Szolnok: volt esély az aranyra

Meg is hálálták az övéik a bizalmat, mert a voltaképpen tét nélküli mérkőzésen óriásit küzdöttek, és hosszabbításra késztették a ragyogó Dinamo Moszkvát. Nyerni azonban nem tudtak, amiben talán közrejátszott az is, hogy az elődöntőben súlyosan megsérült csapatkapitányuk, Yücesir természetesen nem lehetett ott a pályán. Azért Donaphinék így is kitettek magukért, ám mi, magyarok már nagyon vártuk, hogy végezzenek a vártnál hosszabbra nyúlt mecscsükkel.
Hogy jöjjön végre az aranycsata, a négyes döntő fináléja, és benne a Szolnoki MÁV-Coop SE!
öttek is a hölgyek, akiknek kezdő felállását kicsit megváltoztatta Tapodi mester: Papp helyett bekerült az első ötösbe a szerb center, Perovics, nyilván a félelmetesnek kikiáltott ellenfél rutinos középjátékosa, Sakirova miatt. Ezúttal emberfogással nyitott a magyar együttes, és bár a szentpétervári Baltyijszkaja Zvezda kezdett jobban, 0–4 után sem kellett aggódnunk, mert a stabilan játszó Tisza-partiak Hibbert találataival – ő szerezte az első hat pontjukat – hamar beérték az oroszokat. Djelmis büntetőjével már 15–10 volt az állás ide, és ekkor már túl voltunk egy orosz időkérésen, vagyis biztató volt a kép, ám a következő percek nagyon nem úgy sikerültek, ahogyan szerettük volna. Két egymást követő hármassal – Mironova és a kimondhatatlan nevű Perevoznyikova volt a tettes – előbb fordított a Baltyijszkaja, majd miután a következő támadásaiból sem szerzett pontot a Szolnok, sajnos el is húzott.
JA második negyed harmadik percében már 23–15-re vezettek a kék-fehérben játszó Sakirováék, és bizony nagyon vártuk Csákány tempóját, amely végre megtörte a rossz szériát, és beesett a két amerikaival megerősített oroszok gyűrűjébe. A MÁV-Coop SE nyolcpontos hátrányakor a rutinjáról és remek dobókészségéről ismert Rutkovszkaja jutott két büntetőhöz, tehát felsejlett a két számjegyű különbség lehetősége, de a harmincöt esztendős hátvéd mindkét szabaddobását elhibázta, és ezzel újabb óriási fordulat vette kezdetét az események menetében – ennek viszont már nagyon örültünk. Persze kellett ehhez a talonból újra előkerülő szolnoki zóna is, mindenesetre a csarnokban helyet foglaló majd’ félszáz magyar örömmel konstatálta, hogy innentől kezdve sorra betaláltak Farmerék, miközben odaát sokáig egyáltalán nem haladt keresztül a labda a gyűrűn. Egészen hihetetlen, 17–1-es rohanást vágott ki Tapodi Péter csapata, amely azért vezetett "csak" hat ponttal a nagyszünetben, mert Sakirova azért csak beerőszakolt egy duplát az első félidő végén. ---- Ezzel együtt nem lehettünk elégedetlenek az eredmény alakulásával, annál is inkább, mert az ausztrál Hibbert két találata vezette be a térfélcsere utáni időszakot, és mivel a második kosár hármat ért, már 11 ponttal tartottak előbbre a szolnokiak: számszerűsítve 41–30 volt az állás! Nem jutott azonban sem idő, sem mód az örömködésre, mert máris jöttek az ugyancsak területvédekezésre átálló oroszok, a következő hét pontot ők dobták, és ezzel ismét kiéleződött a küzdelem. Sajnos a Baltyijszkaja egyre inkább megtalálta a Tisza-parti zóna ellenszerét, a négy személyi hibával kosarazó Mironova és Perevoznyikova mind többször talált be kintről, és másfél perccel a harmadik negyed vége előtt hosszú idő után újra a szenpéterváriak tudhatták magukat előnyben. ---- Na de itt még messze nem ért véget a tétjéhez méltó, remek csata, mert a magyaroknak volt válaszuk a fordításra, így kétpontos vezetéssel várhatta a négyes döntő utolsó tíz percét. Amely sajnos két orosz triplával kezdődött, és ekkortól már futnia kellett az eredmény után a kicsit elfáradó magyar együttesnek, de Djelmisék becsületére legyen mondva, ők nem adták fel, hanem küzdöttek, ahogy csak tudtak. És volt is esélyük a végső győzelemre még a végjátékban is, öt perccel a befejezés előtt például mindössze egyetlen pont választotta ele egymástól a feleket, de még a 36. percben, 60–57-es Baltyijszkaja-vezetésnél sem tűnt kilátástalannak a helyzet Papp dupláját követően.
Ám ekkor jött Sakirova.
A Rutkovszkajához hasonlóan rengeteg nagy csatát megélt klasszis, aki már a harmincnegyedik évét tapossa, megrázta magát a végjátékra, és átvéve az addig roppant eredményesen (14 pont, 10 lepattanó) brusztoló Walkertől a stafétabotot – úgymond, "rendet csinált" a palánk alatt. Csak úgy pattogtak le róla az emberek, a kezéből pedig a kosárba a labdák, az ő nevéhez fűződött az orosz csapat utolsó nyolc pontja – hiába, mikor rázná meg magát egy olimpiai bajnok, ha nem akkor, amikor a leginkább szükség van rá?
Ô döntötte el tehát az aranycsatát, még ha a mérkőzés legértékesebb játékosának (MVP) klubtársát, az amerikai Demya Walkert választották is meg a szakemberek. Ilyen klasszist, mint Sakirova, egyelőre nem találni a Szolnok keretében, és talán ezen múlt a finálé, de búslakodásra semmi ok, a Tisza-partiak kiadták magukból, amit lehetett, ez pedig pillanatnyilag ennyire volt elég.
A második helyre, Európa második számú női sorozatában. ---- Mennyire elégedett csapata szereplésével? – kérdeztük a kicsit csalódottnak tűnő szolnoki edzőt, Tapodi Pétert nem sokkal a lefújás után.
– Ezüstérem után nehéz ezt így kijelenteni, de az összképet tekintve, nagyon büszkék vagyunk az Európa-kupában elért második helyünkre. Rutintalanok vagyunk a nemzetközi porondon, és ehhez mérten kaptuk meg a tiszteletet a Final Fourban is.

Csákány Emőke, a MÁV-Coop SE csapatkapitánya: – Szomorú vagyok. Bár ha valaki azt mondja az idény elején, hogy másodikak leszünk az Európa-kupában, kiugrottam volna a bőrömből. És holnap ki is fogok, de most egy kicsit szomorkodom.

Ana Perovics, a Tisza-partiak legmagasabb játékosa: – Támadásban szerintem még tudunk javítani, és védekezésben is voltak hullámzó időszakaink. Ha kicsit jobban megtanulunk koncentrálni az ilyen fontos meccseken, tovább fejlődhetünk!

Gazdag Sándor, a szolnokiak vezetőségi tagja: – Óriási várakozással voltunk, hiszen a klub életében ez fantasztikus lehetőség volt. Fokozatosan éreztük a város és a szurkolók szimpátiáját, és kis túlzással azt mondhatom, hogy a mai napon több tízezer ember szurkolt értünk otthonról. Természetesen a sportban mindig mindenki győzni szeretne, ma ez a győzelem hajszálon múlott.