Mivel az első részt követi a második, leszögezhető: a tavaly útjára indított Kárpát-medencei összmagyar diákbajnokság felettébb nagy sikernek és népszerűségnek örvend.
Kû Lajosnak fontos, hogy ne csak a pályán versengjenek a gyerekek
Kû Lajosnak fontos, hogy ne csak a pályán versengjenek a gyerekek
Olyannyira, hogy az újabb sorozat már el is kezdődött: a dunaszerdahelyi megnyitóval rajtolt a versengés, amely immár nemcsak futballból, hanem kézilabdából, asztaliteniszből és sakkból áll. No, meg persze a "kiegészítő versenyszámból", azaz a minden helyszínen lebonyolítandó történelmi vetélkedőből. Kű Lajos főszervező ezzel kapcsolatban azt mondja, "…ez egy never ending story". Hogy a történet vége tényleg messze van, azt jelzi, hogy a kormány éppúgy az esemény mellé állt, mint az ellenzék ("Ne is legyen ebből politikai ügy, az iskoláját neki" - fűzte hozzá Kű Lajos), miközben egyik támogatás a másikat éri: gyakorlatilag nincs olyan ember, aki nemet tudna mondani a szervezők megkeresésére. Grosics Gyula, Fenyvesi Máté, Várhidi Pál - hogy csak a legnagyobb neveket említsük a bajnokságot a szívükön viselő személyek közül. Kitüntetett figyelemben mégis az Aranycsapat alapítvány elnökét részesítették a minap: "…A csüggedést nem ismerő türelemmel teljesítve kicsi és nagy hazafiúi tisztét" - idézik gróf Széchenyi Istvánt azon a díszes diplomán, amelyet Kű Lajos vehetett át. A Ferencváros korábbi kiváló futballistája ezúttal más pályán aratott elismerést: a Kárpát-medence diáksportjáért végzett munkájáért jutalmazták a Széchenyi-díjjal. "No lám, a szervezetünk kissé kihúzhatja magát - jegyezte meg Kű Lajos. - Nem túlzás: óriási elismerésnek érzem, hogy nekem szánták a legnagyobb magyar nevét viselő díjat. A diploma motivációt, hitet és erőt ad nekem a folytatásra." Merthogy folytatás következik. "Azzal, hogy ezt a bajnokságot megszervezte és beindította, Kű Lajos emberfeletti munkát végzett, a kitüntetést mindenféleképpen megérdemelte - mondotta az alapítványnak nevet adó Aranycsapat kiváló kapusa, Grosics Gyula. - Nagyon boldog vagyok, hogy a Kárpát-medencei fiatalok így egymásra találtak, az a hangulat, amit teremtettek, számomra elképesztő volt. Nemcsak bízom, hanem biztos vagyok a hasonlóan sikeres folytatásban." És persze Nyári Sándorról se feledkezhetünk meg: miután - többek között - Melbourne-ből és Oregonból is érkezett egy-egy csekk a versengést szervező alapítvány címére, a balatonfüredi nyugdíjas bácsi kereste meg azzal Kű Lajost, hogy ami rajta múlik, azt megteszi, hogy a határon túl élő magyar gyerekek arcára mosolyt csempésszen. Nos, jelentjük, megtette, nemrég 45 ezer forinttal gyarapodott a szervezet számlája: Nyári Sándor ugyanis egyhavi nyugdíját küldte el. Kell ennél több?