Női kosár Eb: A mi csapatunk olyan, amelytől érdemes félni – Kiss Virág

– Hogy tetszett a Bledi-tó? Sikerült kikapcsolódni kicsit?
– Szuper volt, nagyon jó csapatprogram, kissé kizökkentünk a megszokott közegünkből, gyönyörű környezetben töltődhettünk fel – válaszolta a Nemzeti Sportnak a hétfői vacsora után Kiss Virág, a szerbeket vasárnap 81–75-re legyőző magyar válogatott centere, aki 18.7 pontot átlagolt eddig a kontinensviadalon.

– Pontosan az volt felrajzolva az utolsó támadásnál vasárnap, ami Studer Ágnes betöréséig a pályán lezajlott?
– Igen, ezt szerettük volna véghez vinni. Szorított minket az idő, de egész jól megcsináltuk a körülményekhez képest.

– Valahogy az volt az ember érzése a végén is, hogy össze kell jönnie az ötpontos győzelemnek. A csapat is hitt ebben?
– Én sem éreztem, hogy izgulnánk, de ehhez kellett a törökök elleni meccs, ott jobban láttam magunkon a szorongás jeleit, noha a szerbekkel szemben nagyobb volt rajtunk a nyomás, mert tudtuk, ha legalább öt ponttal nyerünk, egyenesen a nyolc közé kerülünk, ha nem, nehezebb lesz a dolgunk. Rövid idő alatt is sokat fejlődtünk mentálisan, nagyon együtt van ez a társaság, ez a legfontosabb, amit ki kell emelni. Szuper érzés, hogy mindenki bízik a másikban, ez adja a magabiztosságunkat.

– A törökök elleni vereség után könnyes szemmel nyilatkozott. Mikor fordult át a bánat nyerni akarássá és elszántsággá?
– Közvetlenül a meccs után fájt a vereség, mert végig vezettünk, és hagytuk kicsúszni a győzelmet a kezünkből, noha a miénk volt a mérkőzés. A hotelbe visszatérve ebédeltünk, összegyűltünk egy szobába a csajokkal és megbeszéltük, hogy meg tudjuk csinálni, nincs idő a szomorkodásra, semmi sincs veszve és aznap le is zártuk a történteket, csak arra figyeltünk, mi a feladatunk a továbbiakban.

– Nem tart attól, hogy a szerbek felülmúlása után – figyelembe véve, hogy tét nélküli találkozón a spanyolokat is legyőzték –, megnő az elvárás önökkel szemben?
– Nem gondolnám. Nyilván saját magunkkal szemben is nagy az elvárásunk az elejétől fogva. Mikor, ha nem most?! Nagyon jó keret jött össze, s pályán és a pályán kívül is egységes közösséget alkotunk, nem hiszem, hogy lenne rajtunk teher, vagy nagyobb lenne a várakozás. A spanyolok ellen nyertünk felkészülési meccsen, de a helyén kezeltük azt is, egy percig sem bíztuk el magunkat, inkább csak kellő önbizalmat szereztünk, hogy végre elhiggyük, a mi csapatunk olyan, amelytől érdemes félni.

– Lelik Réka a szlovákok elleni mérkőzést követően már megpendítette, hogy a dobogós helyezés sem elérhetetlen. Egyetért játékostársával?
– Abszolút, ha nyerünk a csehek ellen, bejutunk a legjobb négy közé, és elég nagy esély van rá, hogy a spanyolokkal játszunk. Tényleg el kell hinnünk, hogy meglehet, kicsit persze hihetetlen is, mert minden Eb-nek úgy indult neki a magyar válogatott, hogy szeretne nagyot alkotni, de most felcsillant az esély, sikerülhet felnőttvilágversenyen is érmet szerezni. Ennek hatalmas lökést kell adnia, mert nem gyakran adatik meg.

– A negyeddöntőben következnek a csehek. Őket várta vagy a görögöket?
– A cseheket vártam, az ő játékuk jobban is fekszik nekünk. Nekik is nagyon összetett a játékuk, több jó kosarasuk is van, de könnyebb lesz talán ellenük. Az első perctől az utolsóig megteszünk mindent, mert nagyon elszántak, hátrányban sem adták fel, úgyhogy maximálisan komolyan vesszük a meccset, és szeretnénk mindent kiadni magunkból. Ha ezt a mérkőzést megnyerjük, bármi lehet!

– Ez a három meccs nélküli nap inkább hasznos vagy hátrányos?
– Kiderül majd, mindkét irányba elsülhet. Alapvetően hasznos, mert a sérültjeinknek bőven van idejük a regenerálódni, és van néhány plusznapunk edzeni, felkészülni, csiszolni a taktikai elemeinket.

– Nem hívják ki egy barátságos dobóversenyre a franciákat, hogy ne unatkozzanak?
– Akár még ez is előfordulhat... De nincsenek ilyen terveink, megoldjuk inkább házon belül. Nagyon jó a hangulat, edzésen is rendezünk dobóversenyt egymás között, szóval feltaláljuk magunkat.

– Úgy tűnik, Határ Bernadett-tel jól megértik egymást a pályán kívül is. Belegondoltak már, hogy az ellenfelek tartanak a kettősüktől?
– Eddig nem, de valójában, ha belegondolunk, durva páros a miénk. Ha együtt vagyunk fenn a pályán, a magasságunk tud kellemetlenséget okozni a riválisoknak. Nagyon szerencsések vagyunk, mert minden poszton két-három-négy játékosunktól kell tartania az ellenfélnek. Nem látszik a játékunkon, ha cserélünk, ugyanazt a magas szintet hozzuk, ez a legfontosabb.

– Studer Ágnessel az Euroliga-döntős Mersinhez igazolt. Készülnek a szakmai kihívás mellett arra is, hogy jó messze lesznek az otthonuktól?
– Tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz könnyű, az első idényünk következik külföldön, de kiskorunk óta ott vagyunk egymásnak, nagyon jó a viszonyunk, úgyhogy remek kihívás vár ránk. A nehéz napokon majd átsegítjük egymást, ez a váltás egyértelműen a fejlődésünket szolgálja.

– Beszélt már Roberto Íniguezszel? Nem könnyű ember, de érti a szakmát.
– Mindketten beszéltünk vele telefonon, mielőtt aláírtunk. Valamennyire ismerjük, a Sopron edzője volt, a lányoktól is hallottunk róla. Ágival eddig mindketten a komfortzónánkon belül mozogtunk annak ellenére, hogy voltak nehéz időszakok is a karrierünkben. Szükségünk van az új közegre félig ismeretlen edzővel, akitől nagyon sokat tanulhatunk, és izgatottan várjuk a következő évadot.

– Zárjunk a válogatottal! Tudnak küzdeni a másikért, harciasságban is felülmúlták Szerbiát, ami óriási fegyvertény. Jól sejtem, hogy szinte mindegy, milyen ellenfél jön szembe a folytatásban?
– Én is így gondolom. Elsősorban saját magunkkal, a saját védekezésünkkel foglalkozunk, és tényleg el kell hinnünk, hogy jó csapatot alkotunk, és nem azzal törődnünk, hogy a világklasszis spanyol vagy francia válogatott jön szembe. Sokat fejlődtünk az elmúlt időszakban, hogy újra itt legyünk, és ha magunkra összpontosítunk a taktikai elemeink szem előtt tartásával, akkor nincs előttünk lehetetlen!