Huszonkét percig tartott a Vasas és Haladás meccse

Egyszer csak sötét lett.

Nem nagyon, az ember nem a tenger fenekén érezhette magát, mégis szembetűnő volt a változás. Az efféle félhomály ideális az első szerelmetes éjszakán, finoman eltünteti a pocakot és a kelleténél nagyobb tomport, ám futballpályára nem való. Vad II István sporttárs is így gondolhatta, mert ahogy csökkent a fényerő, ahogy föladta a harcot néhány lámpatest, úgy sprintelt, úgy intett, szinte vezényelt, mintha büntetőt ítélne. Pedig a szabálytalanságot ezúttal nem balhátvéd, hanem a biztosíték okozta, illetve...

„Kérem szépen, én egy Vasas-törülközőbe fogadom, hogy nem a biztosíték ment gajra, itt bizony sokkal nagyobb a baj, véleményem szerint a trafó adta meg magát..."

Tihamér, a budaörsi darus mondta ezt bőrkalappal a fején. Senki sem tiltakozott, senki nem hurrogta le. Maradt a tanácstalanság, maradt a bizonytalanság, hogy mikor folytatódik a meccs.

A találkozó 20. percében jártunk, amikor a közelmúltban felújított újpesti stadion világítóberendezésének egy része bemondta az unalmast. Addig egészen jól szórakozott a publikum. Nem voltak ugyan sokan, de akik kijöttek, szinte végig biztatták a Vasast és a Haladást.

S tulajdonképpen a játékra sem lehetett panasz. Persze a színvonal nem olyan volt, mint amikor Ihász Kálmán, Puskás Lajos vagy Izsó Ignác terelte a labdát piros-kékben. Mindhárman ott voltak a lelátón és nézték az utódokat. És az angyalföldiek becsülettel tették a dolgukat, szinte megállás nélkül a Haladás térfelén folyt a játék, a piros-kékek villámgyors labdajáratással próbáltak rést ütni, rést találni a vendégek védőfalán.

Aztán Kire Risztevszki egyszer csak kapufát fejelt. Ekkor már sokan gólt kiáltottak, ám a vetődő Király Gábor segítségére sietett az a „hülye akác", ahogy Hofi Géza nevezte annak idején a lécet. Támadott, folyamatosan támadott az angyalföldi csapat, a Hali tulajdonképpen egyszer merészkedett előre, ám az veszélyes villámgyors kontra volt, amelynek végén Myke Bouard Ramos akár gólt is szerezhetett volna.

Nagyjából itt tartott a mérkőzés, amikor kialudtak a fények. A selejt bosszúja, mondhatnánk erre. És ez nem is lenne túlzás. Erre épp a Vasas és a Szombathely a legjobb példa, tudniillik a két gárda már másodszor járja meg a Szusza Ferenc Stadionnal ebben az évben. A tavaszi rajton is egymásnak feszülhettek volna, ám akkor a jég, a talaj akadályozta meg őket a játékban.Most meg ez a fránya trafó.

De nem is egy, hanem mindjárt két trafó. Merthogy kiderült, hogy háromból két trafó adta fel a küzdelmet, enyhe füstszaggal riogatva az újpesti klubházban mindenkit. Kész szerencse, hogy nem rendeltek el tűzriadót, nem hívták ki a káposztásmegyeri tűzoltóegylet tagjait, és nem lett nagyobb pánik.

Csak a meccs, a lényeg maradt el. A szurkolók eleinte türelmesen várakoztak, bízva a folytatásban. Buck úr, a hangosbemondó biztatta is a népet, hogy menjenek bátran a büfébe, igyanak, egyenek.

Csakhogy a Megyeri úti sporttelep kiszolgáló helyiségeiben maximum a fényezők lakhattak volna jól, mert egy árva nyolcnapos, fegyverként is használható szikkadt pogácsa sem volt a polcon. Nesze neked, komfortérzés!

Nem volt mit enni, nem volt mit nézni, csak a hideg, az lett egyre nagyobb. Aztán amikor Király Gábor nagyjából fél óra múlva kikocogott az öltözőből, ahová a játékosokat beküldte a bíró, és felnyalábolta a kapufa mellett hagyott kulacsát, már sejteni lehetett, hogy itt nem lesz folytatás. Pedig a fények, ha tompának, helyenként erőtlennek is tűntek, alkalmasak lettek volna a mérkőzés folytatására.

Ám Vad II sporttárs úgy döntött, jobb a békesség, nehogy valaki a félhomályban, 40 méterről bombázzon a pipába, a kapus pedig azzal védekezzen: emberek, sötét van, nem látok. Így ért véget a meccs. Buck úr még figyelmeztetni akarta a férfiakat a hangszóróján keresztül, hogy hívják fel a feleségeiket, mert előbb érnek haza – de erre már nem került sor, miként a befejezésre sem.

Az MLSZ versenybizottsága előreláthatólag jövő héten dönt a mérkőzés új időpontjáról. Egyébként a tavasszal elhalasztott Vasas–Haladás meccset végül a szombathelyiek nyerték 3–2-re.

NYILATKOZATOK A LEFÚJÁS UTÁN

Michael OENNING a Vasas vezetőedzője: „Annak idején a Wolfsburg pályaedzőjeként éltem át hasonlót, az sem volt kellemes érzés. Kár, hogy nem folytathattuk a játékot, mert úgy vélem, uraltuk a mérkőzést, és biztatóan futballoztunk. Innen kell folytatnunk legközelebb."

MÉSZÖLY Géza, a Vasas és a Haladás korábbi edzője: „Néztem a meccs adatait, és azt láttam, hogy a labdabirtoklás nagyjából hetven–harminc százalék a Vasas javára. Az angyalföldiek szemre is tetszetősen futballoztak, sajnálom, hogy így ért véget a mérkőzés."

ILLÉS Béla, a Haladás sportigazgatója: „Annak idején, még az MTK játékosaként hasonló élményben volt részem a norvég Rosenborg elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn. Vezettünk három kettőre a Hungária körúton, és ott is elment az áram. Pokoli érzés volt."

LABDARÚGÓ NB I
10. FORDULÓ
VASAS–HALADÁS 0–0 – a 22. percben félbeszakadt
Budapest, Szusza Ferenc Stadion. V: Vad II István

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!