Néha a kétgólos előny is kevés

Ám mivel a két tábor találkozása sosem múlik el néhány amatőr fogorvosi beavatkozás nélkül, a hatóság kiemelt meccsnek nyilvánította a találkozót, és ennek megfelelően óvta a nézőket. Balhé nem is volt – pontosabban a stadionban nem, de hogy mit hozott a hazaút, arról biztosan lehetne érdekeseket mesélni…
A szurkolókról ennyi – az a kevés, aki kijött a pécsi stadionba, az úgyis jól érezte magát: énekelgetett, dobolt, a mérsékeltebbje szotyizott és jókat sztorizott, egy szerelmespár a maga harmincnyolc percével talán megdöntötte a csókolózás világrekordját, az igazán elszánt drukkerek meg még a meccset is nézték. A hazai többségnek mondjuk sok öröme nem telt benne. A Videoton kulturáltan passzolgatott, a fehérváriak esetenként kapura is lőttek vagy fejeltek, és mivel Herbert Roland két alkalommal is a levegőt markolászta a labda helyett (pedig Tóth Balázs csaknem Fehérvárról kínálta meg…), igen megnyugtató előnyre tettek szert. Talán még maguk is elkényelmesedtek, annyira, hogy hagyták a Vidi-specialista Kerekes Zsombort szépíteni, de az eredményes mozdulat dacára azért jogos volt a nézőtéri megállapítás: 45 perc játék alapján nem tűnt úgy, hogy Pécsnek futballcsapata is lenne.
Vélhetően Nagy Tamás nem is dicsérte meg játékosait a szünetben, hiszen a második játékrészben már egy egészen más pécsi csapatot láthattunk. Ekkor már mertek vállalkozni a játékosok, becsúszott egy-két szép csel, úgy negyedóránként agyonrúgták a kapufát, és akár meg is fordíthatták volna a mérkőzés állását, ha kicsivel több szerencséjük és jóval nagyobb önbizalmuk van. Csakhogy nem ez történt, a fehérváriak kihasználták a hazai védelem hiányosságait, és egy nagyon szép Magasföldi József-Hercegfalvi Zoltán kombináció végén újfent két góllal húztak el. A valamelyest feljavult Pécs azonban ekkor sem adta föl, Montvai Tibor találatával újfent szépíteni tudott, aztán – becsületére váljon - a hátralévő percekben mindent megtett azért, hogy legalább az egyik pontot otthon tartsa.
S ahogy az a mesékben lenni szokott (bár ezt a meccset véletlenül se hozzuk kapcsolatba a mese fogalmával…), igyekezete sikert eredményezett – már ha sikernek tartjuk a Videoton elleni döntetlent. Tegyük hozzá, a 3–3 nem alakulhatott volna ki, ha nincs a játékvezető, aki egy jogtalan büntető befújásával járult hozzá a piros-feketék pontszerzéséhez…

---- 6. perc: Kóczián bal oldali szögletét követően a lécen csúszott végig a labda, majd az alapvonalon túl hagyta el a játékteret.
22. perc: Tóth Balázs jobbal, 25 méterről lövésre szánta el magát. Herbert mellényúlt a labdának, és az félmagasan a kapu közepébe vágódott.
0–1
25. perc: Dienes a 16-os vonalánál felbukott Koller lábában, és a büntetőterületen belülre esett. A hazaiak 11-est reklamáltak, de a játékvezető továbbot intett…
28. perc: A gólszerző Tóth Balázs indította Savut, ő középen kiugrott, majd jobbal, tíz méterről kapura lőtt, Herbert vetődve szögletre mentett.
32. perc: Szabó T. jobbról kanyarított be egy szabadrúgást, Koller mindenkit megelőzve, magasra felugorva, öt méterről a rosszul kimozduló Herbert mellett a kapu jobb oldalába csúsztatta a labdát.
0–2
39. perc: Az előrehúzódó Szekeres fejelte be a labdát a 16-oson belülre, Kerekes egy pattanás után hat méterről, jobb lábbal, kapura perdített, Turi még belepaskolt egyet a labdába, ám az a kezéről a bal alsó sarokba csorgott.
1–2
64.perc: Márton jobb oldali szögletére Berdó robbant be, hatméteres fejesét követően Turi bravúrral szögletre ütötte a labdát.
65. perc: Magasföldi kényszerítőzött Hercegfalvival, s a visszakapott labdát jobbal, nyolc méterről úgy passzolta a hálóba, hogy az a bal kapufa tövéről pattant a hálóba.
1–3
66. perc: Márton 20 méterről balról kapura emelt, a labda a lécről pattant vissza.
81. perc: Sipos 20 méterről lőtt, megint a kapufa állt a labda útjába.
83. perc: Pest Krisztián szöktette Montvait, aki a 16-oson belül elhúzta a labdát a kifutó Turi mellett, és ballal, hét méterről az üres kapu közepébe helyezett.
2–3
93. perc: Pest Krisztián jobbról adott be – a labda Tóth Balázs kezén csattant a 16-oson belül. A játékvezető túl szigorúan büntetőt ítélt, a 11-esből Márton jobb lábbal, laposan a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
3–3 ---- Az első félidőben úgy éreztem magam, mint az a kártyajátékos, aki nyitott lappal játszik, és már nem tud mit húzni. Képtelen vagyok felfogni, hogy tudunk ilyen szélsőségesen futballozni.
Nagy Tamás a PMFC vezetőedzője

Az első félidőben az történt, amit akartunk, de még több gólt kellett volna rúgnunk. A fordulás után már kritikán aluli játékvezetést láthattunk, egyértelmű, hogy így döntetlen lett a vége.
Csank János a Videoton vezetőedzője ---- Az első félidő végén a fehérvári szurkolókhoz pattant a labda, akik azon mód viszsza is adták. De nem ám csak visszadobták, hanem előbb kicsit dekáztak vele, majd fejelgettek, és úgy stukkolták be a játéktérre, hogy az éppen a szöglethez készülődő játékoshoz gurult. Lám, a fehérváriak nemcsak szurkolni, futballozni is tudnak.

Igencsak elkeserítő volt végignézni a pécsi stadion lelátóin, hiszen roppant kevés ember jött ki ezen az estén. Persze ez nem is lehet meglepő, igen kicsi a varázsa annak, hogy vajon nyolcadik vagy kilencedik lesz a csapat. Ilyenkor örülünk, hogy jövőre már nem kell átélnünk az alsóház borzalmait.

Lecserélték a játékvezetőt

Bár a mérkőzésre eredetileg Vad II István volt jelölve, a szurkolók meglepve tapasztalták, hogy Solymosi Péter vezette ki a pályára a csapatokat. Az történt, hogy Vad játékvezető már három hete jelezte a játékvezetői bizottságnak, hogy ezen a hét végén családi elfoglaltságai miatt nem tud meccset vezetni, de a jelek szerint kissé hosszú arrafelé az átfutási idő, és csak a legutolsó pillanatban, péntek este kapcsoltak a szövetségben: hoppá, új bírót kell küldeni. Pedig milyen szép lett volna, ha itt vannak a csapatok, itt vannak a nézők, csak a kedves sporttárs hiányzik…