Norvégiát tönkreverték, Oroszország a döntőben

Majd' három percet kellett várni az első találatra, amelyet a norvégok szereztek, de az oroszok válasza sem késett sokáig. Az északiak 3–3 után elhúztak, a tizedik percben 6–3-ra vezettek. Átlövésből, betörésből és ziccer-kontrát értékesítve is eredményesek voltak. Játékuk azonban 7–4-es vezetés után támadásban kicsit kapkodóvá vált. Ez egy ideig még elment, mert védekezésben hihetetlen mennyiségű és minőségű munkát végezve ellensúlyozni tudták hibáikat.

Egy idő után azonban a sok kihagyott lehetőség megbosszulta magát. A statikusabb, elsősorban fizikumukra építő oroszok felzárkóztak, majd elhúztak. Érdekes volt, hogy egyik csapatnál sem akadt üresjárat, taktikai repertoárjukat igencsak megnyitották a felek. Bizony, egyik pályán lévő játékost sem fenyegetette a megfázás veszélye – hullámzó volt a játék, járt a labda kézről-kézre, méghozzá remek sebességgel.

A csapatok átlövésből, betörésből, szélről is veszélyesek tudtak lenni, talán a beállósjátékban maradtak tartalékok, miután a belső emberek feladata többnyire a zárásra korlátozódott. Miután az első felvonás hajrájában a norvégokat támadásban tízperces rövidzárlat sújtotta, senkit sem lepett meg, hogy a vb-címvédő elhúzott. (17–12)

Az első félidőben látott igen magas színvonalú összecsapás a szünetet követően annyiban változott meg, hogy a tét, és valamennyire a nagy iram okozta fáradtság, egyre jobban rányomta a bélyegét a találkozóra. Sok volt a szabálytalanság, jöttek a hetesek, a kiállítások. A faultok széttördelték a játékot, ami nem kedvezett a hátrányban lévő, lendületükre építő norvégoknak – nem úgy az előnyüket foggal-körömmel őrző oroszoknak.

Egy ideig jó kapusteljesítménnyel a norvégok előtt adva volt a lehetőség, hogy szorosabb állást harcoljanak ki, három gólra is megközelítették a riválist (16–19), de támadásban utána már lényegesen csökkent bennük a tűz, illetve a hatékonyságuk.

Kevesebb volt a gól a mérkőzésnek ebben a periódusában, viszont sok a hiba. A norvégoknak azonban fel kellett vállalniuk ezt a játékot, ha ki akartak még hozni valamit a meccsből.

A kiváló erőkből álló orosz csapat azonban rutinosabb annál, mint hogy hagyja a szájából kiénekelni a sajtot. Nem is jött a nagy fordulat, így a várt nagy csatában végül nem várt nagy különbségű győzelem született. (28–20)

A fináléba jutó két együttes a középdöntőben is találkozott egymással, az akkor már lendületben lévő franciák 24–23-ra legyőzték az oroszokat, akik vb-címvédőként, az olimpiai bajnokot búcsúztatva sem mehetnek biztosra ellenük az aranycsatában.

A bronzmeccsen egymással ismét farkasszemet néző norvégok és spanyolok ugyancsak a középdöntőben mérték össze erejüket, akkor az északiak 27–24-es sikerét hozta a találkozó. De mivel ők a vb-aranyért utaztak Kínába, most rendkívül csalódottak lehetnek, ám nyilván ők sem dőlhetnek nyugodtan hátra a székben: éremmel vigasztalódhatnak.

Magyar szemmel pedig különösen elgondolkodtató lehet: a „mi" águnkról érkező két válogatott egyaránt gyengének találtatott az elődöntőben. Miként a helyosztókon a magyaros középdöntőcsoportban szereplő hat csapat közül öt. Egyedül Mátéfi Eszter együttese nyert, méghozzá imponáló különbséggel. Igaz, a kilencedik helyért játszott csatában...