– Mit szólt volna, ha valaki tavaly júliusban azt mondja önnek, hogy januárban a DVSC mezében Siófokon játszik bajnoki meccset?
– Kinevettem volna – válaszolta mosolyogva a brazil válogatottal 2013-ban világbajnok 38 éves jobbátlövő, Deonise Fachinello. – Nyáron úgy döntöttem, hogy befejezem a kézilabdázást, hiszen előtte hosszú éveket játszottam magas szinten a klubjaimban és a brazil válogatottban.
– Most mégis Debrecenben játszik. Minek köszönhető, hogy újra edzésbe állt?
– Tavaly december elején a DVSC-nél úgy látták, hogy szükség lenne a játékomra, megkérdezték, tudnék-e segíteni. Azt mondtam, hogy megpróbálom, de voltak kétségeim, hiszen öt hónapig nem értem labdához, nem futottam, nem tudtam, miként reagál majd a szervezetem.
– Ehhez képest alig egy hónappal később bemutatkozott a DVSC-ben.
– Engem is meglepett, hogy milyen jól sikerült a visszatérésem, minden olyan természetesen alakult, úgy éreztem magam, mint egy fiatal játékos. Azóta is élvezem az edzéseket, élvezem a játékot. Örülök, hogy itt lehetek, és megpróbálok maximálisan segíteni a csapatnak.
– Hogyan érzi magát új klubjában?
– Nagyon jó közösségbe kerültem, könnyen ment a beilleszkedésem. A klubon kívül, a városban is nagyon kedvesek az emberek, el is határoztam, hogy minél többet próbálok megtanulni magyarul, hogy tudjak velük beszélgetni.
– Január elején a másodosztályú Eger elleni Magyar Kupa-meccsen mutatkozott be piros-fehérben, nem sokkal később pedig jött az első jelentős kihívás: Siófokon több hiányzóval léptek pályára a bajnokságban, és öt góljával főszereplője volt az idegenbeli győzelemnek.
– Siófokon a kezdés előtt természetesen volt bennem egy kis egészséges drukk, de jó volt újra átélni a meccshangulatot. Sok problémával küzdöttünk, több hiányzónk volt, tudtuk, hogy nehéz összecsapás lesz. Hektikus, hullámzó találkozó volt, de szerencsére sikerült győznünk, és ez a legfontosabb.
– Tudja, hogy a világbajnok brazil válogatottból ön már a nyolcadik, aki Magyarországon játszik vagy játszott?
– Azzal tisztában voltam, hogy sokan megfordultak a magyar bajnokságban, hiszen tartjuk egymással a kapcsolatot – az a csapat valódi közösség volt.
– A Győr elleni mérkőzésükön látszott, milyen jó a viszonya az ETO spanyol edzőjével, Ambros Martínnal.
– Két részletben két idényt játszottam a keze alatt a spanyol Itxakóban, és remekül éreztem magam ott. Ambros nagyon jó szakember, nem véletlen, hogy nagy sikereket ért el a győri csapattal.
– Németh Andrással is dolgozott együtt az osztrák Hypónál. Milyen edzőnek ismerte meg őt?
– Örülök, hogy a játékosa lehettem, nagyon felkészült, karakteres edző. Remélem, összefutok vele Magyarországon is!
– Eddigi pályafutása során négy európai bajnokságban szerzett érmet. Mit gondol, meglesz az ötödik?
– Nagyon bízom benne! A mostani idényben nem sikerült a csoportkörbe jutnia a csapatnak az Európa-ligában. Szeretném, ha érmes helyen végeznénk a Debrecennel is, és ősztől újra indulhatnánk európai kupában. Ebben szeretnék a lehető legtöbbet segíteni!