Mielőtt nekiesnénk David Davisnak, mert a Telekom Veszprémet ezúttal nem juttatta be a kölni négyes döntőbe, ne felejtsük el azt se, hogy 2018 őszén teljesen szétvert, tartás nélküli csapatot vett át Ljubomir Vranjestől, amely még a legjobb nyolc közé sem került be a Bajnokok Ligájában, és a magyar bajnoki címet is elveszítette a rivális Szegeddel szemben.
A spanyol edző összerántotta a gárdát, amely a döntőig jutott a BL-ben, itthon visszavette a marsallbotot, és általában szép játékkal, győzelmekkel örvendeztette meg a szurkolókat. Felmenteni persze nem akarom Davist, és nem is lehet, hiszen három éve dolgozik a csapat élén, és ennél több időt már régen kapott edző Veszprémben, ha nem nyert BL-t. Sőt volt, hogy ennél kevesebb is elég volt az elbocsátásához.
Veszprémben az ezredforduló óta többféle koncepciót kipróbáltak, a végső győzelmet azonban egyikkel sem tudta elérni a klub az európai csúcssorozatban. A hosszabbítások miatt a csapat összetétele alig változik következő idényre, de talán nincs is rá szükség, mert adva van a keret a BL megnyeréséhez. Hazai játékos ugyan alig szerepel benne, de arról nem feltétlenül a klub tehet, hogy magyar kézilabdázókkal ez a cél jelenleg kivitelezhetetlen – velük a keret erejéből, egyúttal a célokból kellene alábbadni, és Veszprémben egészen biztosan nem akarnak faragni egyikből sem.
Az igazság az, hogy mentalitásával a Veszprém magát kormányozta ebbe a helyzetbe az elmúlt évtizedben. A férfi kézilabda világának egyik legjobb és legértékesebb csapataként kényszerpályán mozog, nem teheti meg, hogy gyenge vagy akár közepes teljesítményt nyújtson, és hogy ne a legjobb játékosokat szerezze meg. Megértem azokat, akik azt mondják, a pénz önmagában nem elég a sikerhez, de el kell fogadni, hogy ezen a szinten nélkülözhetetlen.
Ugyanakkor a BL megnyerésének vágya már csak ilyen. Ha a legmagasabb célt tűzöd ki magad elé, sosem mehetsz biztosra, el kell viselned a vereségeket, amelyek azért tűnnek súlyosnak, mert minél nagyobb a feladat, annál nagyobb a pofon. A klub önmagáról kialakított imázsával viszont összeférhetetlen, hogy feladja a harcot.
Ettől még persze kudarcnak minősül, ha a gárda nem jut be a BL négyes döntőjébe, nincs ez másként most sem. A Nantes továbbjutása nagy pofon, amely után igenis számot kell vetnie a klubnak, az edzőnek és a játékosoknak. Kérdés, lesz-e (kell-e) bűnbak, de nem biztos, hogy az edző elküldése oldaná meg a helyzetet.
Ennyire azért nem egyszerű a megoldás.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!