A Honvéd válogatottja hét perc után távozott, de javul a hatékonyság

Geroge F. Hemingway, a Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa egyszer azt mondta – azt követően, hogy 2015-ben, a téli átigazolási időszakban egyszerre kilenc légióst szerződtettek, akik aztán rövid időn belül távoztak is a klubtól –, nem minden játékost azzal a céllal hoznak, hogy beépítsék a csapatba. Hogy mi célt szolgálhat az új szerzemény, aki nem játszik, az nem derült ki. Mindenesetre a legtöbb csapat általában azért abban a reményben szerződtet új labdarúgót, hogy játsszon és erősítést jelentsen a csapatnak – még ha ez sokszor nem is jön össze…

Ezen a télen eddig öt csapattól tíz olyan játékos távozott az NB I-ből, aki fél évvel ezelőtt érkezett, közülük heten légiósok. Talán nem meglepő, hogy kivétel nélkül olyan csapatokról van szó, amelyek nem a dobogóért, hanem inkább a bennmaradásért küzdenek, a 6–12. hely között helyezkednek el a tabellán. Az élcsapatoknál egyre kevesebb a „zsákbamacska-igazolás”, az olyan játékos, aki nem üti meg az NB I szintjét, és emiatt gyorsan távoznia is kell. Ez nyilván abból is következik, hogy a dobogóra pályázó klubok anyagi lehetőségei lehetővé teszik a drágább, de várhatóan jobb teljesítményre képes külföldi labdarúgók megszerzését, akiket jó esetben egy hosszabb megfigyelési folyamat végén szerződtetnek. Ahol erre kevésbé van lehetőség, ott pedig bíznak a menedzseri ajánlásokban, abban, hogy olcsón is tudnak minőségi labdarúgókat szerződtetni.

Vannak olyan klubok, melyeknél mindig, minden átigazolási időszakban viszonylag nagy a mozgás, félévente érkezik öt-hét új játékos, akik közül ideális esetben három-négy beválik, a maradék továbbáll. Ez jellemzi például a Kisvárdát, a Honvédot és Mezőkövesdet is, előbbi klubtól három, utóbbi kettőtől két-két nyári szerzemény távozott januárban.

Persze minden játékos esete más. A Kisvárdán az NB I-ben egyetlen percet sem kapó, 22 éves Lakatos Csabát valószínűleg eleve kiegészítő embernek szerződtették, így nem akkora meglepetés, hogy csak az NB III-as csapatban kapott lehetőséget. Más kérdés, hogy a védő minden bizonnyal nem azért távozott az NB II-es Vasasból, hogy aztán csak a harmadosztályban játsszon, ezért inkább visszament a másodosztályba, Kaposvárra. Hasonló a helyzet a nagy reménységnek kikiáltott, 19 éves, U-válogatott csatárral, a nyáron több klub által is kiszemelt Tóth-Gábor Kristóffal, aki az előző idényben hat gól szerzett az NB II-es Haladásban, a Honvédban azonban egyelőre nem találta meg a számításait, csak 180 perc jutott neki, így ő is visszakerült az NB II-be, kölcsönbe, Kazincbarcikára.

Vannak olyan futballisták, akik esetében szinte borítékolni lehet, hogy nem sokat tudnak majd hozzátenni új csapatuk teljesítményéhez, mégis bíznak bennük. Mint például a kisvárdaiak Tonci Kukocban, aki tavaly már a Honvédban is csak elvétve kapott lehetőséget, Kisvárdán mégis szerződést kapott, ám fél év alatt csak 11 perc jutott neki, így a télen távozott – a horvát másodosztályba…

Azok a labdarúgók is ritkán váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, akiket pályafutásuk során folyamatosan kölcsönadnak különböző csapatoknak, de sehol sem tudnak igazán jó teljesítményt nyújtani és megragadni. Erre példa az elmúlt fél évből a Mezőkövesdre az ukrán Sahtartól kölcsönbe érkező, de az NB I-ben csak 169 percet szereplő ukrán csatár, Andrij Borjacsuk. Vagy az Újpest szerb kölcsönjátékosa, Petar Gigics és a ZTE szlovén légiósa, Ziga Zivko. Meglepetés volt a nyáron, hogy a Magyar Kupa-győztes, eredetileg dobogóra hajtó Honvéd a román másodosztályból hozott védőt, még ha személyében négyszeres moldovai válogatott játékosról is beszélünk. Két NB I-es meccsen hét percet játszott, vissza is tért a télen Romániába.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a 102 nyári új szerzeménynek fél év elteltével a tíz százaléka (kerekítve) távozott a télen. Ez javulás az előző évhez képest, mert tavaly nyáron a fél évvel korábban érkezők közül 32 százalék váltott klubot (ebbe az NB I-ből kieső csapatok távozóit nem számoltuk bele), míg egy éve, télen 18 százalék. Mondhatjuk tehát, hogy ha kis lépésekben is, de javul a hatékonyság és nő a kiszámíthatóság a kluboknál az átigazolások terén, egyre több új igazolás veti meg a lábát új csapatában fél évnél hosszabb távon is, ami alapja kell, hogy legyen a tudatos csapatépítésnek. Főleg ahhoz képest javult sokat a helyzet ez a téren, amikor 2015-ben csak a Honvédból a kilenc téli szerzeményből nyárra már egy sem maradt Kispesten…