Rémálomba fordult ünnep – új stadionjában kapott ki a DVTK

LABDARÚGÓ NB I
29. FORDULÓ
Diósgyőri VTK–Mezőkövesd 0–1 (Drazsics 88.)
Miskolc, DVTK Stadion, 12 753 néző. V: Erdős

Új élet.

Új időszámítás.

Új stadion.

Miskolc pirosba, bocsánat, piros-fehérbe öltözött szombat délután. Még legalább három óra volt a Mezőkövesd elleni bajnoki megkezdéséig, amikor a borsodi megyeszékhely utcáit mintegy varázsütésre elárasztották a pirosba öltözött járókelők. Megható volt látni, ahogy egy kilencven év körüli bácsika (tetőtől talpig pirosban) botra támaszkodva araszolt az új stadion felé. Látszott, hogy minden egyes lépés kínszenvedés már számára, de ezt a pillanatot ő sem akarta elmulasztani. Gyorsan elszaladtak mellette a szintén pirosba öltözött kisfiúk, akik talán még fel sem fogják, milyen eseményen vettek részt – ők már úgy nőnek fel, hogy ez az új aréna a DVTK otthona.

Másfél órával a mérkőzés előtt kezdetét vette a hivatalos megnyitóünnepség. Piros pólóba és fehér nadrágba öltözött fiatalok piros és fehér zászlókkal futottak körbe a pályán, majd szimfonikus zenekar érkezett, amely a DVTK indulóját játszotta. Ahogy közeledett a meccs időpontja, úgy teltek meg egyre jobban a szektorok, így amikor a klub legsikeresebb csapatából Salamon József, Veréb György, Tatár György és Oláh Ferenc a pályára ballagott, dübörgő vastaps fogadta őket.

„Fantasztikusan szép ez a létesítmény – mondta Szántó Gábor, aki ma már MLSZ-ellenőrként dolgozik, korábban a Diósgyőr és a Ferencváros futballistája volt. – Mi, akik fiatalon bekerültünk a Diósgyőr csapatába, nagyon szerettük a régi stadiont is, de eljött az idő, hogy új aréna épüljön Miskolcon.”

Meghatottan nézett körül Szabó László, a diósgyőri aranycsapat korábbi kapusa, a bronzérmet szerző gárda meghatározó labdarúgója.

„Kár, hogy megöregszik az ember, biztos nagy élmény ilyen stadionban beállni a kapuba – mondta Szabó László. – A régi, különálló lelátórészekből álló stadionnak is megvolt a maga atmoszférája, ha oda bezsúfolódott húszezer ember, minden ellenfél megijedt egy kicsit.”

Akárcsak Szántó Gábor, Dzurják József is megtapasztalhatta, milyen az, ha egy játékost a diósgyőri és a ferencvárosi közönség is nagyon kedvel...

„Szerencsésnek érzem magam, hogy e két nagyszerű szurkolótábor előtt szerepelhettem – mondta a piros-fehérben az NB II-ben, zöld-fehérben az élvonalban gólkirály Dzurják „Csöpi”. – Fantasztikus stadion, gyönyörű gyepszőnyeg, szép mezek, jó labdák – nem tagadom, eszembe jut, tudják-e a mai fiatalok, milyen kivételezett helyzetben vannak, hogy ilyen körülmények között futballozhatnak."

Közben a hivatalos megnyitó is véget ért, a szurkolók kitörő lelkesedéssel fogadták, amikor a sportegyesület két ötéves versenyzője jelképesen megkapta az új stadion kulcsát.

„Mintha nem is Miskolcon lennénk – mondta Deák Bárdos Mihály, korábbi válogatott birkózó, a Diósgyőr egyik legismertebb, de szinte biztosan legerősebb drukkere. – Itthon vagyunk, tudjuk, hogy ez a DVTK új stadionja, ám még meg kell szokni, be kell lakni, egyelőre szokatlan, hogy ez az új otthonunk. Ám szerintem ezzel nem lesz gond, nagyon szép a létesítmény, és ha a csapat is elkerüli a kiesést, bizakodhatunk, hogy sokszor megtelnek a lelátók.”

Nos, az új aréna ezúttal valóban szinte teljesen megtelt. Amikor a két együttes megkezdte a bemelegítést, a két, egyenként ötven négyzetméteres kivetítőn a klub dicső pillanatait elevenítették fel, majd a futballcsapat indulója harsant fel, és csaknem tizenötezer torokból tört fel a kiáltás: „Hajrá, Diósgyőr!” És amikor kivonultak a csapatok a pályára...

Leírhatatlan, gyönyörű látványt nyújtott a stadion, amelyben az első meccsnek különös tétje volt. A DVTK előzőleg két ponttal vezetett a tabella utolsó helyén álló Mezőkövesd előtt, vagyis a kiesés szempontjából kulcsfontosságú bajnoki vette kezdetét.

Az első percekben a szurkolótábor biztatásától repített házigazda próbálta magához ragadni a kezdeményezést, de amint megnyugodtak a vendégek, némiképp váratlanul alakult a mérkőzés képe. A tervszerűen védekező mezőkövesdiek ugyanis sokkal technikásabb, labdabiztosabb gárda benyomását keltették. Az elöl játszó két támadó, Bognár István és Koszta Márk gyakran visszalépett a fedezetsor irányába, hogy összjátékot kezdeményezzen Cseri Tamással, Iszlai Bencével vagy épp Tóth Bencével, és az idő múlásával egyre masszívabbnak tűnt a látogatók labdabirtoklási fölénye. A kövesdiek a labdát a földön tartva próbáltak építkezni, és a lelkesen futballozó, azonban kimondottan szervezetlennek tűnő diósgyőriek nem találták ennek a játéknak az ellenszerét. A meccs nagyjából úgy nézett ki, hogy a házigazda próbált küzdeni, futni, míg a vendégcsapat futballozott...

Más kérdés, hogy az első félidőben ez leginkább csak szögletek kiharcolásához volt elég, a kapura nem volt veszélyes a Mezőkövesd, de a harmincadik perc körül felharsanó füttyszó is jelezte, a DVTK-szurkolók is úgy érzik, jobban játszik az ellenfél...Persze a labdarúgás már csak olyan, hogy gólt szinte a semmiből is szerezhet egy csapat, s ha Dombó Dávid nem véd óriásit a görög Nikolaosz Joannidisz fejesénél, a piros-fehérek vezetéshez juthattak volna. A félidőt aztán súlyos pillanatok zárták le: egy versenyfutás végén Tóth Bence lépett rosszul, és fájdalmas arccal kapott a combjához. Azonnal látni lehetett, hogy nagy a baj, a Ferencváros korábbi játékosát le is kellett cserélni.„Nagyon éles, szúró fájdalom van a combomban – mondta szomorúan Tóth Bence. – Még soha nem éreztem ilyet, attól tartok, elszakadt a combhajlító izmom...”

A találkozó képe a második félidőben sem változott igazán: próbált, küzdött a DVTK, ám továbbra is ötlettelenül, elképzelés nélkül, rengeteg átadási hibával, ellenben a Mezőkövesd nyugodtan, higgadtan passzolgatott a mezőnyben, és sokkal közelebb állt ahhoz, hogy gólt szerezzen. A szünet után Antal Botondot folyamatosan foglalkoztatták a vendégek, ez is jelezte, melyik gárdában van több fantázia.A kövesdiek védelme talán csak egyszer hagyott ki, ám akkor Busai Attila lövését blokkolták a védők, ez volt talán az egyetlen olyan helyzet, amikor talpra ugrott a diósgyőri közönség – a sokadik kövesdi lehetőséget követően viszont egyre hangosabbá vált a füttyszó, és enyhén fogalmazunk, amikor azt írjuk, a drukkerek nem voltak maradéktalanul elégedettek a DVTK futballjával...Fernando Fernández folyamatos cserékkel próbálta felfrissíteni csapata támadójátékát, míg a szurkolók harcosságot követeltek a piros-fehérektől, holott mi úgy láttuk, nem az akarattal, sokkal inkább az elképzelés teljes hiányával van itt a probléma... Az sem volt véletlen, hogy a második félidő derekán a diósgyőri közönség a nemrég menesztett edzőt, Bódog Tamást éltette...

A meccs aztán a hajrában dőlt el: Koszta Márk jó ütemű indítását követően Sztefan Drazsics lőtt a sarokba. A látottak alapján a Mezőkövesd teljesen megérdemelt győzelmet aratott, a DVTK kilátástalan futballal avatta fel új otthonát, és nagyon nehéz helyzetben van... Fernando Fernández irányítása alatt a DVTK mindkét fellépését elveszítette és egyetlen gólt sem szerzett...Ünnepnap – szomorú befejezéssel.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK