Női kézi Eb: erőnlét, piramis, Tomori, olimpia – Golovin Vlagyimirrel értékeltük a tornát

„A LEGFONTOSABB, HOGY A LÁNYOK LELKILEG KITARTOTTAK IDÁIG”

– Mi az ami szlovénok ellen működött, és eddig nem?
– Nagyon nehezen kezdtük ezt az Európa-bajnokságot, aztán jött három meccs Norvégia, Dánia és Svédország ellen, amelyeken megtapasztaltuk, milyen a nagy sebesség, és bár sok minden nem működött, lépéről lépésre léptünk előre – válaszolta Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány az utolsó meccsünk után a magyar újságírók gyűrűjében. – Most se állt össze minden, az első félidőben például kaptunk két olyan gólt beállóból, hogy nem is értettem, hogyan lehetséges. Utána zártabbak lettünk középen, ami főleg a végén számított sokat, mert tudtuk, hogy vagy Ana Gros vagy a beálló fogja befejezni a támadást, és a második félidőben a kapusok is tudtak segíteni. De a legfontosabb talán az, hogy a lányok lelkileg kitartottak idáig, büszkék lehetünk rájuk, mert az utolsó meccsen sem volt egyszerű nekik.

– A három skandináv meccs után fizikailag könnyebb dolgunk volt a szlovének ellen?
– Biztosan, mert az északiak fizikailag sokkal erősebbek, és nem mindegy, mekkora emberrel üközöl újra és újra, mert minden egyes ütközésnél fogy az erő. Most a súlycsoport közel azonos volt, ebből a szempontból tényleg könnyebb dolgunk volt.

– Sok gól született a szélekről. Erre kiemelten figyeltek?
– Mivel nálunk nincsenek annyira lövők, és most a keresztek se nagyon működtek, a szélső játékunkat ki kell használni, ráadásul tudtuk, hogyan védekeznek, és azt is, hogy a szélen több helyzetünk lehet. De ez a szándék megvolt a korábbi mérkőzéseken is, csak akkor nem tudtuk annyiszor megjátszani a szélsőket. A szlovénok ellen csodálatos megoldásaik voltak, és örülök, hogy nem hoztuk vissza mindig a labdát középre, hanem minden lehetőséget kihasználtak, és jó százalékkal lőtték be a helyzeteiket.

– Mikor érezte, hogy megvan?
– A hatvanegyedik percben.

– Nem bizonytalanodtak el, amikor feljöttek a hajrában?
– Mínusz kettőnél talán mindenki azt gondolta, hogy megijedünk, és elveszítünk mindent. De ha folyamatosan ezzel foglalkozunk, bennünk is marad. Nem kell ezzel foglalkozni, a lányoknak nehéz feladata volt, de megoldották.

A SKANDINÁVOK MAGASABBAK, ERŐSEBBEK VOLTAK NÁLUNK; MIÉRT NEM MENNEK TÖBBEN KÜLFÖLDRE?

A sajtótájékoztató után néhány összefoglaló kérdésre is válaszolt Golovin a magyar újságíróknak, de már a szlovén meccs előtt is igyekeztünk összegezni vele a legfontosabb tapasztalatokat. Ebben a részben a skandinávokkal vívott meccsek tanulságai, az erőnlét és a légiósnak állás kerültek fókuszba.

– Sok szó esett az erőnlétről az Eb alatt. Hogyan látja ezt a problémakört?
– Mindenki ezt szajkózza, de szerintem nem vagyunk annyira lemaradva. Megmértük az elején az állóképességet, és jó eredmények születtek. A horvát meccset kellene inkább megvizsgálni, mi miért történt, és akkor tudnánk változtatni. Lehet, a teher vagy a stressz okozta a görcsös játékot, ám amikor mindenki alulteljesít, az edző sem tud igazán segíteni. Az első meccsen rossz játékkal nyertünk, és senki nem örült neki. Ha tudnánk a nehezebben kivívott sikereknek is örülni, egyszerűbb lenne az életünk. Nem lehet gépiesen menni előre, mert ez mégiscsak egy játék.

– Jó felmérőt jelentett, hogy sorozatban összecsaptunk a három skandináv csapattal, így pontosan láthattuk, hol tartunk. Miben kell leginkább előrelépnünk?
– Azzal kezdem, amiben nem tudunk, azok a testi adottságok. Mindhárom csapat magasabb és erősebb játékosokkal állt ki ellenünk, biztos, hogy nekünk is kell ebben változtatnunk. Azonban ha megnézzük a jelenleg számításba jöhető játékosokat, nem igazán találunk hasonló karakterű kézilabdázókat. A következő utánpótlás-korosztályokat figyelve nem tudom, hogyan fogjuk megoldani a balátlövőposztot. Nem látom még tisztán, mi a helyzet Szöllősi-Zácsik Szandra vállával, a jövő szempontjából ez sok mindent befolyásol. Lehet, nem marad más választásunk, azt kell csinálnunk, mint a juniorválogatottnál, ahol az utolsó világversenyen háromirányítós játékra váltottak. Működött nekik, de sok energiát emészt fel. Ha előrébb akarunk jutni, nem biztos, hogy ez a recept. Kácsor Gréta eddig harmadik számú volt, most óriási nyomás került rá, talán emiatt nem sikerült neki.

– A testi adottságokban valóban nehéz előrelépni, nyilvánvalóan a kiválasztással van összefüggésben. Mit tehetünk rövidebb távon?
– A skandinávok ellen nagyjából hét emberrel tudtuk tartani a lépést, ha lenne tizenkét ilyen játékosunk, biztosan javulást hozna. A magyar bajnokságban lejátszott meccsek nem készítenek fel erre a szintre, hiába állítják sokan, a miénk a legerősebb liga, szerintem már nem állja meg a helyét. Olyan külföldi játékos nem akar ide igazolni, aki a Győrön és a Fradin kívül tudna segíteni egy-egy csapatnál, inkább máshova mennek. Erre megoldást jelenthet, ha többen kipróbálnák magukat külföldön. Sajnos ott sem kapkodnak a játékosainkért.

– A tavalyi vb után arról beszélt, több játékosról is tudja, szívesen légiósnak állna. Ebben azóta kevés konkrét hírről hallottunk.
– Továbbra is vágyam, hogy több játékosunk menjen külföldre. Ha előre akarunk lépni, sok mindent megtanulhatnak egy másik környezetben. Ha tudok, segítek nekik, egyeztettem erről egy nagy menedzserirodával is. Sokaknak azonban hosszú távú szerződéseik vannak a klubjukkal, nem fogják őket kivásárolni. A hollandok mintáját követhetnénk, akik több országba szórták szét a játékosaikat.

– Lát olyan játékost, akit előzetesen kiegészítő embernek gondolt, de megragadta a lehetőséget?
– Debreczeni-Klivinyi Kinga sokat segített, elég komplex játékos, előnyszerzésben, összjátékban is hozzá tudott tenni. Vannak azonban néhányan, akiktől viszont többet vártunk.

– Védekezésben sok problémát jelentett, hogy nem segítettük eléggé a kapusokat, és ziccerben kellett volna hárítaniuk a betöréseket vagy a beállók lövéseit. A válogatottnál nincs sok idő csiszolni a játékot – hogyan tudnánk ebben fejlődni?
– Hiába beszéltünk arról, hogy engedjük inkább az átlövéseket vagy a szélsőket, a kapusok majd megoldják, nem működött. Gyerekkorból hozott hibánk lehet, hogy a labdással szemben beszorulunk a vonalra. Ezen a szinten ez sajnos öngóllal ér fel. Az Eb előtt azt mondtam, hogy szeretnénk majd meglepetést okozni az öt-egyes védekezéssel, amely a tavalyi vébén, amikor előhúztuk, mindig a segítségünkre volt. Ezúttal a felkészülés során már az egymás elleni játékban sem tudtuk megoldani, ráadásul sok energiát is elvisz, ezért nem akartunk vele kockáztatni. Ha nincs szabad terület a falban, nem mennek oda cselezni – ezt kellene átvennünk a dánoktól.

PIRAMIS, TOMORI, OLIMPIA

– Egy tévés interjúban arról beszélt a torna alatt, hogy azok a játékosok, akikkel már a juniorválogatottban is együtt dolgozott, győztes mentalitásúak voltak, azóta viszont többen megváltoztak. Mire gondolt?
– Gyerekként még könnyebb dolgom volt velük, győztes típust képviseltek – tért rá már a Nemzeti Sport kérdésére. – Páran még megőrizték ezt a karaktert, többen azonban már nem ilyenek. Korábban kompromisszum nélkül mentek előre, míg most visszafogottabbak. Biztos, hogy nem jó a folyamat, rá kell jönnünk, mi okozta ezt a változást. Valószínűleg én is változtam, de nem ennyire. Mindegy, hogy kivel kerülsz szembe a pályán, ugyanolyan ember, mint te, akkor is be kell vállalni, amit tudsz. A 2018-as junior-vébén az első félidőben gyakran az ellenfél vezetett, de nem zuhantunk össze, hanem fordítottunk. Vissza kell nyerniük többeknek a korábbi énjüket, és nem görcsölni kell, hanem játszani. Sokakban valószínűleg megfelelési kényszer dolgozik, a családtól kezdve az edzőn át mindenkinek. Bizonyítani akarták, hogy idevalóak, ez eredményezhette azt a görcsös játékot, amelyet az első két meccsen láthattunk. Sok 22-24 éves játékosnak ugyan nem ez az első világversenye, de most először kerültek olyan helyzetbe, hogy nekik kell megoldaniuk, és a magyar színeket képviselni, ami nem kis teher. Napról napra megérezték, nem kell félniük, és a csapatkép is szépen alakult.

– Tavaly arról beszéltünk, ideális esetben úgy épül fel a válogatott, mint egy piramis. Hogyan alakult a jelenlegi keret szerkezete?
– A vége felé kezdett kirajzolódni a piramis, mindenki lassan a helyére került. Ha megnézzük a norvég és a francia keretet, ott is vannak fiatalok, de ők inkább a padon ülnek, hogy testközelből tapasztalatot szerezzenek. Nálunk kiesett két fontos láncszem, ráadásul Szani a piramis csúcsáról, így indult a helyezkedés, hogy ki hova kerül a ranglétrán. Tóth Eszter és Debreczeni-Klivinyi személyében bekerült két idősebb játékos, egyből felvetődhetett a kérdés másokban, hogy akkor majd ők megoldják. Részfeladatokra érkeztek, de ez is kis zűrzavart okozott a fejekben, hogy akkor én fogok játszani vagy ő? Nekem kell megoldanom vagy neki? A kirakós aztán lassan összeállt, és meccsről meccsre jobbak lettünk.

– Megkerülhetetlen a kérdés: Tomori Zsuzsannának lehet-e visszaút a válogatottba?
– Folyamatosan megkapom ezt a kérdést. Ugyan most abban maradtunk, csak a Ferencvárosra koncentrál, senki előtt sem zárult be a válogatott kapuja, mindenki előtt ott a lehetőség. Hallottam már olyat is, hogy megsértődtem rá, harminc éve vagyok a kézilabdában, és még sohasem láthatták, hogy valamin megsértődöm. A feltételezés is komolytalan.

– Most nem jött össze a nyolc közé kerülés, jövőre a világbajnokságon viszont biztosan el kellene érni ahhoz, hogy olimpiai selejtezőt játszhassunk. Mennyire tűnik jelen pillanatban megugorhatónak?
– Érdekes ez a kérdés, mert a játékosuk magukban merészebb célt tűztek ki. Amikor Szaniék még itt voltak, a hatodik helyre szerettek volna odaérni. A magyar játékos nem szokta ezt nyíltan kimondani, mert fél tőle, ha nem sikerül, a földbe döngölik érte. Tudjuk, hogy az olimpia az elsődleges cél, mindent meg fogunk tenni azért, hogy elérjük. Most legyőztük a szlovénokat, de ne legyen hurráoptimizmus, mert vannak gondjaink. Nagy kérdés, mi lesz Szanin kívül Bíró Blankával, Kovacsics Anikóval és Háfra Noémivel. Noni lehet, csak jövő ősszel, pár hónappal a vébé előtt játszhat újra, de természetesen várjuk vissza. Sajnos nem bőséges a választási lehetőség.

EZ VOLT A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGON
Kapusok: Janurik Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szemerey Zsófi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Szikora Melinda (SG BBM Bietigheim, német)
Jobbszélsők: Győri-Lukács Viktória (Győri Audi ETO), Töpfner Alexandra (DVSC Schaeffler)
Jobbátlövők: Albek Anna (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Klujber Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Irányítók: Kuczora Csenge (Praktiker-Vác), Tóth Eszter (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Vámos Petra (DVSC Schaeffler)
Beállók: Bordás Réka (DVSC Schaeffler), Füzi-Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler), Pásztor Noémi (Motherson-Mosonmagyaróvári KC)
Balátlövők: Debreczeni-Klivinyi Kinga (Siófok KC), Hornyák Dóra (DVSC Schaeffler), Kácsor Gréta (DVSC Schaeffler)
Balszélsők: Korsós Dorina (CS Rapid Bucuresti, román), Márton Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir

AZ EB VÉGEREDMÉNYE
7. Németország
8. Szlovénia
9. Spanyolország
10. Horvátország
11. MAGYARORSZÁG
12. Románia
13. Lengyelország
14. Svájc
15. Szerbia
16. Észak-Macedónia