Elek: Szükségem volt a környezetváltozásra

– Elfáradt?
– Nem különösebben – felelte első törökországi edzése után Elek Ákos. – A gyakorlás hasonló volt, mint amihez otthon hozzászokhattam: bemelegítés, cicajáték és egymás közti futball. Meglepett viszont az itteni időjárás. Két napja havazik, nem volt nagy élmény csaknem mínusz tíz fokban edzeni a csontkeményre fagyott edzőpályán.

– A Videoton szurkolóit viszont a klub honlapján kedd kora délután megjelent hír lepte meg, amely szerint az elkövetkező fél évet kölcsönben egy európai csapatnál tölti, és éppen orvosi vizsgálaton tartózkodik. A szimpatizánsok ugyanis úgy tudták, a Vidi spanyolországi edzőtáborában készül a tavaszi idényre.
– Amikor az elmúlt héten elutaztam az edzőtáborba, már tudtam a török klub érdeklődéséről, így felkészültem rá, hogy bármelyik pillanatban értesíthetnek, utazzak haza, mert célegyenesbe fordultak a tárgyalások. Vasárnap már Magyarországon voltam, másnap pedig a menedzseremmel, Fülöp Ferenccel Isztambulban töltöttük az éjszakát. Reggel autóval jöttek értünk az Eskisehirsportól, majd elvittek egy nagyon modern kórházba orvosi vizsgálatra.

– Ahol minden bizonnyal megállapították, kicsattan az erőtől…
– Valóban mindent rendben találtak, pedig tetőtől talpig megvizsgáltak: a fülemre és a fogaimra éppúgy kíváncsiak voltak, mint a lábaimra.

– Az aláírásra fotósok hada előtt került sor, vagy ennél azért szolidabb volt a felhajtás?
– Elhiheti, számomra nem az volt a fontos, mennyien készítenek képet arról, hogy aláírom a szerződésemet. A klub elnöke, Halil Ünal mellett ott volt a csapat edzője, Ersun Yanal is, és mindjárt érdeklődött többek között arról, hányas számú mezben szeretnék játszani, és milyen poszton érzem magam a leginkább otthon.

– Ez utóbbit nyilván nem azért kérdezte, mert fogalma sincs arról, milyen szerepkörben futballozott Elek Ákos a Videotonban.
– Nem, erről szó sincs. A szakember személyesen is látott játszani, tudja, mire vagyok képes, mindazonáltal érdekelte a véleményem. Elmondtam neki, játszottam már bal oldali védőt és szélső középpályást is, ugyanakkor a középpálya tengelyében érzem a legjobban magam. Ami pedig a mezszámot illeti, a huszonötöst kértem, és mert szabad volt, tavasszal ugyanazzal a számmal a hátamon futballozhatok, mint tettem a Vidiben.

– Mielőtt igent mondott az Eskisehirspornak, kikérte valakinek a véleményét?
– Korábbi csapattársammal, a Samsunspor alkalmazásában álló Lázár Pállal beszéltem még a szerződés aláírása előtt és utána is, s megtudtam, jó csapatba kerülök. Természetesen kíváncsi voltam Egervári Sándor véleményére is, a szövetségi kapitány ugyancsak bátorított. Sokat nyomott a latban, hogy úgy éreztem, szükségem van a környezetváltásra, az Újpest elleni őszi hazai találkozó pedig megerősítette ezt az elhatározásomat… Nagy várakozással tekintek az elkövetkezendő hónapok elé, nincs bennem akkora félsz, mint amikor Kazincbarcikáról a Videotonhoz igazoltam. Akkor ugyanis az volt a kérdés, lesz-e belőlem futballista, vagy sem, most azonban válogatott labdarúgóként, nemzetközi mérkőzésekkel a lábamban már egészséges önbizalommal vághatok bele a légiós életbe.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, PAULO SOUSA MIKÉNT VISZONYULT ELEKHEZ A TÖRÖKORSZÁGI EDZŐTÁBORBAN, ILLETVE HOGY MENNYI ESÉLY VAN A KÖZÉPPÁLYÁSNAK A GALATASARAY ELLENI HÉTVÉGI DEBÜTÁLÁSRA, KERESSE A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTOT!