NB I: kesergő második – ilyen volt a Mol Fehérvár FC idénye

„Erre az idényre senki sem lehet büszke a Vidinél!”

Kovács Zoltán rövid, de velős értékelése tulajdonképpen nem igényelne bővebb kommentárt, de azért érdemes megnézni, mi van a sportigazgató – a molfehervarfc.hu oldalon olvasható – kijelentése mögött.

Mindenekelőtt rögzítsük a tényt: a fehérvári csapat a 2019–2020-as bajnokságban ezüstérmesként végzett, és a Magyar Kupában az elődöntőben vérzett el. Ezt a legtöbb élvonalbeli csapat boldogan aláírná a rajt előtt – kivételt alighanem csak a Ferencváros és a Mol Fehérvár képez.

Szó mi szó, nem indult jól az idény a piros-kékeknek. Jobban mondva: úgy vágtak neki az NB I-nek, hogy addigra a nemzetközi kupaszereplésüket befejezték. A fehérváriak ugyan az első selejtezőkörben könnyedén túljutottak a montenegrói FK Zetán, a másodikban már elbuktak a Vaduzzal szemben (1–0, 0–2). Ha esetleg valaki nem tudná, egy liechtensteini alakulatról van szó…

Úgy tudni, a kudarc után felvetődött a klubházban, hogy a vezetők megköszönik Marko Nikolicsnak, amit az előző két évben a csapatért tett, de éppen a korábbi érdemeire (bajnoki cím, Magyar Kupa-diadal, Európa-liga-csoportkör) tekintettel adtak neki még egy esélyt. Egy ideig úgy tűnt, a szerb szakember él is vele, három nappal az El-búcsú után a csapat megnyerte az idény első bajnokiját az újonc Kaposvár ellen (4–2), amelyet aztán további öt győzelem követett, így hat forduló után hibátlan teljesítménnyel vezette a tabellát, három ponttal megelőzve a második helyen álló Mezőkövesdet és hat ponttal a Ferencvárost. Újabb hét kör elteltével három pont volt a különbség – csakhogy már az FTC javára (amelynek ráadásul volt egy elmaradt meccse – a szerk.).

S ez már Marko Nikolics állásába került. Akik siratták őt, azzal vigasztalhatták magukat, hogy a szívüknek kedves ismerős, a fehérváriakat a 2014–2015-ös idényben a dobogó felső fokáig vezető Joan Carrillo tért vissza a kispadra. A spanyol szakember székfoglalójában elmondta: azért jött, hogy nyerjen, és amikor első mérkőzésén, a Diósgyőr otthonában 3–1-re győzött a Mol Fehérvár, megint csak tisztulni látszott az égbolt Sóstó fölött. Egy hét múlva azonban újfent beborult: a kiesés ellen küzdő Paks nyert Székesfehérváron (0–2). A hullámvasútról a folytatásban sem szálltak le a piros-kékek, a győzelmeket meglepő pontvesztések követték, s ami különösen bosszantó lehetett: nemegyszer a mérkőzés hajrájában engedték ki a kezükből a sikert. Tulajdonképpen tálcán kínálták ezzel az FTC-nek az aranyat.

Ha az eredményeket nézzük, megállapítható, hogy a koronavírus okozta leállás egyáltalán nem tett jót a társaságnak, amely az újraindulást követően csupán három bajnoki mérkőzést nyert meg, s a Magyar Kupában sem tudta megvédeni címét, miután a Mezőkövesd megálljt parancsolt neki az elődöntőben (1–1, 2–2). A következmény nem maradt el, Joan Carrillótól az idény végén másodszor is elköszöntek. Tegyük hozzá, talán maga a kívülről szerfelett tehetetlennek tűnő, az irányítást láthatóan elveszítő spanyol szakember sem csodálkozott ezen.

A szétesett legó összerakása Márton Gáborra vár. Az 53 éves szakvezető még sosem vágta olyan kemény fába a fejszéjét, mint most, de akik ismerik, állítják, nem ijedős fajta. Zalaegerszegen mindenesetre már bizonyított, igaz, a Mol Fehérvár más kávéház, mint a ZTE FC.

Ettől függetlenül előfordulhat, hogy Kovács Zoltán egy év múlva mosolyogva csak ennyit mond:  „Erre az idényre mindenki büszke lehet a Vidinél!”