Horváth Ferenc visszatért a kispadra – 3066 nappal az első és 643 nappal a legutóbbi NB I-es mérkőzése után.
Horváth Ferenc ugyanis a 48. életévében járva megkapta nyolcadik élvonalbeli csapatát. Mind közül talán a legkedvesebbet. Mert bár szeretett a Kecskemétnél, a Paksnál, a Győrnél, a Vidinél, a Diósgyőrnél, a Balmazújvárosnál és a Haladásnál is dolgozni, a Honvéd – vagy ahogyan ő fogalmazott a minap: a nagy Honvéd – azért más.
Horváth Ferenc Kispesten nőtt fel, ha nem is minden, de sok minden odaköti. A gyerekkora – és immár a felnőttkora is.
Horváth Ferenc nyolcévesen lett a Honvéd játékosa, 47 esztendősen a vezetőedzője. Akkor bólintott rá a kispestiek felkérésére, amikor nem sokan tették volna. Mondhatott volna nemet, több okból is. Az egyik: amint azt egy korábbi interjúban elmondta lapunknak, az edzősködés neki nem pénzkérdés. A másik: a mostani Honvéddal (lásd még: utolsó előtti helyen átvett, mentálisan és erőnlétileg nem éppen a csúcson lévő társulat) jóformán csak bukni lehet, hiszen ha benn marad, sokan elintézik azzal, hogy na ja, ilyen kerettel szégyen lett volna kipottyanni az NB I-ből, ha viszont a képzeletbeli vonal alatt zárja az idényt, ugyanazok az emberek a fejüket fogják: atyaég, hogy lehetett kiesni ezzel az állománnyal?! És egy harmadik: azok után, hogy némelyek a Balmazújváros és a Haladás élvonalbeli búcsúja miatt őt okolták (holott aki kicsit is képben volt az akkori körülményeket illetően, tudhatta, nem ildomos a kudarcot a nyakába varrni…), maga a szakember is tisztában van vele, több kiesés már nem fér bele szakmai önéletrajzába.
Horváth Ferenc, mielőtt aláírt volna Kispestre, az utolsó pillanatban kapott egy másik ajánlatot. Ő azonban még úgy tanulta gyerekfejjel, hogy az adott szó kötelez, így szavát tartva a nagyobb fába vágta fejszéjét.
Horváth Ferenc az elmúlt hetekben látottakhoz képest más Honvédot küldött a pályára az FTC ellen. A mérkőzés előtti napokban szüntelenül azt szajkózta, szenvedéllyel, alázattal futballozó, a sikerért megszakadó csapatot akar. Nos, a szenvedély megvolt, az alázat úgyszintén, sőt a sikerért is megszakadt a gárda, de Dibusz Dénes és – a 93. percben – a kapufa megmentette a Ferencvárost. Igaz, a listavezető otthonában nem szégyen kikapni. Az ugyanakkor pironkodásra ad okot, hogy a bajnokság kétharmada után a Honvéd továbbra is kieső helyen szerénykedik.
Horváth Ferenc lehet mégis az – legalábbis az Üllői úton tapasztaltak alapján –, aki a maga kispesti múltjával, hitével, továbbá a vikingeket idéző hajviseletével és fanatizmusával elmozdítja onnan.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!