Legutóbb, az októberi Provident-kupán a mieink 28–26-ra kikaptak Eduarda Amoriméktól, és így a második helyre szorultak a hazai rendezésű tornán az olimpiai 6. mögött. 2011-ben hasonlóan az idei vereséghez, hazai környezetben veszített a csapat, akkor Százhalombattán 32–25-ös vereséget szenvedett el a Mátéfi Eszter irányította magyar válogatott.

Tétmeccs is volt a legutóbbi négy találkozó között: a 2008-as olimpia második mérkőzésén Amorim 10-et szórt Görbicz Anitáéknak, a vége 28–28-as döntetlen lett. A dél-amerikaiak már akkor felzárkózóban voltak a közvetlen élmezőnyhöz, de nem jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba a csoportkörből.

Időben visszafelé lépdelve a negyedik meccset Brazíliában játszottuk: 2006 júniusában Foz do Iguacúban 31–30-re kaptunk ki. Az a meccs egyébként egy dél-amerikai túra lezárását jelentette, és első vereségünk volt a szambalányoktól. Az azt megelőző napokban Cacavelben nyertünk 28–25-re, míg Florianópolisban tornagyőzelmet érő 34–34-es döntetlent játszottak Németh András lányai.

A brazíliai túrát megelőző nyolc meccsét rendre megnyerte válogatottunk, így az összmérleg továbbra is kedvező: 14 mérkőzés, 9 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség (423–359). Ugyanakkor az is biztos, hogy az esélylatolgatásnál sokkal inkább az elmúlt időszak eredményeit kell figyelembe venni, mint a régmúltat.

Az elmúlt négy Pánamerikai Játékokat megnyerő brazilok 2009 óta a dán Morten Soubak – jelenleg már a keret zömét foglalkoztató Hypo edzője is – irányításával készülnek, és ugyan még egyszer sem jutottak be nagy világversenyen a legjobb négy közé, az elmúlt években többször is közel volt az áttörés.

A legutóbbi, számukra hazai rendezésű vb-n a spanyolok ellen csatáztak a legjobb nyolcban, és az összecsapás után csak magukat okolhatták a rossz meccskezdés és a rengeteg kihagyott ziccer miatti egygólos vereségért (26–27). Ennél is fájóbb lehet a tavalyi olimpia negyeddöntője, amelyben a címvédő Norvégia ellen játszottak óriási meccset. A brazilok már hat(!) találattal is vezettek a kevés gólt hozó összecsapáson, ám a csereként beszálló Kari Aalvik Grimsbö élete egyik legjobbját nyújtotta a norvég kapuban, és a hajrára megzabolázta a dél-amerikaiakat, így az északiak szerencsével jutottak tovább (19–21).