A Kisvárda legyőzésével megszerezte az ezüstérmet a KTE!

NB I
33. FORDULÓ
Kecskemét–Kisvárda 1–0 (Katona B. 67.)
Kecskemét, Széktói Stadion, 4457 néző. V: Pintér Cs.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

ÜNNEPI MÉRKŐZÉS következik – minden jel erre utalt Kecskeméten péntek délután. Már az is szívdobogtató volt, hogy az egyik oldalon egyszerre üvöltötték a nézők: „Hajrá!”, mire a szemközti oldalon ülők válaszoltak: „Kecskemét!”. Igazi futballhangulat uralkodott a stadionban, és jó volt látni, hogy a tribünön egymás mellett négyen ülnek egyforma Belényesi-mezben, egy óvodásforma kisfiún pedig a 8-as számú kecskeméti dresszen Banó-Szabó nevét lehetett olvasni.

A kisfiú kedvence, Banó-Szabó Bence veszélyeztette először a kaput szabadrúgásból, de néhány centivel eltévesztette a felső sarkot. Az első félidőben kevés helyzetet láttunk: úgy tűnt, a felek egyrészt nagyszerűen felkészültek az ellenfélből, másrészt megadták egymásnak a tiszteletet. Azt mindkét oldalon tudták, hogy kinyílni, üres területet hagyni szigorúan tilos, ebből pedig az következett, hogy az egyformán három-három belső védővel felálló csapatok inkább a pálya középső részén küzdöttek. A tizenhatoson belülre nemigen jutottak el, mert mindkét gárda zártan védekezett. A házigazdáknál rögtön az első percekben két jó ütemű szereléssel hívta fel magára a figyelmet Szalai Gábor, akire már mások is felfigyeltek – mint ismert, a mérkőzésre kilátó szövetségi kapitány, Marco Rossi beválogatta a 22 éves játékost a Montenegró és a Litvánia ellen készülő válogatott keretébe.

A vendég kisvárdaiaknál Rafal Makowski a középpályások és a két csatár között amolyan kötetlen szerepkörben futballozott, ám a meccs első szakaszában ritkán találták meg labdával a társai, így nem sokszor veszélyeztettek a szabolcsiak. A szünetig nem változott a helyzet, a kapuk nem forogtak veszélyben, de egyre több kemény ütközés, összecsapás tarkította a találkozót, fokozatosan nőtt a feszültség a gyepen. Az első félidő összegzése így szólhatott: nagy küzdelem volt kevés futballal…

A mérkőzés a második félidőben sem volt jó. Legalább húsz perc eltelt anélkül, hogy bármelyik fél lendületesen bevitte volna a labdát a tizenhatoson belülre, és mert a kezdés előtt tudni lehetett, hogy a házigazda lila-fehéreknek a döntetlennel is meglesz az ezüstérem, nem is lehettünk igazán meglepve.

Aztán…

Szabó István, a KTE vezetőedzője cserélt, Katona Bálintot küldte a pályára, ami ebben az idényben már a sokadik nagyszerű húzás volt a részéről. A fiatal támadónak igazán nem kellett sok idő, hogy megszerezze a vezetést együttesének, de azt is hozzá kell tenni, hogy Nikitscher Tamásnak is jár a dicséret. A fedezet remek csellel játszotta magát tisztára a bal oldalon, és mint a város legjobb pincére, úgy tálalt Katona Bálint elé, neki csak el kellett találnia a kaput. Mondani sem kell, óriási üdvrivalgás fogadta a találatot, és még az sem zavarta a jelenlévőket, hogy hirtelen viharos erejű szél támadta meg a várost, a kapu mögött tornyosuló fák is jobbra-balra hajladoztak.

Milos Kruscsics, a Kisvárda szakvezetője azonnal reagálni próbált, beküldte Driton Camajt, majd további cserékkel kísérelte meg frissíteni a vendégeket – ugyanakkor a KTE láthatóan nagyon vigyázott a megszerzett előnyre, érezni lehetett, szeretné kiszolgálni a nézőteret megtöltő drukkereket és győzelemmel zárni az idényt.

A Kisvárda nem bírt egyenlíteni, a KTE így győzelemmel zárta a bajnokságot, és okkal kapott vastapsot, sőt az évad meglepetését szolgáltatva nagyon sok futballkedvelő szimpátiáját is kivívta. A lila-fehér csapat teljesen megérdemelten végzett ezüstérmesként, és ott lehet a nemzetközi kupaporondon, indulhat a Konferencialigában.

ÓRIÁSI BULI A KECSKEMÉTI ÉJSZAKÁBAN, A VÁROS MEGŐRÜLT A CSAPATÉRT

HORVÁTH KRISZTOFER: ÖRÜLNÉK, HA A TORINO VISSZAHÍVNA, DE SZÍVESEN MARADNÉK IS