Egy ugrásra lakik az Országháztól, mégsem zavarja a nyüzsgő belvárosi élet. Nebojsa Vignjevics imádja Budapestet, a Duna-partot, a magyaros ételeket, és immár kétszeres Magyar Kupa-győztesként élvezheti reggeli kávéját a lakásához közeli törzshelyén. Az újpestiek szerb vezetőedzőjének van oka az örömre mostanában: a kupaarany mellett a közelmúltban ünnepelte ötvenedik születésnapját, ráadásul a bajnokságban is karnyújtásnyira vannak a bronzéremtől.
„Nincs okom panaszra – mondta, amikor kedvenc helyén leültünk vele beszélgetni. – A Magyar Kupa-győzelmet már lezártam, kiünnepeltük magunkat. A döntő napján jó érzésekkel keltem fel, éreztem, aznap nem veszíthetünk. A tizenegyespárbaj mindig lutri, ehhez képest egészen nyugodt voltam."
A FIA MAGÁVAL VITTE AZ ARANYAT BELGRÁDBA
A Mezőkövesd otthonában aratott győzelmével saját kezébe vette sorsát az Újpest: ha a Megyeri úton legyőzi a DVSC-t, a Magyar Kupa-arany mellé odateheti a bajnoki bronzot is. „Tíz éve nem végzett az Újpest dobogón, a meccs előtt elmondom a játékosaimnak, erre a kilencven percre még szorítsák össze a fogukat – mondta Vignjevics. – Hatalmas lehetőség előtt állunk." Rossz hír az újpesti vezetők számára, hogy az MLSZ az MK-döntőn használt pirotechnikai eszközök és egyéb rendbontások miatt 4 millió forintra büntette a klubot. |
A tréner május 15-én ünnepelte ötvenedik születésnapját, és mint mondja: „Ebben a korban már nem szokás nagy felhajtást csapni. Főleg úgy, hogy amióta Újpesten vagyok, nem öt, hanem huszonöt évet öregedtem."
A szókimondó tréner 2013 októberében érkezett Budapestre, azóta két Magyar Kupát és egy Szuperkupát nyert az újpestiekkel. Nem kitárulkozós típus, kevesen tudják róla, hogy három gyermek édesapja, és hogy felesége, Jelena két lányukkal – a húszéves Anjával és az ötéves Andreával – továbbra is Belgrádban él. Fiuk, a 23 esztendős Nemanja nemrégiben Budapestre költözött, és együtt él édesapjával.
„Nemanja is imádja a futballt. Sajnos már nem játszik, pedig tehetséges volt, de egyik napról a másikra megunta. Később a tenisszel próbálkozott, Novak Djokovics volt a példaképe, ám mostanra ezzel a hobbijával is felhagyott. Egyetemre jár, hamarosan közgazdász lesz. A hétvégén hazautazott Belgrádba, az aranyérmemet is magával vitte. Azt mondta, nem adja ki a kezéből."
De vajon milyen apa Nebojsa Vignjevics?
Aki mindent megenged a gyerekeknek, vagy katonás rendet tart odahaza?
„Jó kérdés. Őket kellene megkérdezni, vagy a feleségemet. Szerintem elviselhető. Nem hinném, hogy szigorú vagyok. Vagyis... Azért ha kell, tudom fegyelmezni is őket. Időnként olyan vagyok velük, mint a játékosaimmal. Sok mindent megengedek, nem szeretem szorosra fogni a gyeplőt, de ha valamiben megegyezünk, annak úgy kell lennie. Ezért tudják, mire számíthatnak tőlem. Ahogyan a játékosaim is."
ÉDESAPJA HIÁBA PRÓBÁLTA ELTÁNTORÍTANI A FUTBALLTÓL
A tréner Belgrádban született, ott is nőtt fel. Párját, későbbi feleségét a stadion melletti utcában ismerte meg, Jelena akkoriban a szüleivel lakott, húsz méterre az aréna főbejáratától.
„Nem volt nehéz ügy, edzés után beugrottam hozzájuk, és csak azután vettem hazafelé az irányt."
A kis Nebojsa korán elhatározta, hogy futballista lesz, de édesapja egyáltalán nem díjazta az ötletét. Olyannyira nem, hogy mindent megtett, hogy a labdarúgás helyett az iskolát válassza.
„Apu is futballozott, ám fiatalon abbahagyta, és remek állása lett. Egy nagy cégnél dolgozott, sokat keresett. Én is elkezdtem az egyetemet, belevágtam a tanulásba, de rájöttem, futball nélkül nem tudok élni. Abbahagytam az iskolát. Édesapámmal ezért sokat vitatkoztunk, ám kockáztattam, és a futballt választottam. Pedig apu egyik este odaállt elém és azt mondta: kisfiam, ha folytatod az iskolát, a diploma megszerzéséig mindent fizetek neked. Albérletet, rendes zsebpénzt, nem szenvedek hiányt semmiben, de ha futballozni akarok, a saját lábamra kell állnom. Ebben maradtunk."
MEGTELT A POSTAFIÓKJA AZ ÜGYNÖKÖK AJÁNLÁSAIVAL
Hosszú évek óta ugyanabban a belvárosi lakásban lakik, mint mondja, kedveli a környéket, és immár az egész család jobban szereti Budapestet, mint Belgrádot.
„Nagyon szeretek itt élni. Belgrád sem rossz hely, de össze sem lehet hasonlítani a két várost. Budapest sokkal nyugodtabb, nálunk odahaza ha a belvárosban sétál az ember, úgy tűnik, mintha mindenki rohanna valahova. Furakszik, lökdösődik, de ha megkérdezed, hova rohannak, senki sem tud válaszolni."
Az újpesti trénert a kávézóban, ahol üldögélünk, szinte mindenki ismeri. A pincérek pontosan tudják, mit szeret inni (hosszú kávé tejjel és szénsavmentes ásványvíz, jéggel, citromkarikával), nem véletlen, Nebojsa Vignjevics második irodájának tartja a bisztrót.
„Sokszor itt szellőztetem ki a fejemet. Magammal hozom a laptopomat, és itt dolgozom. Most, hogy közeleg a nyári átigazolási időszak, felpörögtek az események, a menedzserektől napi húsz ajánlást kapok a postafiókomba. Nem győzöm átnézni őket. Nagy mozgás nem várható Újpesten, legfeljebb két-három meghatározó futballista érkezhet."
A liláknak rövid lesz a nyári szünet, az Európa-liga selejtezőjében ugyanis már július 12-én pályára kell lépniük.
„A hétvégi, Debrecen elleni mérkőzés után hazautazom, rá két napra elmegyünk a családdal a tengerpartra. A feleségem már előre retteg, mert tudja, a laptopot a strandra is magammal viszem."