A Király és a Kutya – Deák Zsigmond jegyzete

Királlyal a címében sok mesét ismerünk, kutyával is akad jó néhány, de olyat, amelyben mindketten szerepelnek, aligha. Labdarúgásunk most ír egy ilyet, hiszen a Magyar Kupa döntőjében szereplő Honvéd kispadján a kispesti szurkolók egykori „legnagyobb királya”, vagyis Pisont István, a Mezőkövesdén pedig a Kutya becenévre hallgató Kuttor Attila ül majd. Akiket becéznek, azokat szeretik, szól a sztereotípia, s bizony a sportszakmától elvonatkoztatva az is fontos, ha nem a legfontosabb, hogy a két edző emberi tulajdonságai révén is jutott el oda, ahová. Ám a pályán sem vallottak szégyent, játékosként Pisont háromszoros magyar és izraeli bajnok, 31-szeres válogatott, Kuttor 19 alkalommal viselhette a címeres mezt, 560 meccset húzott le az NB I-ben, egyszeres bajnok, négyszeres kupagyőztes.

Szakvezetőként viszont most, egyaránt ötvenévesen jutottak a csúcs, a trófea közelébe először. Pisont amolyan beugróként, Giuseppe Sannino menesztésekor lépett az előtérbe, Kuttor pedig a hazai edzői kar aktuális eminenseként, a „matyóföldi” foci fellendítőjeként, akit tavaly az év trénerének választottak. S ha nem vennék felesleges szóviccnek, itt van a kutya elásva, mármint hogy két, szakmai ereje és aktivitása teljében lévő magyar mester vezeti csatába a csapatokat. Ha a statisztikák nem csalnak, legutóbb 2013-ban, hét éve nyerte meg olyan csapat a Magyar Kupát, amelyet hazai szakember vezetett (Debreceni VSC, Kondás Elemér), s akkor fordult elő legutóbb, hogy a vesztes felet is (Győri ETO, Pintér Attila). A bajnoki címre vetítve hasonló a helyzet, a 2014-es, Kondás-féle Loki az eddigi utolsó aranyérmes gárda, amelyet hazai tréner gardírozott.

Számít ez? Nem mindegy, hogy Rost Andrea vagy egy szerb szoprán énekli az áriát a Magyar Állami Operaház színpadán? Szerintem számít, s ezzel még véletlenül sem a külföldi edzők (vagy énekesek) ellen beszélek. Csupán azt állítom, egy teljes szakma önbecsülését, perspektíváját, jövőképét erősítheti, ha kiderül, a „nemzetközi helyzet fokozódása”, a világszintűvé váló kiélezett verseny közepette is oda lehet érni itthonról a csúcsra magyar futballedzőként. Avagy a Király és a Kutya meséje a labdarúgásunkat évek-évtizedek óta, részben okkal körüllengő kishitűséget is eloszlathatja idei-óráig.