Komjáti jól ugrott be, nyert a Puskás Akadémia a Kövesd ellen

LABDARÚGÓ NB I
18. FORDULÓ
PAFC–Mezőkövesd 2–0 (Knezevic 60., 69. – a másodikat 11-esből)
Felcsút, Pancho Aréna, 418 néző. Vezette: Pintér Csaba

A hazaiak az első negyvenöt perc után elmormolhattak egy imát…

Nem (csak) rajtuk múlott, hogy a Mezőkövesd nem előnnyel vonult a szünetre, ha a vendégek két-három góllal vezetnek, senki nem szólhatott volna egy szót sem. A kezdeti tapogatózó játék után a vendégek átvették a játék irányítását, Kuttor Attila együttese egyre több elemét mutatta be annak a futballnak, amit az elmúlt hetekben megszokhattunk.

A kövesdi játékosok nem kapkodtak, nem ijedtek meg egy-egy szorított helyzetben, megpróbálták mindig higgadtan tovább passzolni a labdát, és ha úgy alakult, meglódultak az ellenfél kapujának irányába. Jellemző, a Puskás Akadémia az első félidőben egyedül a belső védő, Hegedűs János révén veszélyeztetett, „Felcsút bombázója” kis híján megismételte a néhány héttel ezelőtti mutatványát, és saját térfeléről talált a kapuba. Dibusz Dénes akkor pórul járt, Szappanos Péter ezúttal bravúrral védte a hátvéd több, mint ötven méteres próbálkozását. Mindent elárult a hazaiak futballjáról, az első negyvenöt percben ez az egy kapura tartó volt – az is ugyebár a saját térfelükről érkezett…

A múlt héten menesztett Benczés Miklós helyére beugró Komjáti András egyre idegesebben toporgott a kispad előterében, ahogy telt az idő, a vendég kövesdiek úgy lettek egyre bátrabbak. A szünet előtt beszorult saját kapuja elé a Puskás Akadémia, sorra jöttek a vendéglehetőségek, hol Braniszlav Danilovics mentett, hol a kövesdiek lába tévesztett célt.

„Hajrá, kék-sárgák, hajrá kék-sárgák!” – jött a lelkesítő biztatás a vendégszektorból, a maroknyi drukkerhad egy-két percig énekelte ezt a rigmust, aztán alighanem valakinek leesett, hogy a hazai futballisták vannak kék-sárga dresszben, jött is a hangos kiabálás: „Hajrá, fehérek!”

S milyen a futball!

A kövesdiek helyett a felcsútiak rúgták a gólokat, a fordulás után eldöntötték a három pont sorsát.

A felcsútiak futballjára Benczés Miklós irányítása alatt a sok passzos, labdatartáson alapuló játék volt jellemző, most azonban direktebben próbáltak eljutni az ellenfél kapujáig. A felezővonal közelében passzoltak egyet-kettőt egymáshoz, esetleg kényszerítővel vettek le egy ellenfelet a pályáról, majd azonnal mélységi indítással próbálták helyzetbe hozni az elöl futballozókat. Ami az első félidőben egyetlen egyszer sem jött össze, az a fordulás után igen, éppen egy ilyen, a védők mögé beívelt labda ezúttal pontos volt, Josip Knezevicköszönte azt, és szorongatott helyzetből lőtt a kapuba. Nem sokkal később végképp eldőlt a mérkőzés, a Puskás Akadémia megduplázta előnyét. Mégpedig nem akármilyen hiba után, hiszen a Mezőkövesd végezhetett el szögletet, és ebből jött az újabb találat. A kontratámadás végén megítélt büntetőből Josip Knezevic kíméletlenül vágta a kapuba a labdát, ezzel meglőtte idei hetedik gólját is, és máris a góllövőlista élmezőnyében találta magát.

Komjáti András egyre elégedettebben nézte a csapatát, hiszen a mérkőzés végén már érezni lehetett, a vendégekben nincs meg a kellő lendület és erő, hogy szépítsenek, esetleg fordítsanak. A sportigazgató így győztes mérkőzéssel adja át a kispadot a majdani új vezetőedzőnek.