, a győri Szepesi Ivett (bár ő is már 28 lesz) és Korsós Dorina, valamint az érdi Schatzl Nadine is szóba jöhet.

A beálló posztján Szamoránsky Piroskán látszódott, hogy nem százszázalékos, főleg támadásban volt halványabb, ezzel szemben csapatársa, Cifra Anita kiválóan debütált a vb-n, és Brazília ellen is biztosan értékesítette a helyzeteit. Itt az érdi Kisfaludy Anettet vagy a Győrrel BL-tapasztalatot is gyűjtő Sirián Szederkét, esetleg a szintén fradista Mészáros Reát lehetne a jövőben kipróbálni, de azt látni kell, nem túl bő a merítési lehetőség.

Összefoglalva elmondható, hogy a válogatott nagyot küzdve, igazi csapaterényeket megvillantva végzett a vb nyolcadik helyén, a hazai Eb-re azonban alaposabb felkészüléssel kell nekivágni. Arra pedig, hogy ezt a visszatérő Böhnnel vagy – ha egészségi állapota mégsem engedi – valaki mással teszi meg a női válogatott, minél hamarabb választ kell találni.

NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, SZERBIA
ELŐDÖNTŐ
BRAZÍLIA–DÁNIA 27–21 (14–10)
LENGYELORSZÁG–SZERBIA18–24 (6–14)

A döntőben: Brazília–Szerbia, dec. 22., 17.15
A 3. helyért: Dánia–Lengyelország, dec. 22., 14.30

1–4. – ?
5. Norvégia
6. Franciaország
7. Németország
8. Magyarország
9. Montenegró
10. Románia
11. Spanyolország
12. Dél-Korea
13. Hollandia
14. Angola
15. Csehország
16. Japán
17. Tunézia
18. Kína
19. Argentína
20. Kongói DK
21. Paraguay
22. Algéria
23. Dominikai Köztársaság
24. Ausztrália