Most Monroe volt nyerőember

Az Atom viszont játszani kezdett, méghozzá lélegzetelállítóan. Sitku gyorsan duplával toldotta meg a tripláját, majd Monroe és Smith használta ki, hogy az Univer hasonlóképpen kezdte a meccset, mint legutóbb Kecskeméten. Beletelt egy kis időbe, mire felpörgött a vendégcsapat - McClendon törte meg a jeget a harmadik percben -, ám túlzás lenne azt állítani, hogy ezt követően Meszlényi edző elképzelései szerint alakult minden.

Kézben tartotta az összecsapást az ASE, Monroe és Smith termelt derekasan, míg a túloldalon nem segítette az előrehaladást, hogy Bradford, az egyik legjobb formában lévő magyarországi kosaras egyetlen találatot sem jegyzett az első felvonásban. Nem úgy Monroe, valamint az ismét a kispadon kezdő Czigler (Zsoldos újra az alacsonyabb és gyorsabb szerkezetre szavazott), ezáltal a második negyed elején egy pillanatra úgy tetszett, döntésre viszi a dolgot a vendéglátó.

Nem így történt, ami feltétlenül az Univer-játékosok javára írandó. Az elődöntőben eddig kicsit visszafogott McClendon váltott sebességi fokozatot, most már betalált Bradford is, így ha nem is rohamtempóban, de elkezdte ledolgozni hátrányát a látogató. Rossz hírt kaptunk a szünetben: a Cziglerrel ütköző Horváth Csaba a kelleténél gyorsabban volt kénytelen elhagyni Paksot, tudniillik megsérült a szeme, és kórházba kellett vinni.

Bradfordnak hat másodperc elég volt ahhoz a második félidőben, hogy triplával csökkentse a paksi előnyt, ám aligha ez paprikázta fel annyira Lapovot, hogy három perccel később fojtogatni kezdje csapattársát, Horváth Ákost.

Döbbenetes volt a látvány, ahogy a lecserélt kecskemétiek egymásnak estek, s ha a kispad nem olyan éber, aligha ér véget ilyen gyorsan a sajátos belharc.

Meszlényi csatába dobta (a szó nemes értelmében…) a csapatkapitányt, Mérészt is, és érdekes módon a négy kisemberes játék az Univer malmára hajtotta a vizet. Felkorbácsolódtak az indulatok, és ebben bizony Bodnár és Papp sporttársak is erősen "benne voltak": olykor-olykor mindkét oldalon teljességgel érthetetlennek tűnt, mit ítél a két szürke ruhás.

Visszaállt Sitku, és újabb hármast jegyzett, s minthogy Monroe továbbra is ragaszkodott a "meccs embere" titulushoz, visszavette a vezetést az Atomerőmű.

Mi több, meg is lépett, lévén a kecskemétiek erejéből mindössze négy pontra futotta a záró etap első öt percében. A magához képest igencsak mérsékelt teljesítményt nyújtó Celej triplája ugyan jelentett még némi reménysugarat a kecskemétieknek két perccel a befejezés előtt, ám az Atom résen volt, és nem hagyta kiénekelni a szájából a sajtot.

Kiélezett pillanatokban nem rontott. Milyen volt belülről a meccs?
Chris Monroe:
Nem érzem úgy, hogy én nyertem volna meg a meccset. Ez csapatjáték, a többiek sorra megteremtették számomra a dobóhelyzeteket, én meg szerencsére értékesíteni tudtam a többségüket.

Mi történt Lapov és ön között?
Horváth Ákos:
Ez a mi dolgunk. Tisztázni fogjuk a történteket, nem akarok erről beszélni.