Női kosárlabda: nagyszerű erényeket csillogtattunk, de van még hová fejlődni

Ezúttal nem esett bele a 2019-es csapdába női válogatottunk, a bravúros csoportelsőség után sikerrel abszolválta a negyeddöntőt a csehek ellen. Azon a mérkőzésen, mondjuk, sok szerencse is kellett a győzelemhez, hiszen a játékvezetők megkérdőjelezhető döntéssel adták vissza nekünk a labdát jó öt másodperccel a vége előtt, hogy aztán Dubei Debóra Studer Ágnes bedobásából elért kosarával egyértelműen pozitívvá tegye a magyar válogatott 2023-as Európa-bajnokságát.

Talán reménykedhetünk benne, hogy csapatunk nem most érte el a zenitjét, a kulcsemberek életkora alapján a következő, vagy még inkább a 2027-es kontinensviadal lehet az a torna, amelyen összejöhet az éremszerzés Kiss Virágnak és társainak. Nagy kérdés Juhász Dorka szerepe, a 23 éves magasember eddig nemigen volt szem előtt, de ősztől ez megváltozik, hiszen az idei Euroliga-harmadik olasz Schiónál pattogtat majd, és ha nem jön közbe sérülés, novemberben végre tétmérkőzéseket játszhat a válogatottban. Határ Bernadett térde nincs a legtökéletesebb állapotban, de amennyiben visszanyeri régi formáját, bérelt helye van a keretben.

A Studer Ágnes, Dubei Debóra, Lelik Réka, Kiss Virág alkotta vázra bőven lehet építeni, és akkor még ott van a náluk is fiatalabbak közül Dombai Réka, Miklós Melinda, illetve a most számításba nem vett Czukor Dalma is jelenthet erősítést, valamint érdemes lesz figyelni többek közt Dúl Panka és Gyöngyösi Janka előmenetelét is.

Székely Norbert szövetségi kapitány és népes stábja, Cziczás László, Iványi Dalma és Mészárosné Kovács Andrea sorsa jelen pillanatban nem ismert, de furcsa lenne, ha egy ilyen jól sikerült nyár után köszönné meg a szövetség a munkáját.

A felkészülési mérkőzéseken mutatott reménykeltő teljesítménnyel, főként a spanyolok legyőzésével felhívtuk magunkra a figyelmet, minden ellenfelünk felkészült belőlünk tisztességgel, így a remélt villámgyors játékunkat, temérdek gyors indításos akcióval csak időnként tudtuk megvalósítani. Voltak viszont helyette más erényeink: a megalkuvás nélküli küzdőszellem, a többnyire stabil és jó lepattanózás, a széles rotáció. Ahhoz, hogy még inkább közelítsünk a legjobbakhoz, nyomás alatt sem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy két tucatszor adjuk el a labdát, és sokszor még a félpályán sem tudjuk átvinni. Talán nem jön rosszul, hogy Juhász mellett két másik kiválóságunk, az Euroliga-második török Mersinhez szerződő Kiss Virág és Studer Ágnes is jó eséllyel eljut majd az elitsorozat csoportkör utáni fázisába, akár a final fourba, így további fontos tapasztalatot gyűjthet arról, milyen találkozni a világ közvetlen élvonalba tartozó riválisokkal. A biztosan Euroliga-főtáblás, és a nyáron alaposan megerősödő Serco Uni Győr keretéhez is több válogatottunk tartozik, Dombai Réka, Dubei Debóra, Goree Cyesha, Ruff-Nagy Dóra, Török Ágnes is kiélezett, színvonalas mérkőzések sorával gazdagodhat a következő idényben.

A láthatóan előttünk járó három európai csapattal kapcsolatban érdemes leszögezni, hogy a győztes belgák kulcsemberei most vannak a legjobb korban, ráadásul a WNBA-ben szereplő Julie Allemand és Emma Meesseman sem hagyta ki az Európa-bajnokságot, tehát ha a keretük nem is volt a legerősebb, a kezdő ötösükre ez nyugodtan elmondható (a döntőben nem dobott pontot a kispadról érkező játékos), ám gyanítható, hogy ennél már csak kevesebb esélyük lesz újabb aranyérmet szerezni. A második spanyolok látszólag kissé leszállóágban vannak, de ennek pusztán az az oka, hogy a felnőttválogatottjuk generációváltása még nem fejeződött be: mivel tavaly is megnyerték éppen Sopronban az U20-as Európa-bajnokságot, egy másodpercig sem kell aggódniuk az utánpótlásuk miatt, biztosítva van a jövőjük. A bronzérmes franciák koreloszlása teljesen rendben van, ráadásul abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy évtizedek óta konzekvensen erős klubcsapataikból özönlenek a tehetségek, jelenlegi nemzeti csapatukban is rengeteg a tartalék, vagyis szintén stabil lábakon állnak.

Nagyon szuper, hogy már felfelé nézelődhetünk, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy ne kelljen rendre a hátunk mögé pillantgatni. A negyedik hely, amit elértünk, nagyszerű – de helyünk a szűk elitben egyelőre bizonytalan, szerencsénkre leginkább rajtunk múlik, képesek vagyunk-e megszilárdítani a pozíciónkat. A felfelé vezető út keresése közben becsúszhat néhány kiugró teljesítmény és egy-két, a mostaninál valamivel gyengébb eredmény is.

A NEMZETI SPORT ÉRTÉKELÉSE (a nagyobb méretért kattintson a képre!)

DUBEI DEBÓRA MÉRHETETLENÜL BÜSZKE A CSAPATRA ÉS A STÁBRA    – INTERJÚ

– Ez volt az első világesemény, amelyen csapatkapitányként vezette együttesünket. Hogyan értékeli az Európa-bajnokságot ebből a szemszögből?     
– Nagyon pozitívan, és az elején is elmondtam, nagyon vártam és nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy csapatkapitányként lehettem ott az Európa-bajnokságon. Arról nem is beszélve, hogy milyen eredményt értünk el. Mérhetetlenül büszke vagyok az egész csapatra és a stábra is, mert amit elértünk ilyen kis országként, fantasztikus, és mindenkinek büszkének kell lennie magára is. Biztos, hogy amikor visszatekintünk erre az eseményre, jó érzések töltenek majd el minket, mert amit ebben a tíz napban véghez vittünk, az csodálatos. Jó lett volna éremmel hazatérni, de nem vagyunk telhetetlenek, nagy eredmény ez a magyar kosárlabdázásnak.

– Mi volt a csúcspont? A szerbek legyőzése, esetleg a spanyolok megszorongatása az elődöntő második félidejében?     
– Inkább a törökök elleni mérkőzés. Mély nyomot hagyott bennünk az az egypontos vereség, és mondtam a lányoknak az öltözőben utána, hogy lehet, kellett nekünk ez a pofon, és innentől kezdve építkezünk, haladunk tovább előre. Ez volt a kulcs, ezt követően apró lépésekkel haladtunk, kis célokat tűztünk ki, így jött össze a szerbek legyőzése és a csehek elleni egypontos siker.

– Miben vagyunk most lemaradva a francia és a spanyol válogatottól?     
– Nem lehetnek olyan üresjárataink és hullámvölgyek, amelyekbe belekerültünk a mérkőzéseken, mindkét ellenfelünk sokkal magabiztosabb volt nálunk. Nem engedték meg, hogy visszazárkózzunk, és a védekezésük is rendkívül agresszív volt, nekünk ebben kell még fejlődnünk.