NB I: Öreg vagyok, és annak is érzem magam – Csertői Aurél

– Mikor járt legutóbb Pakson?
– Több mint két éve, amikor még ott dolgoztam edzőként – felelte némi gondolkodás után Csertői Aurél, korábbi 11-szeres válogatott középpályás, a Gyirmót FC Győr 56 esztendős vezetőedzője, aki 2014 és 2019 között 175 élvonalbeli bajnokin irányította a zöld-fehéreket, s távozását követően először tér vissza Paksra, immár ellenfélként.

– Megrohanják az emlékek, ha belép az időközben átalakított stadionba?
– Paks jó hely, jó közösséggel, de az az ajtó már bezárult, és szerencsére Gyirmóton kinyílt egy másik. Az edzői szakma ilyen, manapság nem lehet leragadni hosszú ideig egy klubnál.

– Ön azért csaknem öt és fél éven keresztül Pakson ragadt.
– Szereztem is sok barátot, jó érzésekkel gondolok vissza arra az időszakra, de egyben megterhelő is volt. A feleségem és a három lányom Győr mellett élt, élnek, csak hétvégente, a mérkőzések után utaztam haza a családomhoz. Közben a lányaim felnőttek, két unokám is született, egy fiú és egy lány. No de bővebben nem részletezném a magánéletemet. A lényeg, hogy öreg vagyok, és annak is érzem magam – ám harminc felett nem számoljuk az éveket, nem igaz?

– A futballban öregedett meg?
– Hát, nem könnyű szakma, az biztos, különösen nem magyar edzőnek a magyar élvonalban. Nyilván sokan szeretnének a Ferencváros edzőjeként dolgozni, de van még néhány klub az NB I-ben, amelyikhez lehetetlenség odakerülni. Ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy a Gyirmót a tizenkét legerősebb együttes között szerepelhet, és ennek a csapatnak az edzője lehetek. Persze, minden szakvezető bajnokságot akar nyerni, ám ha az adott csapatnál, az adott körülmények között ki tudjuk hozni a maximumot, már elégedettek lehetünk.

– Ezt a vezetőség is így gondolja?
– Ezt inkább kérdezze meg tőlük!

– És ön mivel lenne elégedett az idény végén?
– Természetesen a kiesés elkerülésével. Jól kezdtük a tavaszi szezont, a két egy nullás győzelem lendületet adhat, de igazság szerint, ami az ősszel kifelé pattant, az most befelé. A futball ilyen, ezt el kell fogadnia egy edzőnek. Semmit sem értünk még el, csak minimális részsikert, a bajnokságban nincs láblógatás, folyamatos az eredménykényszer, függetlenül attól, hogy tizenkét csapatos a mezőny vagy esetleg több.

– Amúgy készült az edzői pályára? Emlékszik az első mérkőzésére az NB I-ben edzőként?
– Siófokon kezdtem, de fogalmam sincs, hány éves lehettem. Egyébként fiatalon egyáltalán nem érdekelt az edzői pálya, de ahogy idősödtem, átláttam a folyamatokat, ellestem egyet s mást, és kaptam egy kis megerősítést is a feleségemtől, hogy belevágjak.

– Az élvonalban közelít a négyszázadik bajnokijához, de az NB II-es mérkőzéseivel együtt jócskán el is hagyta már.
– Na látja, tehát igazam van abban, amit már az előbb is mondtam: öreg vagyok!

– Akkor van tapasztalata arról, hogy a másodosztályban a technikásabb játékosok nehezebben boldogulnak a kemény védőkkel szemben. Legalábbis erre panaszkodnak.
– Ezzel nem értek egyet, mert igaz, hogy az NB II-ben agresszívabbak, küzdelmesebbek a mérkőzések, technikai képzettség nélkül ott sincs futball. Aki nem tud cselezni, kapura lőni, nem érvényesülhet. És fordítva is igaz, vagyis aki gyors és technikás, könnyen előnyt szerezhet magának az ellenfelekkel szemben.

– Egyébként a négyszázadik élvonalbeli bajnokija a következő idény második fordulójában lenne esedékes...
– Jó lenne a Gyirmót edzőjeként megérni, mert az azt jelentené, hogy bent maradtunk az NB I-ben.