– Hat éve érkezett a Sopronhoz, miért távozik most?
– Egyszerűen új impulzusokra van szükségem – felelte Alekszandra Crvendakics, a szerb válogatott 24 éves magasbedobója. – Aki ismer, tudja, imádtam Sopronban játszani, de a Lyonba igazolás olyan remek lehetőséget jelent, amivel élnem kell. Családias és ambiciózus klub, amely fejlődőképes, és a következő idényre erős csapatot épít. Az NBA-győztes Tony Parker, a francia legenda a tulajdonos, még vele is beszéltem telefonon a szerződtetésemről, ami nagy élmény volt, és hiszem, hogy remek társaságba, jó kosarasok közé kerülök.
– Elsősorban kiemelkedő kvalitásai és az elmúlt idények teljesítménye alapján immár Európa legjobb játékosai között tartják számon, így sokan azt gondolták, Sopronból az Euroliga egyik topcsapatához, mondjuk, az orosz Kurszkhoz vagy a Jekatyerinburghoz igazol egy zsák pénzért...
– A pénz nem minden, én pedig játszani akarok, hiszen még most sem vagyok kész kosárlabdázó, s erre Lyonban lesz lehetőségem. Ne higgye, hogy mi nem leszünk esélyesek, majd figyelje csak, mire leszünk képesek ősztől!
– Nehéz volt rászánnia magát a távozásra?
– Jaj, nagyon... Gyakorlatilag Sopronban nőttem fel és lettem éljátékos, közben pedig a klub vezetői, alkalmazottai és a játékostársak a barátaim lettek. Itt tanultam meg, hogyan kell arra összpontosítanom, hogy mindig jobb legyek. A soproni közegnek a mottója, hogy jobbá tegye a játékosokat, és ebben nagyon jó is.
– Honfitársa, Jelena Brooks kétszer is visszatért...
– Most én is így érzem, a visszatérés nálam is benne lehet a pakliban.
– Hol tartózkodik jelenleg?
– Szerbiában a szüleimnél, de hazajött Amerikából a nővérem is, szóval, elég bizarr a helyzet, hiszen itt a húsvét és együtt az egész család, senki sem hiányzik, amire sok éve nem volt példa. Talán ez az egyetlen jó oldala a karanténnak... Amúgy most nálunk az ünnep miatt teljes kijárási tilalom van, egy napig még a boltba vagy a gyógyszertárba sem mehettünk.
– Hogy telnek a napjai?
– Edzegetek, futok, kondizok, filmeket nézek, és sokat beszélgetünk, ami újdonság, hiszen a testvéremmel korábban mindketten rengeteget voltunk távol, és egyszerre itthon csak nagyon ritkán. Most főztünk, és tojást is festettünk – vagyis én nem, csak anyukám, én inkább csak segítettem neki...
– Az udvarban azért csak megbújik egy kosárpalánk is, nem igaz?
– Így van, viszont egyelőre még nem dobáltam, azt hiszem, ráérek még azzal!
– Mikor kell jelentkeznie Lyonban?
– Egyelőre nincs konkrét időpont, mindenki azt várja, mikor enyhül a járvány annyira, hogy visszatérjen az élet a normális mederbe.