Vérszegény volt a támadójáték

Amióta Gergely Károly irányítja Kispesten a szakmai munkát, a Honvéd valamennyi hazai találkozóján három pontot szerzett. Ez a tény akár kalaplengetést is érdemelhetne, ha nem tudnánk, hogy a szakember mindössze két bajnoki mérkőzés óta irányítja a fővárosi klubnál a szakmai munkát, és a két találkozóból mindössze egyszer, az FC Fehérvár ellen játszott otthon a Honvéd…

A mérkőzés előtt a házigazda előnye négy pont volt a Kaposvárral szemben, ám nem csak ezért számított a Kispest az öszszecsapás esélyesének. A remek őszt maga mögött tudó Kaposvár az elmúlt hat fordulóban egyszer sem tudott győzni, és ezzel magyarázható, hogy az összecsapás előtt Prukner László csapata mindössze három ponttal előzte meg a már kieső helyen álló Pécsi MFC-t. A szakember a kedvezőtlen előjelek ellenére bízott abban, hogy a sérülésektől tizedelt csapata folytatja a jó idegenbeli szereplését, és a Bozsik-stadionban is képes lesz legalább az egyik bajnoki pontot megszerezni.

Nos, a mérkőzés jól kezdődött a vendégek szempontjából, hiszen Tóth Balázs, a Rákóczi jobb oldali középpályása remek kapáslövést eresztett meg - a futballista talán látta az elmúlt fordulóban Tóth Norbert fantasztikus gólját -, ám ha csak centiméterekkel is, de a labda elkerülte Takács Tamás kapuját.

Ezt követően sokáig csak bosszankodhattak a nézők, hiszen mindkét csapat játékosai hibát hibára halmoztak. Rengeteg volt az átadási hiba, és mindezt nem lehetett csak azzal magyarázni, hogy a Bozsik-stadion gyepszőnyege kis túlzással egy szántóföldre emlékeztet. A hazaiak közül Szili Attila volt az, akinek minden megmozdulásán látszott, hogy élvezi a futballt, és ami nem mellékes, tud is futballozni. Megfelelő társak hiányában azonban nem sokra ment ő sem, és így félórán keresztül a Honvéd nem tudott valamirevaló helyzetet kialakítani.

A játékrész felében a góllövőlista második helyezettje, Oláh Lóránt vezetést szerzett a Kaposvárnak, és azt kell mondani az addig látottak alaján nem érdemtelenül. Noha a Kaposvár sem játszott szédületes futballt, azért a vendégek csapatában volt négy-öt labdarúgó, aki nem passzolta rögtön ellenfélhez a labdát, s ennek köszönhetően a játékrész nagy részében mezőnyfölényt tudott kiharcolni a vendég tizenegy.

Nagyjából félóra futballt követően némileg váratlanul egyenlített a házigazda, és noha a gólt az egyébként nagy területen játszó Dobos Attila szerezte, a döntő érdem az egyenlítésben Szili Attiláé volt, aki káprázatos passzal szolgálta ki a csapattársát. Nem sokkal az egyenlítést követően a lelátó népe Budovinszky Krisztiánt követelte a szabadrúgáshoz letett labda mögé - persze a szurkolók jól tudták, hogy csapatuk "nehéztüzére" az elöljárók döntése miatt mostanság csak a junior- csapatban juthat szóhoz.

A szünetet követően a Kispest került fölénybe, a vendég Kaposvár labdarúgói hosszú perceken keresztül arra rúgták a labdát, amerre álltak. Még negyedórája sem zajlott a második játékrész, amikor a vendégek mestere, Prukner László csatár helyett védőt cserélt, ezzel is jelezve: nem lenne elégedetlen, ha csak egy pontot tudna szerezni a csapata. Érthetetlen volt, hogy a Rákóczi futballistái miért szabadulnak a labdától, miért nem mernek bátran rácselezni az ellenfelükre, és miért húzzák annyira magukra a Honvéd játékosait.

Aztán amikor negyedórával a találkozó vége előtt Jovánczai Zoltán teljesen feleslegesen kiállíttatta magát, már sejteni lehetett: ezen a mérkőzésen a Rákóczi már aligha szerzi meg a három pontot. A hajrában pályára lépett a Kispest gárdájában a korábbi kedvenc, Borgulya István is - akinek hosszú idő után megérkezett Németországból a játékengedélye -, ám a Honvéd képtelen volt feltörni a tíz emberrel védekező Rákóczi védőfalát.

Ellentétes félidőket produkáltak a csapatok, hiszen az első játékrészben a vendég zöld-fehér együttes futballozott jobban, míg a folytatásban a házigazda, ám igazából azt kell mondani, hogy három bajnoki pontot ezért a teljesítményért egyik csapat sem érdemelt volna.

---- P ---- &