Most már tényleg „megtanulták” egymást – így láttuk női kéziválogatottunk Eb-jét

„Lázadjatok mindaddig, amíg a bárányok oroszlánokká nem lesznek.”

A Ridley Scott-féle Robin Hood-film mottóját a magyar női kézilabda-válogatottra adaptálva így fogalmazhatnánk:

„Küzdjetek és játsszatok mindaddig, amíg a bárányok oroszlánokká nem lesznek.”

Finoman fogalmazva sem a legjobb előjelekkel várta és indult neki a dán Kim Rasmussen irányította magyar nemzeti csapat a franciaországi női kézilabda Európa-bajnokságnak. Az elmúlt évek nagy tornáihoz képest gyakorlatilag egy komplett keretnyi meghatározó játékosra nem számíthatott a kapitány visszavonulás, ideiglenes lemondás, családalapítás és sérülések miatt. Ezen okok miatt rendkívül fiatal átlagéletkorú és nemzetközi szinten roppant tapasztalatlan társaság kelt útra november 29-én délután Budapestről, arról nem beszélve, hogy ebben az összeállításban és ilyen védekezési felállásban talán még álmukban sem játszottak együtt a kerettagok – a kapitány álmairól és elképzeléseiről már ne is beszéljünk…

OROSZLÁNKÉNT KÜZDÖTTEK

Ehhez képest az elmúlt két év (a Rasmussen-éra) legjobb szereplése sült ki a dologból. A 2016-os kontinenstornán egy győzelem és egy döntetlen mellett, négy vereséggel, három megszerzett ponttal a 12. helyen zárt Magyarország, a mostani keretből heten voltak ott akkor is. A tavalyi világbajnokságon három sikerrel és három vereséggel, a nyolcaddöntőben a későbbi aranyérmes Franciaországgal szemben búcsúzva a 15. pozíciót foglalták el a mieink, a jelenlegi csapatból kilencen szerepeltek a németországi tornán. Míg most, a csoportkörben és a középdöntőben összesen négy győzelmet aratott (ez, ugyebár nyolc pont) és két vereséget könyvelhetett el az együttes, amely a 7. helyen végzett. Nem véletlenül mondta az egyik beálló, Mészáros Rea azt, hogy:

„Az egész Eb-t illetően nem lehetünk csalódottak, ez egy teljesen új csapat, viszonylag későn állt össze a keret, így minden szinten kiemelkedő teljesítmény, hogy eljutottunk idáig.”

A hivatalosan megfogalmazott cél és elvárás a válogatottal szemben (a jövő évi vb-selejtezős sorsoláson való kiemelés miatt) a csoportból való továbbjutás volt. Okkal és joggal féltették a fiatal csapatot a rajt előtt, hogy a csoportkörös továbbjutás is „necces” lehet az előzmények tükrében, mondhatni, nehogy kvázi áldozati báránnyá váljon a kényszerből átalakított keret. Ehhez képest szó sem volt itt semmiféle áldozatról vagy megszeppent báránykákról. A torna mérkőzésein lehetőséget kapó 17 kézilabdázó (a kiutazó 18. kerettag, a kapus Janurik Kinga végig tartalékként szerepelt) oroszlánként, hatalmas szívvel harcolt, küzdött, hajtott, akart és kapart, példaértékű hozzáállásról és mentális erőről tett tanúbizonyságot, megmutatva, hogy rengeteg kvalitás és potenciál rejlik ebben a csapatban is.

MOST MÁR TÉNYLEG „MEGTANULTÁK” EGYMÁST

„Borzasztóan büszke vagyok rájuk, többet adtak nekem, mint amit valaha is remélhettem, és ez sokat jelent a jövő szempontjából is” – fogalmazott a Németország elleni középdöntős győzelem után Kim Rasmussen.

Na, de mi változott az előző két világversenyhez képest?

A legutóbbi Eb-n és vb-n azokat a mérkőzéseket húzta be a dán edző együttese, amelyeket muszáj volt, és az előzetesen valamivel esélytelenebbnek számító riválisok ellen. A mostani, egyértelmű előrelépés (a tornák végső pozícióit nézve feltétlen, de sok minden másban is) annak köszönhető, hogy immár a velünk legalább egy szintet képviselő ellenfeleket, a spanyolokat, a németeket és a románokat is le tudta győzni a magyar válogatott. Ennek halvány előjele volt a tavaszi, hollandiai Eb-selejtező, amelyet szintén a sok hiányzó dacára nyert meg a csapat. Persze tiszta sor, az európai (egyben a világ) élmezőnyéhez tartozó, erősebb és rutinosabb válogatottak (lásd ezen a tornán a Hollandia és Norvégia elleni vereséget) felülmúlják a mieinket, de három év alatt eljutott oda a Rasmussen-csapat, hogy most már a kötelezőn túl a kiélezett hajrájú találkozókat is képes megnyerni.

A kerettagok végre kezdik megérteni a kapitány elképzeléseit, ahogy – a korábban a lengyel női nemzeti csapatnál teljesen más közegben és környezetben eltöltött hat év után – Rasmussen is eljutott már oda, hogy alkalmazkodjon az itteni viszonyokhoz és partnerként kezelje a sportági résztvevőket.

Idomulás nélkül ugyanis nem megy. A csapat is „megtanulta” edzőjét és a tréner is „megtanulta” az együttesét. Immár a keret is elhiszi, ez jó irány, ez az út, amire együtt ráléptek, vezet valahová, miközben most már talán a kapitányban is oldódhatnak az eddig meglévő görcsök. A kölcsönös bizalomerősítés miatt is roppant fontos volt tehát, hogy vereségek helyett két remek győzelemmel térhet haza a válogatott, ráadásul két olyan meccsen aratott sikerrel, amely az ellenfélnek is nagyon fontos volt.

MEGTALÁLT EGYENSÚLY ÉS A TÁMASZOK

Mindenképpen említést kell tenni Kovacsics Anikóról is. Az újdonsült csapatkapitány igazi vezére volt a válogatottnak, abszolút megfelelt és méltónak bizonyult erre a posztra. Az ő „falon is átmenő, áttörő” mentalitása átragadt a többiekre is. Az ő példáján is megmutatkozott az a fent már említett kitétel, hogy Rasmussen partnerként kezelte az irányítót a csapaton belül betöltött új szerepkörében.

Az egyensúlyt is remekül megtalálta a magyar stáb, a korábbi versenyeken jó néhány példa akadt arra, hogy a torna ötödik-hatodik ütközetére „meghaltak” a mieink, elfogyott a szusz, az erő, a tempó és a lendület, míg a jelenlegi kontinenstornán ezeken a kritikusnak számító meccseken ellenfeleinél fizikailag és mentálisan is jobban bírták a hajrát a mieink. Erőnlétileg és koncentrációban is bírta a csapat a sorozatterhelést, mert mostanra Rasmussen is felmérte, hogy ki és mennyire terhelhető, s mennyit kell pihentetnie az egyes játékosokat menet közben.

Miként az is kiderült, hogy a nyári, debreceni junior-világbajnokságot megnyerő magyar nemzeti együttes tagjai közül Franciaországban a felnőttek között is mély vízbe dobott Lakatos Rita és Tóvizi Petra – Háfra Noémi más eset, a szintén vb-győztes fiatal tehetség mostanra talán végképp bizonyította, hogy személyében kinőtt egy olyan húzóember, aki hosszú éveken keresztül a hátán viheti a válogatottat – is megmutatta, hogy bátran lehet támaszkodni rájuk, lehetőséget adni nekik. Ami egyúttal arra is jó visszaigazolást nyújt, hogy van létjogosultsága és jó ötlet a nemzeti csapat év közbeni összetartásaikor a bővebb merítési lehetőséget nyújtó A- és B-keretet is kijelölni és meghívni. Hiszen az alapsémával így tisztában van mindenki, akit számításba vett eddig a kapitány és a csapattal dolgozott, és ez a tudás jól jön, amikor át kell alakítani a keretet – mondjuk egy Európa-bajnokság előtt.

Az Eb végeredménye:
7. MAGYARORSZÁG
8. Dánia
9. Montenegró
10. Németország
11. Szerbia
12. Spanyolország
13. Szlovénia
14. Lengyelország
15. Csehország
16. Horvátország