Paks: Úgy érzem, bizonyítottam – Bognár István

– Pazar idényt zárt, a Paksi FC karmestereként tíz gólt szerzett és tizenkét gólpasszt adott, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a Ferencvárost erősítő Aissa Laidouni mögött második lett a játékosok rangsorában.
– Talán mondhatom, jobban sikerült az idényem, mint reméltem, amikor tavaly nyáron aláírtam Paksra – válaszolta a harmincéves Bognár István. – Elsősorban magamnak akartam bizonyítani, nem szerettem volna, ha az energiám arra megy el, milyen körülmények között váltam el az MTK-tól. Kellett néhány hónap a történtek feldolgozásához, talán ezért is sikerült jobban a tavaszom.

– Sokan nem értették, az MTK Budapest miért mondott le egyik meghatározó futballistájáról.
– Nem azt nehezményeztem, hogy két év után nincs szükség rám a klubnál, az elválás emberi oldala volt kevéssé korrekt. Haraszti Zsolt, a paksiak ügyvezetője már korábban is szeretett volna a csapatában tudni, azonnal hívott, amikor szabaddá váltam. Nyilván tisztában volt vele, milyen futballista vagyok, és bár az NB II-ből érkeztem, korrektül állt hozzám. Úgy érzem, bizonyítottam.

– Az idény több részre bontható: mi járt a fejében, amikor a Paks négy fordulót követően egy ponttal az utolsó helyen állt?
– Nem úgy indultunk, ahogyan szerettük volna, ugyanakkor látni kell, két-három csapat kivételével mindenki a kiesést akarja elkerülni. Korábban az MTK-val is tapasztaltam, ha negatív spirálba kerülünk, annak rossz vége lehet. A rajton az Újpest ellen rengeteg helyzetet hagytunk ki, vereség lett a vége, és bár játszottunk a Mol Fehérvárral és a Ferencvárossal is, négy forduló után csak egy pontunk volt. Sohasem a szerencsekerék sorsolja ki, egy-egy csapat hol áll, nyilván volt szakmai oldala, miért teljesítettünk úgy. Az biztos, hogy akkor nem fordult meg a fejemben, hogy április végén lesz esélyünk a nemzetközi kupaszereplés kiharcolására.

– Az ötödik forduló előtt edzőt váltott a Paks, édesapja, Bognár György érkezett a kispadra.
– Az őszöm, úgy október végéig, nem sikerült túl jól. Miután apu lett a vezetőedző, az első három meccset a vírus miatt ki kellett hagynom – mindhármat megnyerte a csapat –, majd amikor a Honvéd ellen visszatértem, megéreztem a kihagyást. A november és a december már jól sikerült, igaz, a gólok, a gólpasszok nem jöttek, de játékban rendben voltam. Tény, az edzőváltás után megindultunk, és bár az év végén volt egy rosszabb sorozatunk, a Mol Fehérvár egy nullás legyőzése után már megfordult a fejemben, ebből bravúros idény is lehet. Persze az alap a bennmaradás kiharcolása volt, úgy voltam vele, legyen harminchat-harminchét pontunk, aztán nézhetünk előre. Nyilván néztünk magunk mögé is, de legbelül tudtuk, a bennmaradással nem lesz gond.

– Amikor Paksra igazolt, azt mondta, szeretne tíz gólt szerezni és ugyanannyi gólpasszt adni. Nos, éppen tízszer talált be és adott tizenkét gólpasszt: milyen érzés, hogy megcsinálta?
– Szerintem ez rendben van, ha mondhatok ilyet, egy kicsit büszke is vagyok, mert egyáltalán nem könnyű dupla duplával zárni. Úgy tudom, amióta tizenkét csapatos bajnokságot rendeznek, ez csak Davide Lanzafaménak sikerült. Ráadásul ez a pontmennyiség úgy jött össze, hogy Pakson nem én rúgtam a tizenegyeseket. A játékvezetők nyolc büntetőt ítéltek a javunkra, hatot értékesítettünk: ha azt feltételezzük, hasonló mutatóra lettem volna képes, most Hahn Jánossal holtversenyben gólkirály lennék.

– Egy éve az utolsó fordulóban maradt bent a Paks, ezúttal viszont negyedikként végzett, ráadásul a legtöbb gólt szerezte a mezőnyben. Milyen lehet a folytatás?
– A csapat alkalmas arra, hogy ott legyen a középmezőnyben. Az alap a bennmaradás kivívása, aztán majd idény közben derül ki, lehet-e több belőle. Nagy kérdés, milyen változások lesznek a keretben, mi lesz például a gólkirályi címet szerző, a válogatott keretbe meghívott Hahn Jánossal: szurkolunk neki, megérdemli, hogy külföldön is kipróbálja magát. A szakmai stáb feladata, hogy ezeket a kérdéseket megoldja, de biztos, hogy a játékstílusunk nem változik. Ahhoz, hogy valaki húsz gól felett szerezzen, extra kell a játékostól és a csapattól egyaránt – de ha van egy támadó, aki tud gólt szerezni, a mi játékrendszerünkben biztosan rúgja a gólokat!

– Ha már Hahn János válogatott kerettagságát említette: nem fordult meg a fejében, hogy ilyen jól sikerült idény után Marco Rossi szövetségi kapitány esetleg meghívja? Már csak azért is, mert Szoboszlai Dominik hosszú ideje nem lépett pályára, ráadásul a középpályáról Kalmár Zsolt is sérült...
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott eszembe. Kicsit csalódott is voltam, miután nem kerültem be, ugyanakkor látni kell, a válogatott nagyon jól teljesít, meg lehet érteni a szövetségi kapitányt, hogy nem akar túlzottan belenyúlni a keretbe. Jó év van mögöttem, gondoltam arra, ez esetleg meghívót érhet, és bár nem így lett, nem mondok le arról, hogy kerettag legyek. Bízom benne, hasonló marad a formám, azon leszek, hogy a következő idényem legalább ilyen legyen, és akkor talán kapok lehetőséget.