A padlóról állt fel az ASE

Azért ne feledkezzünk el a többiekről sem, ott van mindjárt Smith, a kanadai fiú, aki villámgyorsan helyet követelt magának a paksi kezdőben. Az ASE nyitósora tehát némileg fel van forgatva, hol Davis, hol Fodor Gergely kezében a karmesteri pálca, miközben Mészáros a padon csücsül.
De csak egy darabig. Nem egész hat perce tart a rangadó, amikor Fodor Péter a "viszszarendezés” mellett dönt: Smith le, Mészáros be. Váltani kell, mert csak lassan araszolgat előre a házigazda. Sokáig kizárólag büntetők jelentik a paksi pontokat, aztán Czigler un rá a pepecselésre, Lapov mellett szór be egy tempót. Úgy fest, idő kell az Atomerőműnek, hogy ráleljen a helyes útra, miközben odaát rendezettebb a kép: a centerek mellett Lukjanec és Theisz villog, utóbbi ezúttal szokatlanul nagy veszélyt jelent a gyűrűre is. Hétpontos fehérvári előnynél kap észbe a bajnok, az első jel egy Sitku-tripla, amely görcsoldónak sem utolsó. Így hát a negyed vége már egyáltalán nem egyoldalú, a miniszünet után pedig kezdetét veszi a néhány perces hazai gálaelőadás. Újra Sitku villan távolról, majd Mészáros nem kevésbé messziről, hogy aztán Fodor arassa le a babérokat egy mesébe illő támadás gólra váltásával.
Igen ám, csakhogy a listavezető nem ámul a csoda láttán, hanem határozottan fellép ellene. Lapov vágja be az Albacomp első hármasát, aztán megmutatja magát Lukjanec és Góbi is, Theisz pedig hibátlan büntetőzéssel fordít az eredményen. Láss csodát, felidézve valamelyest a Szolnok elleni szárnyalást (26–0-s etap), 13 pontot dob zsinórban a Sterbenz-alakulat. És vezet. A palánkok környékén amúgy továbbra is elképesztő az elszántság, melynek jeleként emitt Sitku zuhan hatalmasat, amott Góbi áll ellent a ráeső Cziglernek. A bírók hagyják, így hát gyömöszölik egymást az óriások. Határozottan jó a meccs, de ebben nincs semmi meglepő, mert talán a két legjobb formában lévő honi egylet csatázik a pályán.
A harmadik negyed prózai ok miatt csúszik egy keveset, hiányzik a legfontosabb kellék, a labda. Aztán előkerül, a paksiak bánatára – Lukjanec triplájával gyorsan tíz fölé nő a vendégelőny. A hazaiak edzője pontosan tudja, valamit tennie kell. A húzás elsőre merésznek tűnik, de beválik: a Bencze mellett szinte törpének tetsző Jurgilas leveszi a pályáról a fehérváriak centerét. Vagy leveri? A vendégek szerint ez áll közelebb a valósághoz. Így vagy úgy, a zárófelvonás döntetlenről indul, vagyis a lélektani előny a padlóról feltápászkodó vendéglátóknál van. Hamarosan az eredményjelző táblán is jobban áll az ASE, betudhatóan elsősorban a tengerentúliaknak, Davisnak és Smithnek.A túloldalon visszaáll a sokat pihenő Moseley, de hiába, a paksi henger nehezen megállítható. Főleg hogy Mészáros a második tripláját süllyeszti el a gyűrűben, amivel már nyolc pont a házigazda előnye. Érezni, a vendégpad egyre kevésbé bírja cérnával, meglehet, ezen az estén egyetlen fehérvári sem fogja vacsorára invitálni Valovics, illetve Kékesi sporttársat. Az Albacomp dicsérete, hogy vesztettnek tűnő helyzetben sem adja fel, mi több, fél perccel a vége előtt – kétpontos hátrányban – támadást vezethet. Vagyis a lehetőség adva van, de hiába, Moseley dobásába belenyúl egy paksi kéz, és innen már tényleg nincs visszaút.
A fehérváriak szerint erőteljes bírói nyomással révbe ér a címvédő.

Mestermérleg
Fodor Péter: – Ahogy az várható volt, kiélezett, igazi rangadó-hangulatú mérkőzést játszottunk. Felváltva vezettek a csapatok, ám a legfontosabb pillanatokban úrrá tudtunk lenni a nehézségeken, igazi csapatmunkával, úgy érzem, megérdemelten nyertünk. Mindenkinek gratulálok csapatomból.
Sterbenz László: – Elegem van abból, hogy nekünk eddig szégyenlősen hallgatnunk kellett a bírókról. Kérem, objektíven elemezzék Valovics játékvezető ténykedését. Mi, természetesen szubjektíven, úgy érezzük, hogy a Paks fordítását erőteljesen segítette. Persze játékosaink fáradtsága, eladott labdái is hozzájárultak a nagy csatában elszenvedett vereségünkhöz.