A Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) 1946-os megalapítását követően sokat kellett várni az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) életre hívására. Erre végül 1991-ben került sor. A kezdeteknél 29 nemzet képviseltette magát, most viszont már 49 tagja van az EHF-nek – plusz nem önálló szövetségként Koszovó –, amelyből 36 volt érintett az ausztriai torna selejtezőjében.

A lebonyolítási rendszer négy Eb-t követően változott meg, az addig tizenkét csapatos létszámot tizenhatra bővítették. A 2010-es ausztriai rendezésű Eb már a kilencedik lesz a sorban – az első, amelyre már csoportselejtezőn lehetett kvalifikációt szerezni –, a tizediket két év múlva Szerbiában rendezik meg. És ha már a két rendezőt említettük, a jelenlegit és a leendőt, tegyük hozzá gyorsan, hogy eddig nem volt ismétlő, tehát mind a tíz Eb-nek más ország adott és adhat otthont.

Vendégül láthatta már a kontinenst a sportági nagyhatalmak közül Spanyolország (1996), Horvátország (2000) és Svédország (2002), illetve a középmezőny lelkes csapati közé sorolható Szlovénia (2004), Svájc (2006) és Norvégia (2008). Az első ismétlők a horvátok lehetnek – 2009-ben vb-házigazdák voltak –, akik pont velünk, magyarokkal pályáznak közösen a 2014-es Eb-re. Vetélytársunk, az Eb-címvédő dánok nehéz riválisnak ígérkeznek a rendezésért folytatott versenyfutásban. Főként, hogy az a kongresszus is éppen Koppenhágában lesz, amelyen a végső döntés megszületik.

A rendezésben az úgynevezett kiscsapatok sincsenek kilátástalan helyzetben, hiszen Portugália (1994), Olaszország (1998) és most éppen Ausztria (2010) is lehetett, valamint lehet vendéglátó. A luzitánok ugyan négyszer volt eddig résztvevők – egy kivétellel epizódszerep jutott nekik osztályrészül –, utóbbiak viszont csak akkor lehettek, illetve lehetnek versenyképes helyzetben a sportági legjobbakkal, ha erre maguknak rendezőként esélyt teremtettek.

Ami a részvételek számát illeti, öt nemzet – a horvát, a francia, a német, az orosz és a spanyol – egyetlen kontinensviadalról sem hiányzott még. A dánok, szlovének, svédek is csak egyről-egyről. Utóbbi triót hét részvétellel Magyarország követi és erre méltán lehetünk büszkék. Még akkor is, ha az előbb említett nyolcassal ellentétben nekünk még egyetlen árva érem sem jutott osztályrészül, sőt mi több, még elődöntőbe sem sikerült bekerülnünk.

A rend és a fajsúly kedvéért jegyezzük meg, a kiemeltnek tekinthető hét ország többnyire belügyként kezeli az Eb-ket, legalábbis az elődöntős küzdelmektől, tehát már a konkrét éremcsatáktól kezdődően. Az eddigi kilenc Eb négy-négy, tehát összesen 36 elődöntős helye közül mindössze három került „házon" kívülre. A szerbek – még Jugoszláviaként – 1996-ban elcsíptek egy bronzérmet, Izlandnak 2002-ben jutott egy negyedik hely, Szlovéniának a 2004-es hazai rendezésű Eb-n sikerült döntőbe jutnia. Utóbbiak azon kívül nem jutottak be még a négy közé sem, pedig további hat alkalommal is próbálkoztak ezzel.

Ha már az érmeket említettük, nézzük meg az örökranglistát. Jelenleg és még egy jódarabig a svédek összetettbeli elsőségét az éremtáblán egészen biztosan semmi veszély nem fenyegeti, hiszen az első öt Eb-ből négyet ők nyertek meg. Legutóbb 2002-ben, hazai pályán ültek fel a sportági csúcsra. Ezt kéretik szó szerint és nem csupán áttételesen érteni, hiszen az Eb a kontinens válogatottjainak játékerejét figyelembe véve megfelel a vb-nek, vagy éppen az olimpiának. A svédek viszonylag jól hajráznak: négyszer kerültek a négy közé, mindannyiszor aranyérmet szereztek. Időközben a generációváltáson áteső skandinávok elköszöntek egy fantasztikus korosztálytól, benne több világklasszissal, az utódok pedig egyelőre csupán részeiben mérhetők az elődökhöz, egészében nem. Négy éve az a csúfság is megesett velük, hogy ki sem jutottak az Eb-re. A szárnyait akkor bontogató, azóta világbajnoki ezüst- és bronzéremmel gazdagodó lengyelek kapták el őket a kvalifikációs párharcban, méghozzá összesítésben 60–59-cel.

Az olimpiai- és világbajnoki címvédő francia együttesnek, amely hosszú felvezetés után nyert kontinensbajnokságot (2006), legutóbb a harmadik helyen végzett (2008), ezúttal is reális esélye van a győzelemre, de a négybe kerülésre mindenképpen. Itt jegyezzük meg, az már csak a mi pechünk, hogy a magyarokkal egy csoportba kerültek. A franciákhoz hasonlóan egy-egy Eb-arany figyel az oroszok (1996), a németek, (2004) és a dánok (2008) vitrinjében. Lelkes éremgyűjtőnek tekinthetjük a spanyolokat, akik háromszor vesztettek a döntőben (1996, 1998, 2006), de egyetlen bronzmeccsüket (2000) megnyerték. A harmadik hely kifejezetten motiválta a dánokat, akik megszakítás nélkül háromszor (2002, 2004, 2006) léphettek a dobogó alsó fokára, mígnem végre összejött a hőn áhított aranyérem (2008) is. Jelenleg tehát ők a címvédők. A horvátok négyszer jutottak be a négy közé, de a spanyolokhoz hasonlóan győzniük még nem sikerült, viszont egy-egy ezüst- és bronzérmet már begyűjtöttek.

A németeknek mindhárom éremből van egy-egy darabjuk, igaz a legutóbbi 2004-ből. A szintén három éremnél járó oroszok legutóbb 2000-ben állhattak Eb-n dobogóra. Azóta semmi, legutóbb még az a világ szégyene is megesett velük, hogy nem jutottak tovább a csoportjukból. A montenegrói válogatott jobb gólkülönbségével ütötte el őket a középdöntős szerepléstől.

A nagyok után ejtsünk néhány szót a középmezőnyről is. A csehek rapszodikus résztvevők – velük is egy csoportba kerültünk –, de egyre feljebb kapaszkodnak, Izland 2000 óta nem hiányzott egyetlen Eb-ről sem. A lengyelek két évvel később szálltak be, két csoportkörös szereplés után két alkalommal már a középdöntőbe is bekerültek, folyamatos előrelépésüket és vb-ken időközben nyújtott teljesítményüket látva – ezüst-, valamint bronzérem – lassan igencsak kinéz nekik az elődöntő, vagy akár a dobogó is, talán már 2010-ben.

A legtöbb mérkőzést a svédek játszották le az Eb-ken, a mérlegük is a legkedvezőbb. Ellentétben a miénkkel, amely jelen pillanatban negatív. Érdekes, hogy a csehek eggyel kevesebb Eb-n vették részt a magyaroknál, összteljesítményük mégis pozitív annak ellenére, hogy visszhangos sikert ők sem arattak. Izrael egy, Szlovákia két Eb-ről távozott pont nélkül, Montenegró és Macedónia hat-hat eddigi Eb-meccsén egy-egy pontot szerzett, érdekesség, mindkét válogatott az oroszokat lepte meg.

Egyéb statisztikai mutatókat nézve azt látjuk, hogy Horvátországban (2000) csaknem ötven gól esett egy mérkőzésen átlagban (49.13), hat évvel később Svájcban (2006) ez az átlagszám már a hatvanat is majdnem elérte (59.23), köszönhetően a kibővített létszámnak és az így egy kicsit fel is hígult mezőnynek. Legutóbb ez a szám valamelyest csökkent (56.02), de még így is bőven ötven fölött járt.

Két éve Norvégiában a franciák világklasszisát, Nikola Karabaticot választották meg a torna legjobb játékosának, a horvát Igor Vorit pedig a legjobb védőnek. A gólkirályi címet hármas holtversenyben 44–44 találattal Lars Christiansen (dán), Ivano Balic (horvát) és Karabatic szerezte meg. Furcsának hat, de utóbbi két egyéni díja ellenére sem került be az All Star-válogatottba.