Veszprém-Szeged döntőt rendeznek a Magyar Kupában

SZEGED–BALATONFÜRED

Összeszedett védekezéssel, szegedi hibákkal, így némi meglepetésre balatonfüredi vezetéssel kezdődött a találkozó. Az első percekben nem volt gördülékeny a szegediek támadójátéka, a piros mezesek több labdát is eladtak, amelyekből indulva Pásztor István vezérletével 4–2-re elhúzott a Füred.

A félidő közepére azonban helyreállt a „világ rendje”: a két szélen, Rajko Prodanovics és Vadkerti Attila révén is sikerült megbontani a Sótonyi-csapat védekezését a Tisza-partiaknak, akik fordítottak, majd 5–4 után el is húztak.

A különbség növelésében elsősorban Ancsin Gábor járt az élen, aki óriási lendülettel és energiával vetette harcba magát, és a jó lövésektől láthatóan egyre nagyobb önbizalmat kapott. Hiába kért Sótonyi László már 7–5-nél időt, a tendencia folytatódott: miközben a szegediek türelmes játékukkal rendre megtalálták a rést az ellen védekezésében, addig a túloldalon hiába tüzelt Josip Sandrk és Maxim Butenko is, a Balatonfüred a félidő második felében alig tudott túljárni Tatai Péter eszén. Szünetben: 14–7.

A fordulás után Szabó Tamás állt be a füredi kapuba, és a kapusra egyáltalán nem lehetett panasz, remekül állta a rohamokat. Ugyan Ancsin lövéseivel szemben általában ő is tehetetlen volt, Tombor Csaba góljaival közelebb lopózott az esélytelenebb gárda, és a 40. perc után állandósult a négy-öt gólos különbség.

Mindkét együttesben lehetőséget kapott a cseresor is, és a sárga mezesek egyáltalán nem vallottak szégyent, kis szerencsével és összpontosítással a hajrában talán még jobban megszoríthatták volna a szegedieket, akiknek a továbbjutása ennek ellenére megérdemeltnek tekinthető. Szeged–Balatonfüred 24–21.

VESZPRÉM–TATABÁNYA

Akárcsak az első mérkőzésen a Szeged, a másodikon a Veszprém is egyértelmű esélyesként vágott neki az elődöntőnek. A címvédő és a Tatabánya akárcsak most, az előző szezonban is a négy között csapott össze, akkor hét góllal nyert a bakonyi csapat (33–26), ezúttal egy gól híján már a szünetre kialakult ez a különbség, ami a második félidőben kettővel nőtt tovább.

Bár Marko Vujin gólerősen kezdett, az első percekben a Veszprém nehezen szakadt el ellenfelétől, a Tatabánya még 6–5-nél is szorosan ott volt a Mocsai-csapat nyomában. A veszprémiek nem sok gondot fordítottak a védekezésre, Vujin, Mirsad Terzic és Iváncsik Gergő góljaival ugyan megléptek, de a félidő derekán is csupán három volt az előnyük (13–10).

Ekkor azonban holtpont következett be a tatabányaiak játékában, egyre több volt a hiba a kék mezeseknél, ami megnövelte a gyors indítások számát, így Gulyás Péter is felzárkózott a mérkőzés legjobb góllövőihez. A szünetben: 19–13.

Az állásnak megfelelően a második félidőben sem a játék küzdelem jellege domborodott ki elsősorban, sokkal inkább a rengeteg lövés és gól. Bartucz László ugyan olykor bravúrosan védett, de többségében tehetetlen volt a hét-nyolc méterről dobáló veszprémiekkel szemben, akiknél egy ideig Iváncsik Gergő irányította a csapatot.

Látványos góllal alakult ki a tíz közte – Gulyás Péter a kapott labdát rögtön hát mögött játszotta tovább a lerohanást befejező Iváncsik Gergőhöz –, Debre Viktor időt is kért, hogy felélessze játékosaiban a tüzet. 29–19

A hajrában Mocsai Lajos már – nyilván a holnapi finálét is szem előtt tartva – több kulcsjátékosát is pihentette, ami meg is látszott az eredményen: az utolsó percekben közelebb kúszott a Debre-csapat, amely végül tízen belül maradt. Veszprém–Tatabánya 35–27.