A bántás legcsekélyebb szándéka nélkül jegyezzük meg: a magyar élfutballban sok minden már a bemelegítés során eldől. A honi edzők a legmodernebb módszerek alapján képezhetik magukat, azonban az igényes labdarúgásra kiéhezett ember hiába mereszti a szemét, amikor a csapatok a kezdés előtti fél órában együtt mozognak, szinte semmi tudatos elemet nem fedezhet fel. Lehet, nincs jelentősége ennek, ettől még nem lesz jobb a játék, azonban az optikája csak csiszoltabb lenne egy-egy meccsnek, ha már a ráhangolás is idézné a minőséget&
Volt persze mindennél tartalmasabb észrevétel is, jelesül az, hogy a REAC vezetőedzője, Urbán Flórián négy helyen változtatott az előzetesen megadott összeállításon, és abból három "csere" a védekezést érintette: a kapusposzton sérülés miatt volt kényszerű váltás, míg a másik két variáció a vonal melletti és a belső védő posztját érintette. Ennek meg is volt az oka, ugyanis a viszonylag gyorsnak számító diósgyőri Halgas Tibor előtt a stabil védőmunkát és a test test elleni harcot bátran vállaló Horváth Tamás zárta le a területet, a gólérzékeny Horváth Ferenc és Tisza Tibor pedig külön őrzőt kapott Virágh Tibor, illetve Nagy I Gábor személyében. A vendégek jól észrevehetően a támadófutballra alapoztak, ám azért Gálhidi György edző óvatos duhaj, és a REAC-kontrákat megelőzendő három védőt szoborként a felezővonal mögé rendelt. S hogy nem kisaszszonyfutballt játszottak a csapatok, azt jelezte, hogy az első félidőben a nézők összesen 22 szabálytalanságot láthattak, futballt viszont alig, ugyanis a pontatlanság, a kapkodás és a tanácstalanság megölte a minőségi játékot…
Nagy I Gábor (balra) a támadásokat is igyekezett segíteni, ámfotó: farkas józsef a hibátlanul védô Kövesfalvi István ellen képtelen volt megnyerni a légi párbajokat
A vacakolós, semmire sem jó focit Urbán Flórián unta meg: pályára küldte Rákospalota kedvencét, Török Sándort, és ezzel a lendülettel feljebb tolta a csapat támadójátékát. Ez a húzás áldás volt az előző 45 perc semmitmondó játéka után, és a haszna ráadásul ígéretes helyzetekben is kamatozott.
Gálhidi György edző a koncentráltságot kérte számon a diósgyőri futballistákon (teljes joggal tette), de nem ez volt a fő baj a vendégoldalon. A DVTK a mérkőzés nagy részében - leszámítva az utolsó tíz percet - nagyon rossz ütemben játszott; kapkodós váltások jellemezték a futballját. Ahhoz, hogy a diósgyőriek rátaláljanak a helyes megoldásra, kellett egy kiállítás. A REAC ugyanis emberelőnyben túl lelkesen kezdett el rohamozni, a hazaiak megfeledkeztek a védekezésről, és ezért súlyos árat fizettek: ahelyett, hogy megnyerték, rosszabb esetben döntetlenre hozták volna ezt a találkozót, két góllal elveszítették.
Ötpercnyi buta futball elég volt a kudarchoz, győzött a rutin, és a különbség alapján azt kell mondanunk, hogy a DVTK sikere tíz emberrel játszva megérdemelt volt. ---- M ---- &