Rudolf sérülten is teljes fizetést kap, de akad, akiből pizzafutár lett

Élvonalbeli labdarúgóból pizzafutár. Meghökkentő?Magyarországról, a magyar futballról lévén szó, talán nem is annyira. Az egyik NB I-es klubnál esett meg: a meghatározónak szánt, magát megnevezni nem kívánó játékos súlyos sérülést szenvedett, több mint fél évre kidőlt, klubja pedig az ekhós szabályokra hivatkozva nem állja a teljes fizetését. A futballistának van ugyan biztosítása, de az csak néhány hónap után fizet, és persze teljesen az sem pótolja a kieső jövedelmet, ezért visszatéréséig pizzafutárként keresi a kenyerét.

Összeállításunkban annak jártunk utána, hogyan működik ez a gyakorlatban, hogyan látják a kérdést a menedzserek, a klubok, és mi az álláspontja a futballisták érdekvédelmi szervezetének.

A TÁPPÉNZES MINIMÁLBÉRTŐL A SPORTBIZTOSÍTÁSOKIG – A HLSZ ÁLLÁSPONTJA

A nagyon összetett kérdéskör megvilágítását kezdjük a játékosok, vagyis a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének (HLSZ) oldaláról.

„Az ekhós szerződések megjelenése valóban új helyzetet teremtett. A rendszer belépése a labdarúgók szerződésének világába nagy előrelépés volt, ami egyrészt azt jelentette, hogy megszűntek az úgynevezett arculatátviteli megállapodások, és a játékosok, illetve a klubok jogviszonyát immár egyetlen szerződés rendezi. Ezzel tiszta viszonyok alakultak ki, és ez segíti, hogy a játékosok valóban megkapják a járandóságukat. Az ekhóval ugyanakkor csak a minimálbér hatvan százalékáig van biztosítva a munkavállaló, vagyis ha betegállományba kerül, akkor alapesetben erre az összegre jogosult. A futballisták esetében annyiban más a helyzet, hogy a sportsérülések a sporttörvény értelmében munkahelyi balesetnek számítanak, így száz százalék táppénz jár, de ez az összeg is maximum a minimálbérrel lehet egyenlő. Az ekhóval az állam kedvező adózást biztosít a labdarúgóknak, a kluboknak a jövedelem húsz százalékát kell csak fizetniük minden egyéb járulékos költségre, ugyanakkor ez a forma kevesebb szolgáltatással is jár” – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Horváth Gábor ügyvéd, a HLSZ főtitkára, aki kérdésünkre, a futballisták egyéb biztosítási lehetőségeire is kitért.

„Először is van egy alapbiztosítás, ami a játékengedéllyel együtt jár mindegyik igazolt futballistának, függetlenül attól, hogy az NB I-ben vagy a BLSZ négyben játszik. Ennek minimális díja van, amit a klubok fizetnek, és sérülés esetén, annak jellegétől függően egy egyszeri fix összeget biztosít, de ez persze arra nem elegendő, hogy az élvonalbeli játékosok kieső jövedelmét pótolja. Ezenkívül a HLSZ-nek is van egy speciális szolgáltatása a profi labdarúgók számára, amelyet többéves munka révén a Groupama biztosítóval együttműködve hoztunk létre – vázolta a lehetőségeket a labdarúgók képviselője. – Ez egy többopciós csomagból álló rendszer, amelynek részletei, a díjakkal együtt megtalálhatók honlapunkon. Ennek van egy fix, havi vagy negyedéves díja, amit a játékosok fizetnek, sérülés esetén pedig a kórházi és kezelési költségek térítésén túl napi térítésben is részesülnek, aminek összege a választott csomagtól függően a tíz-húszezer forintot is elérheti, vagyis ebből már fenn tudják tartani magukat a játékosok a sérülés idején is. Az igaz, hogy a kifizetésnek – mint minden egyéb biztosítás esetén – van egy, az adminisztrációhoz szükséges elszámolási időszaka, ez egy néhány hetes időszak, aminek a pontos hossza függ a sérülés jellegétől, a kórházi és egyéb kezelések hosszától, ezen idő után fizet a biztosító. Ma Magyarországon kétszáz futballista rendelkezik ilyen biztosítással. Fontos, hogy a labdarúgók felismerjék ennek jelentőségét, felelős döntésre van szükség a részükről, hogy amikor egészségesek, akkor úgy osszák be a fizetésüket, hogy gondolnak arra is, mi lesz, ha megsérülnek. Ebben nyújt segítséget a HLSZ rendszere.”

A téma persze számtalan további kérdést felvet: mi van azokkal akik nem ekhósok? Hol jönnek a képbe a klubok, ők nem biztosítják a játékosaikat? Hogy működik ez külföldön?

Az ekho viszonylag új dolog, még nem is mindegyik játékos esetében lépett életbe, hiszen vannak a bevezetése előtt kötött, még érvényben lévő megállapodások. Korábban a futballisták megbízói szerződés számla alapján kapták a fizetésüket, ezekben a szerződésekben pedig (jó esetben) a felek rendezték, hogy mi a helyzet sérülés esetén. Az ekhós munkáltatói szerződés alapesetben erre nem tér ki, a sérülés miatti kiesés betegállománynak minősül (az orvos köteles betegállományba venni a sérült játékost), aminek ideje alatt a minimális összegű táppénz (ami lehet a minimálbér hatvan százaléka vagy munkahelyi balesetnek minősülő sportsérülés esetén a minimálbér száz százaléka) jár, persze születhet a sérülésre is kitérő különmegállapodás a klub és a játékos között. Horváth szerint egyébként a játékosok most is választhatnák a nem ekhós, általános szerződési formát, de akkor elesnének az ezzel járó adókedvezményektől.

„Van arra is példa, hogy a klub köti meg a szerződést a biztosítóval. Ebben az esetben a klub fizeti a biztosítás összegét, ugyanakkor a klub lesz a kedvezményezett is sérülés esetén. Az általunk kialakított rendszerben a Diósgyőr volt az első, amely az öngondoskodásnak ezt a formáját választotta, bár a játékosok még ebben az esetben is köthetnek magukra külön biztosítást. Nálunk, Magyarországon ez az egész még nagyon gyerekcipőben jár. Nyugat-Európában ugyanis természetes, hogy a csapatok a játékosbiztosítást is beépítik a szerződésekbe, sőt ezen túl ott van egy úgynevezett karrieralap is, ami arra az esetre nyújt biztosítást, ha a játékos olyan súlyos sérülést szenved, hogy be kell fejeznie a pályafutását. A HLSZ élen jár abban, hogy Magyarországon is kialakítsunk egy ilyen alapot, már dolgozunk rajta”– nyilatkozta Horváth Gábor.

RUDOLF GERGELY SÉRÜLTEN IS MEGKAPJA A TELJES BÉRÉT

A fent példaként említett Diósgyőrnél egyszerű a képlet: a DVTK fizeti a játékosok biztosítását, a futballisták pedig – még sérülés esetén is – hiánytalanul megkapják a szerződésben foglalt járandóságukat.

„Klubvezetőként hogyan várhatnám el egy játékostól, hogy belemenjen egy csínybe, hogy kockáztassa a saját testi épségét, ha sérüléskor nem fizetnénk ki azt, amiben megállapodtunk? Diósgyőrben a szerződéskötéssel egyidejűleg biztosítást kötünk a játékosainkra, és ha megsérülnek, akkor is megkapják a teljes bérüket. Ez nálunk alapvető része a klubpolitikának”– nyilatkozta a Nemzeti Sport Online kérdésére Dudás Hunor ügyvezető.

Diósgyőrben tehát a klub felvállalja, fel tudja vállalni a sérüléssel járó veszteséget, hiszen hiába van biztosítva a játékos, a biztosítás után járó összeg sok esetben nem fedezi a sérült futballista teljes fizetését (azért nem, mert a biztosítás díját sem a fizetések alapján határozza meg a biztosítótársaság). Erre lehet példa Rudolf Gergely is, aki a pletykák szerint megközelítőleg havi harmincezer eurót keres a DVTK-nál, ám mióta szeptember 12-én szerződést kötött a klubbal, még nem lépett pályára sérülés miatt, de a fizetését ő is megkapja, a vezetők ugyanis senkivel nem tesznek kivételt.

„Mindegyik játékosra ugyanaz vonatkozik, sérülten is mindenki megkapja a teljes járandóságát”– válaszolta a Rudolffal kapcsolatos felvetésünkre a diósgyőri sportvezető.

A bajnoki címvédő Debrecennél hasonló a helyzet, mint a DVTK-nál, a klub ugyanis biztosítja a játékosait. A különbség annyi, hogy a Diósgyőr esetében a klub, Debrecenben viszont a játékos a kedvezményezett. Ennek az is az oka, hogy a DVTK a játékosok teljes fizetését állja sérülés esetén is, és ezért a biztosítótól érkező pénzt a klub kapja. A DVSC-nél pedig a játékosok nem a teljes fizetést, hanem a biztosítási összeget és a táppénzt kapják meg.

„Az ekhós rendszer bevezetésével a mi kezünk is meg van kötve, ám kötöttünk egy csoportos balesetbiztosítást – a HLSZ-től függetlenül –, amelyet a klub fizet mindenki után, azonban a kedvezményezettek maguk a futballisták. Sérülés esetén így napi díjat kapnak a játékosok, és mellette marad a táppénz, amely ugye nem túl nagy összeg, de a munkatörvény szabályai ránk is ugyanúgy vonatkoznak, mint másra”– nyilatkozta a DVSC-Teva klubigazgatója, Róka Géza.

A DVSC-hez és a DVTK-hoz hasonlóan a Győri ETO is biztosítja a játékosait.

„A gyakorlatban nálunk ez úgy működik, hogy ha valaki edzésen vagy mérkőzésen súlyosabban megsérül, kötelesek vagyunk közüzemi balesetként bejelenteni, így a táppénz száz százaléka – ekhós rendszerben ez nagyjából a minimálbér összegét jelenti – jár majd ezután számára. Mi ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy a futballistákra kötöttünk külön biztosítást, így ebből kompenzáljuk őket a jövedelem kiesése miatt”– fogalmazott a Győri ETO ügyvezető igazgatója, Klement Tibor.

„A JÁTÉKOSOKNAK FELELŐSSÉGTELJESEN KELL GONDOLKODNIUK”– NEM MINDEGYIK KLUB BIZTOSÍTJA LABDARÚGÓIT

Akadnak olyan klubok is, amelyeknél a vezetőség úgy gondolkodik: a játékosok saját döntése, hogy biztosítják-e magukat külön vagy sem. A Siófok szakmai igazgatója, Horváth Károly elmondta, náluk bevett szokás, hogy az ekho szabályait szem előtt tartva úgy kezelnek minden játékost, mint bármilyen más munkahelyen, mondjuk egy kft-nél, egy gyárban. Így ha valaki megsérül, a munkaszerződések szabályai szerinti táppénzt kapja addig, amíg az illető gyakorlatilag is megkezdi újra munkaviszonyát, azaz újra pályára lép hivatalos mérkőzésen.

„Ha autót vásárolsz, a te döntésed, hogy a kötelezőn kívül kötsz-e külön bármilyen biztosítást rá. Tegyük fel, hogy két nap múlva ellopják, mit csinálsz? Úgy gondolom, a játékosoknak felelősségteljesen kell gondolkodniuk, és felkészülni az ilyen eshetőségre is. Siófokon nincs lehetőség arra, hogy az összes labdarúgót külön biztosítsuk, ez túl nagy pluszköltséget jelentene. Nálunk jelenleg három játékos is hasonló cipőben jár, Kiss Zsoltra, Nagy Tamásra és Fülöp Noelre is térdsérülés miatt nem számíthatunk hosszabb ideig. Úgy tudom, utóbbi például most kapta meg a biztosítási pénzét, amelyből azért meg lehet élni jó pár hónapig”– beszélt a Nemzeti Sport Online megkereséséreHorváth Károly a játékosok felelősségéről is.

Pápán sem kötnek külön biztosítást a játékosokra, de az orvosi költségeket állja a klub, és amint a futballista elkezdi a könnyített edzéseket, már a teljes bérét folyósítják.

„Ha egy játékos edzésen, vagy mondjuk mérkőzésen megsérül, az munkahelyi balesetnek számít, így százszázalékos táppénzt kap. Mi azonban több szakaszra bontjuk egy ilyen hosszabb sérülés időszakát: egy orvosi és egy felépülési rehabilitációra. Az előbbi akkor kezdődik, amikor a sportoló a műtéttől számítva elkezdi a felépülését. Ide tartozik a gyógytorna, az orvosi kezelések, a kontroll vizsgálatok. Mi az ezzel járó teljes költséget fedezzük, ugyanis valljuk be őszintén, egy profi sportolónak nem ugyanolyan rehabilitációra van szüksége, mint egy átlag embernek. Ez költséges dolog, mi ezzel tisztában vagyunk, de a mi érdekünk is, hogy minél hamarabb a rendelkezésünkre álljon a játékos”– beszélt a sérülés utáni időszakról Szemán György, a Lombard Pápa klubigazgatója. Az általa említett százszázalékos táppénz egyébként az ekhós rendszerben a mindenkori minimálbér száz százaléka alapján kerül kiszámításra, és nem a játékos fizetésének száz százalékát veszik figyelembe, vagyis az összeg maximuma a minimálbérrel lehet egyenlő.

„Az orvosi után következik a játékos felépülési rehabilitációja, amelyet már velünk tölt, a csapat mellett készül mindaddig, amíg bevethető állapotba nem kerül. Ebben a szakaszban viszont már teljes fizetést kap a futballista, mivel a tényleges munkavégzést már újra elkezdte – tette hozzá a pápai sportvezető, aki szerint a sportbiztosítási lehetőségek meglehetősen szűkösek. – A külön biztosítással kapcsolatban az a tapasztalatunk, hogy a biztosítók inkább kihátrálnak az ilyen szerződések kötésekor, ugyanis jól tudják, veszélyes vizekre eveznének, ha a labdarúgásból szeretnének nyereséget termelni. Ezek a társaságok profitot akarnak termelni, nem pedig veszteséget. Minden csapatot figyelembe véve, egy évben van vagy hatvan-hetven súlyosabb sérülés. A játékosok értékét ennyiszer megtéríteni kész csődöt jelentene nekik, lássuk be. Nyugaton ez mégis működik valahogy, azért jó lenne eljutni arra a szintre itthon is.”

„NEM TARTJUK KORREKTNEK, HOGY A SÉRÜLT JÁTÉKOSBA MI IS BELERÚGJUNK”– LÉTEZIK KÖZTES MEGOLDÁS IS

Pakson jelenleg még nem kötnek biztosítást a labdarúgókra, de Haraszti Zsolt ügyvezető szavaival élve, „megkeresik a lehetőségét”annak, hogy ne érje kár a futballistákat a sérülés ideje alatt.

„Tudjuk, hogy vannak, akik cserbenhagyják a játékosokat, azonban mi száz százalékig játékos pártiak vagyunk. Egyrészt nem tartjuk korrektnek, hogy az amúgy is sérült és nehéz időszakot töltő futballistába még mi is belerúgjunk egyet. Mi bármilyen sérülés esetén megkeressük azt a lehetőséget, hogy a teljes fizetését megkapja a játékos, sőt, ha rendelkezik biztosítással, eldöntheti, hogy melyik esetben jár jobban. A mi klubfilozófiánk mindig is ez volt, és ez is lesz”– mondta kérdésünkre az MVM Paks labdarúgócsapatának ügyvezetője.

A paksi klubnál is hallottak már arról a lehetőségről, amit a DVTK alkalmaz, és azon dolgoznak, hogy a jövőben ez náluk is megvalósuljon.

„Tisztában vagyunk azzal, hogy nyugaton a klubok maguk biztosítják a játékosokat – így ők is a kedvezményezettek –, és ezzel minimálisra tudják csökkenteni az esetleges veszteséget. Tudomásunk szerint itthon is elkészült valamilyen megállapodás egy biztosítócsoporttal, a nagyobb kluboknak már felajánlották ezt a lehetőséget, mi is tervezzük ezt, és szeretnénk, ha a közeljövőben ez Pakson is megvalósulna, ugyanis mindenképpen ez a jövő”– tette hozzá az ügyvezető.

„KÜLFÖLDÖN RÁBORÍTANÁK AZ ASZTALT A KLUBVEZETŐRE”– A MENEDZSEREK ÁLLÁSPONTJA

A kérdés megvilágítása érdekes lehet a menedzserek szempontjából is, nekik van rálátásuk a külföldi mintákra, arra, hogyan működik a sportbiztosítás más országokban, illetve az ő szerepük is fontos, hiszen a szerződéskötéskor megpróbálhatják befolyásolni ezt a kérdést.

„A sérülések okozta efféle problémát alapvetően két úton védhetjük ki. Az egyik, hogy a klubbal eleve rendezzük a szerződéskötéskor, hogy sérüléskor is teljes bért kell fizetniük, a másik pedig, hogy a játékos külön is biztosítja magát – vázolta az ezzel kapcsolatos gyakorlatát a Centersport menedzseriroda részéről Paunoch Péter. – Ez azonban egyénileg nem működik, mert a biztosítók csak csoportosan hajlandóak foglalkozni a játékosokkal, ezért jöhet képbe a HLSZ által kínált lehetőség, mert ott megvalósul a csoportos feltétel. Menedzserként annyit tehetek, hogy a szerződéskötéskor figyelek erre a kikötésre, illetve felhívom a játékosaim figyelmét az egyéni biztosítás fontosságára. Amúgy egy kulcsjátékos esetében, akire hosszú távon szüksége van a csapatnak, biztosan megtalálják a vezetők a megfelelő megoldást, de egy kevésbé fontos labdarúgóra már nem biztos, hogy ugyanez érvényes.”

Paunoch ugyanakkor hozzátette, „ez az egész kérdés megint egy olyan terület, amiben mi magyarok egyedülállóak vagyunk a nemzetközi futballpiacon.”

„A külföldi partnerirodák számára, akikkel dolgozom, már eleve az ekhós rendszer is egy olyan dolog, amivel még nem találkoztak, de ha meghallják, hogy ennek részeként a klubok jogilag akár mentesülhetnek is a kifizetések alól, akkor hamar elmegy a kedvük attól, hogy játékosokat közvetítsenek az NB I-be. Máshol ez elképzelhetetlen, és a menedzser alighanem ráborítaná az asztalt a klubvezetőkre, vagy legalábbis azonnal feljelentené a FIFA-nál, ha ilyen előfordulhatna”– fogalmazott a játékosügynök.

Egy másik iroda, a többek között kézilabdázókkal is foglalkozó SportConcept részéről Bognár Nándor egyetértett abban, hogy nagy a menedzserek felelőssége a szerződéskötéskor, és igazából csak annál a játékosnál állhat fenn a teljes fizetés elmaradásának veszélye, amelyikre nem tartanak igényt.

„Akivel ezt megcsinálják, az valószínűleg már nem is kell a klubnak. Amúgy a mi játékosainkkal még nem fordult elő ilyen eset. Talán azért sem, mert már a szerződéskötéskor részletezünk minden eshetőséget. A női kézilabdázóknál például azt is belefoglaljuk a megállapodásokba, hogy mi a helyzet akkor, ha várandós lesz a játékos. Sérülés esetén egyébként bevett gyakorlat, hogy a sérülés napjától a százszázalékos rendelkezésre állásig tartó időszakot szakaszokra osztjuk. Az első két hónapban mondjuk még száz százalékot megkap a fizetéséből a sportoló, két-három hónap esetén hetvenöt százalékot, négy hónap után pedig ötven százalékot, féléves vagy annál hosszabb kiesés esetén pedig esetleg sor kerülhet szerződésbontásra – mondta a menedzser, aki általánosságban is beszélt a magyar viszonyokról. – Magyarországon a sportbiztosítási piac halott, a lehetőségek korlátozottak. A másik probléma, hogy a magyar gondolkodást ismerve nálunk a sportbiztosításra is sokan plusz kereseti forrásként, fizetés-kiegészítésként tekintenének, és a legapróbb sérülésekből is megpróbálnának hasznot húzni, illetve nem valós sérüléseket is bejelentenének.”

A téma meglehetősen szerteágazó, és kívülállóként – mint amilyenek a szurkolók is – nagyon nehéz átlátni. De nemcsak a kívülállóknak, ugyanis volt olyan klubvezető, aki hívásunkra elmondta, ő még a HLSZ által kidolgozott rendszerről sem tud, míg egy másik vezető maga sem tudta megmondani, hogy biztosítva vannak-e a játékosaik, csak miután egyeztetett a klub gazdasági osztályával. Az látszik, hogy a kérdést nagyban meghatározza a klub anyagi helyzete, azok a csapatok, amelyeknél komolyabbak a célok, és a tabella első felében, illetve az élmezőnyben találhatók, van arra keret, vagy legalábbis törekednek arra, hogy valamilyen módon biztosítsák, illetve sérülés esetén kárpótolják a labdarúgókat. A nehezebb gazdasági helyzetben lévő kluboknál viszont már nem biztos, hogy van erre lehetőség. Más kérdés, hogy ez lehet-e mentség, mert erre mondta az egyik, név nélkül nyilatkozó menedzser, hogy akinek nincs rá pénze, az ne működtessen profi klubot.

A fentiek alapján egyetlen dologban lehetünk biztosak: a játékosbiztosítás terén legalább annyira le vagyunk maradva a nálunk előrébb járó futballpiacoknál, mint a mutatott teljesítmény terén…

PÓR KÁROLY, SZAMOSSZEGI GÁBOR