Hatezer néző = hatmillió forint büntetéspénz.A hét végi forduló előtti említést és megírást érdemlő hírt e két rövid mondatocska jelentette, amelyek ugyebár azt voltak hivatottak jelezni: micsoda rendet tart Szombathelyen a Lombard FC tulajdonosa, Bíró Péter.
Emlékezetes, az üzletember a Győr elleni 0–6 után – továbbá a 12. fordulóban elszenvedett csúfos vereséget megelőző eredménytelenség miatt is – megbüntette a profikeret játékosait, mondván, amíg nem produkálnak becsülettel, addig ők fizetik a Haladás-rajongók helyett a belépőjegyet.Megtörtént.A csapatot működtető gazdasági társaság vezetősége a büntetéskassza kiürítése után csütörtökön azt jelentette: nincs több ingyenmeccs, a játékosok ismét a szerződésükben kialkudott módon futballozhatnak, ergo pénzért játszanak, nem pedig ők fizetnek azért, mert játszhatnak…A Haladás ezekután hazai pályán annak rendje és módja szerint a mögöttünk hagyott fordulóban, szombaton 4–0-ra kikapott attól a Balaton FC-től, ahol a bajnokság kezdete óta aprópénzért lépnek pályára a futballisták – nagy különbség: ők nem az eredménytelenség miatti büntetésből –, és a hazai meccseiken általában a nézők kalapozzák össze a prémiumot az általuk legjobbnak tartott kedvencnek…No, de a lényeg: szombaton a Haladás-stadionban csupán 2500 néző látta a mecscset, a belépőért kifizetett mintegy kétmillió forinttal "gazdagítva” a szombathelyi focit menedzselő társaságot.A szombati nézőszám, az eredményesség és nem utolsósorban az utóbbi hetekben mutatott futballproduktum láttán Bíró Péter minden bizonnyal elgondolkodik azon, vajon bölcs és hozzáértő sportvezetőként navigálja-e a futballbizniszben a vállalkozását, jó úton jár-e akkor, ha csupán a pénz oltalmában hisz, és ezzel egyértelműsíti, hogy megfellebbezhetetlenül ért a sportban alkalmazható pedagógiához, taktikához, edzéselmélethez…A szombathelyi példa azért kívánkozik tollhegyre, mert ez volt (hangsúlyozandó: volt) az a csapat, amelyiknél egészen az ötödik fordulóig akár dicsérni is lehetett mindazt, ami érték a labdarúgásban. A játékosok a szerényebb képességük mellett tudtak küzdeni, a közönség rajongta a focit és a bajnokság kezdetekor egy edző igyekezett megmutatni, hogy akarattal, fanatizmussal, kicsit más világlátással és az önmaga által teremtett, európai hírnevet jelentő nimbusszal lehet viszonylag nagyot alkotni. Az az edző Détári Lajos volt, akitől a negyedik forduló után – megjegyzendő, győztes meccs után, a Videoton 3–0-s legyőzését követően – egy furcsa vitát követően váltak meg Szombathelyen. Ma már nem is az edzőcsere az érdekes (annál is inkább nem, mert tucatnyi verzió kering a Bíró Péter kontra Détári Lajos konfliktusról, így hát az ügyben megfellebbezhetetlen igazságot tenni sem lehet), hanem az, hogy nem érvényesülhetett az, amit mindenütt a világon a futballban üzleti és emígyen szakmai alapnak tekintenek: a sikert a klubvezető átadja azoknak, akik azért a labdát rúgva megdolgoztak, a nagy kudarcot pedig úgymond egyedüliként felvállalja.Sarkítva a lényeget: Bíró Péter és a Haladás esete tükre a mai magyar profizmusnak. A siker, az eredményesség, a játéktudás nem váltható meg néhány millió forinttal (sem jutalmul adva, sem büntetési tételként alkalmazva), valamint újfent egyértelművé vált, hogy a kudarc csak annak elviselhető, aki tisztában van azzal: a sportban vannak vesztesek is...