Női kézi-vb: Tord többet nem fog a kapuba állni - Tomori naplója

DECEMBER 9.: „A pihenőnap délelőttjén volt egy spinningedzésünk, amit Tord több videóval próbált színesebbé tenni. Egyrészt kiemelte a cseh meccsből a pozitívumokat, másrészt csinált egy összeállítást a tavalyi Eb-ről. Mindig próbál olyan videókat betenni, amelyek ha nem is rólunk szólnak, de valami pozitív tartalmuk van. Úgy tudunk tekerni, hogy közben jó érzés tölt el, és nem azzal foglalkozunk, mennyi idő van hátra az edzésből. A negyven perc alatt közepes fokozaton vagyunk végig, és egy-egy percre állunk fel, mintha hegymenetet tekernénk. Ez egy regeneráló edzés, kimegy a fáradtság az izmokból. Nekem is szükségem volt rá, mert nem volt könnyű, hogy két hét alatt hat talajon edzettünk. DECEMBER 9.: „A pihenőnap délelőttjén volt egy spinningedzésünk, amit Tord több videóval próbált színesebbé tenni. Egyrészt kiemelte a cseh meccsből a pozitívumokat, másrészt csinált egy összeállítást a tavalyi Eb-ről. Mindig próbál olyan videókat betenni, amelyek ha nem is rólunk szólnak, de valami pozitív tartalmuk van. Úgy tudunk tekerni, hogy közben jó érzés tölt el, és nem azzal foglalkozunk, mennyi idő van hátra az edzésből. A negyven perc alatt közepes fokozaton vagyunk végig, és egy-egy percre állunk fel, mintha hegymenetet tekernénk. Ez egy regeneráló edzés, kimegy a fáradtság az izmokból. Nekem is szükségem volt rá, mert nem volt könnyű, hogy két hét alatt hat talajon edzettünk.

Jó volt a videó révén újra átélni az Eb-t, azt beszéltük, szeretnénk megint érmet szerezni, de igazi képet majd a keddi német–román meccs után fogunk kapni az erőviszonyokról a csoportban. Ez hosszú sorozat, a csoportkör után kell még három meccset hozni ahhoz, hogy biztos érmesek legyünk, ennek megfelelően kell majd beosztanunk a terhelést. Pisti [Langauf István technikai vezető – a szerk.] is lejött kondizni, ez még jobban feldobta a délelőttünket, féltünk, nehogy szívrohamot kapjon.

A délutáni edzés is jó hangulatban telt, különösen a vége. Tord azt találta ki, hogy beáll a kapuba, és húsz lövésből minimum nyolcat megfog. Amikor elmondta, csak nevettünk, és aggódtunk, nehogy eltaláljuk. Én lőttem először, nem akartam izomból megküldeni, mert ha véletlenül eltalálom, esetleg ott hal meg. Természetesen kihagytam, aztán jöttek a többiek, a végén ő nyert, de szerintem többet nem fog beállni védeni. Mindig próbál egy kis mosolyt csalni az arcunkra, mindennap elmondja, élvezzük az életet, és hogy itt lehetünk, hiszen sokan szívesen cserélnének velünk.”

KORÁBBI RÉSZEK
December 7.: Néhány Mikulás lebukott
December 8.: Kezdenek előjönni a tavalyi emlékek