Amikor a két kihagyott büntető az FTC döntőbe jutásába került

Miután a Ferencváros labdarúgói az UEFA-kupa 1971–1972-es kiírásában bejutottak a négy közé, a döntőbe jutásért a Juventust kiverő angol Wolverhampton Wanderers együttesét kapták ellenfélül. A másik ágon Tottenham–AC Milan mérkőzést rendeztek. Harót János, az FTC elnöke arra a felvetésre, vajon az együttes ott lesz-e a döntőben így válaszolt:  „Ha olyan lelkesen, szívvel-lélekkel harcolnak a fiúk, mint legutóbb Szarajevóban, ekkor egészen bizonyosan.”Albert Flórián, az együttes kapitánya kijelentette, azon lesznek, hogy megakadályozzák az angol házi döntőt, s úgy vélte, az olaszok is ezt szeretnék. A háromszoros bajnok és négyszeres FA-kupa-győztes ellenfélnek terminusgondjai voltak, halasztást is kért, de április 5-én a Népstadionban megrendezték az első mérkőzést.

Az angol élvonalban ötödik együttest úgy jellemezték, mint amelynek remek a csatársora, de gyenge a védelme. A Képes Sport szerint „a döntetlenek csapata”. Phil Parkes kapusról azt írták, „nagy bravúrokra képes, de nyugtalansága miatt nem egy vereséget miatta szenvedett el csapata”. Bernard Shaw a „farkasok” leglassúbb, de legeszesebb védőjátékosa, Kenny Hibbittre vigyázni kell, mert a jobb oldalról „szép számmal szerzi góljait”. Dave Wagstaffe-et kinézete miatt „a balszélső Best”      elnevezéssel illették Wolverhamptonban, John Richards „mérkőzéseket dönt el”. Az együttes vezére, az angol profi futballisták szakszervezetének elnöke, a 32 éves, 36-szoros ír válogatott, Derek Dougan – akiről a brit sajtó csak úgy írt, hogy a  „legravaszabb ír Angliában” kijelentette:  „Örülünk a sorsolásnak, hiszen nagyon régen szerettem volna már egyszer Albert ellen játszani...”     

Csanádi Ferenc, az FTC edzője szerint „Richards az egyik legveszélyesebb csatáruk. Őt kell elsősorban »megfogni«”. A szakvezető nem örült, mert Géczi István és Juhász István nem vállalta a játékot – előbbi még a válogatott edzőmeccsén, a Sturovo ellen sérült meg – a zöld-fehérek pedig a bajnokság 19. fordulójában hatalmas meglepetésre a Népstadionban (!) 1–0-ra kikaptak a DVTK-tól, ráadásul a 90. percben Novák Dezső 11-est hibázott... A tréner ennek ellenére kétgólos győzelemben bízott, igaz, az ellenfél menedzsere, Bill McGarry is magabiztos volt: „Mi mindig győzni akarunk, tehát Budapestre is a győzelem óhajával jöttünk.”     

A brit együttes ezt rögtön bizonyította is: Richards a 18. percben jól eltalált 15 méteres lövéssel vezetést szerzett csapatának (0–1), annak is köszönhetően, hogy „a vendégek gyorsabban fejlődtek fel a támadásokhoz, a Ferencváros elég körülményesen épített ebben az időszakban”. Nem sokkal később feltámadtak a hazaiak, Szőke István 11-esből kiegyenlített (1–1), majd még a fordulás előtt a jobbszélső beadásából Albert megszerezte a vezetést (2–1). A Fradi továbbra is nyomás alatt tartotta ellenfelét, a jobb oldali védő, Bernard Shaw kezezése után büntetőt ítélt Rudolf Scheurer játékvezető – a Ferencváros első 11-ese előtt is ő ért kézzel a labdába –, ám a remekül védő Parkes kivédte Szőke lövését. Az élet pluszban is megbüntette az FTC-t: egy szögletet követően az elalvó védők között Frank Munro fejesből egyenlített (2–2).

A Népsport szerint „nehéz helyzetbe került a Ferencváros a döntőbe jutást illetően”. A lap a másnapi értékelésében kiemelte, hogy a tipikusan brit stílusban játszó ellenfél támadósora veszélyes volt: „A három csatár képes volt a legnagyobb zűrzavar keltésére a ferencvárosi kapu előtt. Pedig öten is vigyáztak hármukra.” Ugyanakkor így vélte: „A mérkőzést mégis a magyar csapatnak kellett volna megnyernie. Nem azért, mert olyan jól játszott, hanem mert a győzelemhez megvoltak a döntő feltételek. Például a második 11-es.” A büntetőt kihagyó Szőkét könnyelműnek tartotta a Népsport, sőt, azt is megjegyezte, hogy nemcsak a győzelem de talán a továbbjutás is elúszott... Mégis, azzal fejezte be írását, hogy a  „»farkasokat« is meg lehet verni”. A The Guardian szerint Albert gólja után a dolgok nagyon rosszul álltak, még egy gól után a Wolverhampton „elsüllyed”. A The Daily Mirror úgy látta, a Wolves már látótávolságba került a kupadöntőhöz.

Nem sikerült a visszavágó. A Géczit továbbra is helyettesítő, rutintalan Vörös Béla az 1. (!) percben Sunderland előreívelt labdáját elvétette, ebből Steve Daley vezetést szerzett a hazaiaknak (1–0), ám ami nagyobb gond volt, hogy az első félidő lefújása előtt Munro növelte az előnyt (2–0). A második játékrész elején Kű Lajos gólja visszaadta a reményt, sőt 11-eshez jutottunk. Idézet a Népsportból:      „Számunkra érthetetlenül Csanádi edző ismét Szőkével rúgatta a büntetőt, aki – akárcsak Budapesten – ezúttal is Parkes kapust találta telibe.” Az eredmény nem változott, a Ferencváros nem jutott a döntőbe. A „farkasoknál” a középcsatár „Dougan többször is próbára tette a Ferencváros védelmét: gyors, kemény, a kaput minden helyzetből veszélyeztető csatár. A két szélső sokat változtatta a helyét, veszélyesen húztak kapura.”     

A Népsport bírálta Csanádi Ferencet, a Fradi edzőjét, hogy miért megint Szőke Istvánnal lövette a tizenegyest. Egy nappal később a játékosok elmondták, mi is történt. Novák Dezső a 11-es megítélésének pillanatában odarohant Szőkéhez és azt mondta: „Ne cifrázd, hanem rúgd meg a labdát, úgy istenigazában.” Branikovits elkérte a labdát Szőkétől, mondván, hogy ő majd berúgja. A jobbszélső azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ő végezze el a büntetőt. Úgy érezte, ezzel kijavíthatja a Népstadionban elkövetett hibáját. Csanádi Ferenc szomorúan értékelt: „Kétszer a kezünkben volt a továbbjutás lehetősége, de egyszer sem tudtunk élni vele. Semmivel sem voltunk gyengébbek, csak sokkal balszerencsésebbek, mint a Wolverhampton.” Az angol újságírók azzal vigasztalták a Fradi játékosait, hogy ebben az évadban ez volt a legszínvonalasabb nemzetközi kupameccs, amit Angliában láttak. Albert Flórián erre azzal vágott vissza, hogy „a szép játékkal már tele van a padlás, miközben az ellenfél sorra nyeri a mérkőzéseket.”

Albert mondott mást is, Vitár Róbert a Képes Sportban le is jegyzete: „Ha ezt a Wolverhamptont nem tudtuk kiverni, akkor nem is érdemeltük meg a döntőbe jutást...”     

Sajnos fején találta a szöget.