Szurkolás és egy kis tüntetés

Nem akármilyen két hét van mögöttük, gyakorlatilag már "eltemették" a csapatukat, és hosszú időre lemondtak arról, hogy élvonalbeli meccsen láthassák kedvenceiket. A múlt heti kizárás, az elmaradt Zalaegerszeg elleni találkozó és az azt követő, egymásnak ellentmondó ítéletek alighanem mély nyomokat hagytak a miskolciakban. De eljött a szombat - és a drukkerek eljöttek Budapestre, hogy ünnepeljék kedvenceiket, hogy a csapat mégiscsak létezik, pályára lép és megpróbál futballozni.
Ez utóbbival volt igen komoly gond.
Szegény boldog diósgyőriek, egészen addig örültek, amíg el nem kezdődött a találkozó.
Attól a pillanattól kezdve kiderült, hogy papíron létezik ugyan a Diósgyőr, mi több pályára is léphet, ám csapat az bizony nincs. Mert ez a tizenegy tiszta pirosba öltözött fiatalember igencsak gyatra teljesítménnyel rukkolt ki, s az ember csak kérdezi önmagában, hogy Kiprich József és Vincze István miket gondolhat ott a kispadon tanítványai szenvedését látva. A másik kispadon is volt két korábbi kedvenc, Bognár György és Kovács Kálmán, ám az ő helyzetük most sokkalta jobb, mint a korábbi válogatottbeli csapattársaké. Merthogy Kispesten - ahogy lapunkban Kiss Zsolt tulajdonos is nyilatkozta - minden rendben van, s ha a sors, valamint a Sportfolió Kht. is úgy akarja, tán még új stadion is lesz.
A nagy ígéretek mellett igencsak visszafogott meccset láthattunk, de arről nem elsősorban a kispestiek tehettek, ők éppen annyit futballoztak amennyit kellett, ha a szituáció úgy hozta, hosszú lőtt passzokkal kerültek a rengeteget hibázó és lassúnak tűnő vendégvédelem mögé, és gyakorlatilag akkor alakítottak ki helyzetet Kövesfalvi István kapuja előtt, amikor csak akartak. De… Szó nem volt óriási Honvéd-offenzíváról, a közönség is jobbára csendben szemlélte az eseményeket, a kispesti híveknek az első félidőben nem volt túl sok izgulnivalójuk, még akkor sem, ha Tisza Tibor egyszer csak óriási ziccerbe került, hogy aztán elpuskázza azt. Biztos hazai vezetéssel zárult a félidő, a kispesti ultrák pedig a szünetben színes és látványos füstbombákkal szórakoztatták önmagukat, no meg szurkolótársaikat.
Alighanem ez volt a találkozó eddigi leglátványosabb és legmozgalmasabb pillanata.

A második félidőben rögtönzött Herczeg-show-t láthatott a publikum, igaz, túl sok öröme nem lehetett benne. A korábbi újpesti kedvenc, Herczeg Miklós, kihasználva gyorsaságát, többször lógott meg az első félidőhöz képest még lassabbnak tűnő diósgyőri védők statisztálása mellett, ám hiába indult meg Kövesfalvi István kapuja felé, képtelen volt túljárni a diósgyőri kapus eszén. Először még csak nevettek a Honvéd-drukkerek, hogy aztán a második vagy harmadik ilyen szituáció után már hangosan szentségeljenek. Pedig ha Herczeg Miklós jobban koncentrál, alaposan feljavíthatta volna csapata gólkülönbségét, nem is beszélve arról, hogy mondjuk, 4-0-ás Kispest-vezetésnél mit számított volna Máté Péter egy találata…
Merthogy a 75. perc táján váratlanul szépített a vendégcsapat, és énekelt is boldogan a rengeteg keserűségen és csalódáson átment, ám a csapat mellett jóban-rosszban kitartó Diósgyőr-tábor. A Honvéd magának köszönhette, hogy K. O. helyett idegeskedhetett. A hazaiak előtt ekkor feszült tizenöt perc állt, a Diósgyőr pedig vérszemet kapott a hajrára.
A vendégekben már nem volt annyi erő, hogy megszerezzék a hőn áhított egyenlítő találatot, amely egyben első bajnoki pontjukat is jelentette volna. A Honvéd közben őrizte minimális előnyét, tovább bosszantva ezzel szurkolóit.
A közönség elcsendesedett, miközben a vendégszektorból sokadszor emelkedett fel a "Minden meccs ajándék" felirat, jelezve, hogy a drukkerek akkor is ott lesznek a kedvencek mellett - csak engedjék őket meccsre járni…

---- 7. perc: Kezdés gyanánt Vitelki próbálkozott 25 méterről, de a második élvonalbeli mérkőzésén védő Erdélyi Miklós szögletre simogatta a labdát.
16. perc: A harmadik Honvéd-szöglet meghozta az eredményt: Vén beívelése után az ötösön nem tudtak felszabadítani a vendégek, és Vámosi jobbal a hálóba kotorta a labdát.
1-0
18. perc: Gyorsan jött a duplázás is: Drobnjak ügyesen löbbölte át a labdát a védőkön, Csobánki így egyedül törhetett kapura, és nyolc méterről kissé balra sodródva ballal a bal alsó sarokba lőtt.
2-0
31. perc: Tisza egyedül vezette kapura a labdát, ám 15 méterről nem tudta azt elgurítani Erdélyi mellett, a kapus jól zárta a szöget.
56. perc: A frissen beállt Papp kísérletezgetett, ám 18 méterről leadott lövése után a léc fölött suhant el a labda.
71. perc: Drobnjak csúsztatott Herczeg elé, aki egymaga száguldhatott kapura, ám túlságosan is megnézte a sarkot, és… Magasan a léc fölé lőtt…
74. perc: Az előző szituáció szinte megismétlődött, megint Herczeg tört kapura, ám most tíz méterről Kövesfalviba pofozta a labdát.
77. perc: Váratlanul szépített a Diósgyőr, egy jobb oldali szabadrúgásból Virágh csavarta kapu elé a labdát, és az érkező Máté nagyon okosan a jobb alsó sarokba csúsztatott.
2-1 ---- Viszonylag jó első félidő után csapnivaló másodikat produkáltunk, de a lényeg az, hogy megvan a győzelem.
Bognár György a Bp. Honvéd vezetőedzője

Jól kezdtünk, ám két elkerülhető gólt kaptunk. A második félidőben beszorítottuk a Honvédot, és úgy érzem, pontot, sőt pontokat hagytunk itt.
Kiprich József a Diósgyőr vezetőedzője


Játékvezető értékelése
Játékvezető: Makai János (9). A játékvezető kifogástalanul vezette a mérkőzést, bár a diósgyőriek kissé mérgesek voltak rá, hogy a 80. percben nem adott tizenegyest a vendégcsapat javára. A sajtóhelyről nem tűnt szabálytalannak Erdélyi Miklós megmozdulása.
Asszisztensek: Székely, Strehó


Fény és árnyék

Sok kispesti nézte büszkén szombat délután a Crystal Palace-Manchester City angol bajnoki mérkőzést, amelyen a Honvéd-nevelés Torghelle Sándor is játszott, és sok kispestinek jutott eszébe, hogy kedvenc klubjuknak mindig is remek volt az utánpótlás-nevelése, a tehetségek egész sora nevelkedett a Bozsik-stadionban, hogy aztán többségük más klubban váljon főszereplővé.

Ijesztő düh dolgozik a diósgyőri szurkolókban, akik számtalan olyan koreográfiát és feliratot készítettek erre a mérkőzésre, amellyel vélt vagy valós sérelmeiket torolták meg. Kapott itt táncdalénekes, újpesti klubvezető, egykori válogatott labdarúgó és ligaelnök. A hangosbemondó fel is szólította a miskolciakat a sportszerű szurkolásra - csakhogy a diósgyőrieknél most aligha lehet szép szóval féken tartani az indulatokat…