Fegyverneky Zsófia egymaga kevés volt

Horti Dóra elsősorban a lepattanók szerzésében jeleskedett (Fotó: Tumbász Hédi, NS-archív)

Az első fordulóban egyaránt vereséget szenvedő két együttes feszült egymásnak csütörtökön Ruszéban, viszont amíg a vendéglátó bolgár együttes Törökországban kapott ki kilenc ponttal (67–76), addig a mieink hazai pályán maradtak alul Montenegróval szemben (65–76).

Az első negyed abszolút kiegyenlített csatát hozott, amelyből Török Szilvia kétpontosával mi jöttünk ki picit jobban: a nyitó felvonást követően nálunk volt a vezetés, igaz, minimális. (16–17)

A második negyed mindkét oldalon sok hibát, rontott kísérletet hozott. A két szövetségi kapitány gyakori cserékkel kísérletezgetett, a szakemberek próbálták megtalálni az aznapi ideális összeállítást, de nem igazán jött össze nekik. A játékrész első fele 10–6-tal a házigazdáké volt, akik így átvették a vezetést és a játék irányítását, nekünk az üldözők sokszor hálátlan szerepe jutott osztályrészül. A bolgároknál a két negyed alatt 11 pontig jutó Jaklin Zlatanova vitte a prímet, nálunk a négy pontot és öt lepattanót szerző Horti Dóra, valamint a hét pontig és két lepattanóig jutó Krivacsevics Tijana bizonyult húzóembernek, igaz, utóbbi már három személyi hibánál tartott időközben. (32–28)

Bolgár ponttal indult a harmadik felvonás, de ez nem szegte a magyarok kedvét. Mint ahogyan az sem, hogy hétpontos előnyre tettek szert a hazaiak. Krivacsevics triplát, Horti és Fegyverneky Zsófia duplát szórt, így kevesebb mint egy perc alatt kiegyenlítettünk. A vezetést azonban nem tudtuk átvenni. Donneka Hodgesszel gyűlt meg akkor a bajunk, ő volt az, aki tartotta az előnyt a bolgároknak, mi viszont tapadtunk rájuk, nem szakadtunk le: lő- és ponttávolon belül tudtunk maradni. (44–43)

Mínusz eggyel mehettünk bele a záró negyedbe, ami önmagában biztatónak tűnt. Sajnos, a várt hajrá azonban elmaradt. Pedig az utolsó percig még úgy-ahogy tartottuk állásainkat, bár addigra – mínusz ötről – már bravúrszámba ment volna a győzelem. A bolgárok jól védekeztek, kintről nem jutottunk dobásokhoz, a büntetőknek pedig csak a felét értékesítettük. Fegyverneky igazi vezére volt együttesünknek, de egymaga kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Nem úgy a végén 27 pontig jutó Hodges, aki mezőnyből, de még inkább büntetőből biztos kézzel szórt meg minket. (68–57)