Szerhij Rebrov imád bolyongani – budapesti sétái aranyat értek

El kell ismerni, hogy a Ferencváros megadta a kinevezés módját: az egyik elegáns budapesti szállodában mutatta be (már ha valakinek be kellett mutatni) a csapattal egy bajnoki címet és három Magyar Kupát nyerő Thomas Dollt négy és fél esztendő után váltó szakembert.

„Szeretném megköszönni a Ferencvárosnak a lehetőséget. Amióta felvetődött, hogy én leszek az új vezetőedző, figyelemmel követtem a csapatot. Köszönöm Thomas Dollnak az eddigieket, sok szerencsét kívánok neki. A Fradinál hazai színtéren természetesen az első hely megszerzése a cél, valamint a minél jobb nemzetközi szereplés” – zárta rövidre székfoglalóját az egyébként sem szószátyár Szerhij Rebrov.

Nyilván úgy volt vele, beszéljenek helyette a tettek.

Ami azt illeti, beszéltek is. Ráadásul nemcsak idehaza, a határon túl is.

Jóllehet a beiktatása napján rendeztek egy Bajnokok Ligája-rájátszást a Groupama Arénában, aznap nem az FTC küzdött a csoportkörbe jutásért, hanem az évek során a legnagyobb honi riválisává váló Fehérvár… A Ferencváros addigra már elbúcsúzott a nemzetközi porondtól: az Európa-liga első selejtezőkörében a Maccabi Tel-Aviv jelentette a végállomást. Feltehetőleg ez okozta Thomas Doll vesztét is.

A német edző olyan csapatot adott át utódjának, amely öt forduló elteltével az első helyen állt. Ha innen nézzük, Rebrovnak egy feladata volt: ne adja alább! Három nappal a munkába állását követően Mezőkövesden vezette először a Fradit, és a 91. percben lőtt Böde Dániel-góllal el is könyvelhette az első győzelmét. A sikerért alaposan megdolgoztak a játékosok, és pontosan ez az, amit az új szakvezető ígért. Az egykori szovjet iskola alapjait kezdte el lerakni a IX. kerületben. Ezt már a Rebrov-éra ötödik napján megerősítette a csapat kapitánya, az idővel az edző egyik fő támaszává váló Lovrencsics Gergő is: „Pontosan tudja, mit és miért csinál. Néhány nap után nehéz okosat mondani, de annyi már kiderült, határozott edző, aki nem enged mellébeszélést. Mivel a Dinamo Kijevnél nagy fegyelmet tartott, alighanem a Ferencváros is rendkívül szervezett, fegyelmezett együttes lesz. És támadó szellemű. A hazai mezőnyben sok csapat tíz emberrel védekezik ellenünk, beparkolják a buszt a tizenhatosuk elé, azon kellene valahogy túljutnunk. Olyan Fradit épít, amely egy félidő alatt – felállt védelemmel szemben is – képes hét-nyolc helyzetet kialakítani, és akár az első negyvenöt percben eldönteni a mérkőzést.”

Noha a klubvezetőség nem hozta nyilvánosságra, hány évre kötelezte el magát Rebrov, ahogy teltek-múltak a hetek, hónapok, a szurkolók egyre inkább reménykedtek abban, hogy hosszabb távra. Naná, hiszen a Fradi végül könnyedén nyerte meg a bajnokságot, 13 pontot vert a második helyre befutó Vidire. Ha a 29. játéknapon a székesfehérváriak nyernek az Üllői úton, izgalmasabbá tehették volna a hajrát, ám az a meccs mindent eldöntött: a trónkövetelő 4–1-re leiskolázta a címvédőt. Volt valami stílszerű abban, hogy egy héttel később a 30. fordulóban ünnepelhette a 30. bajnoki címét. Hogy a Honvéd elleni vereséggel, az senkit sem zavart.

Illetve dehogynem: aranyérem ide, történelmi tett oda, a maga szolid módján örülő Szerhij Rebrov halkan megjegyezte: mint minden vereség, ez is fáj neki. Vigasz persze akadt: mint mondta, érdemes összehasonlítani az érkezése, illetve a bajnoki cím elhódítása idején készült edzésfelvételeket, mert arról árulkodnak, hogy minden játékos fejlődött. S ha a keret összes tagja előrelépett, értelemszerűen a csapat is jobb lett. Éppenséggel Magyarországon a legjobb.

Jöhetett a következő, az NB I megnyerésénél is nagyobb lépés. Egy átkot, méghozzá 15 éves átkot kellett megtörnie Szerhij Rebrovnak és csapatának. Azt megelőzően 2004-ben méretett meg a Fradi valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörében – hogy milyen régen volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azt a sorozatot még UEFA-kupának hívták…

A BL-selejtező első körében az európai „nagyszínpadon” szerfelett ismerősen mozgó Ludogorec volt a Ferencváros ellenfele, de láss csodát, a magyar bajnok két győzelemmel jutott tovább. Hogy az ősszel még kétszer találkozik a két csapat, arra akkor nem sokan fogadtak volna... Mégis úgy esett, hogy az évtől, egyúttal a nemzetközi szerepléstől 2019. december 12-én Razgradban búcsúztak Sigér Dávidék: a Bulgáriában elért 1–1 a H-csoport harmadik helyét jelentette – az Európa-ligában. A BL második körében ugyanis a Valletta FC-t ejtette ki a Fradi, a harmadikban azonban alulmaradt a Dinamo Zagrebbel szemben, így a „vigaszágon” következett az El-főtábláért vívott párharc a Suduva ellen. A folytatás ismert – az átok elszállt.

Sőt… Bulgáriában egyetlen gólra volt attól a Fradi, hogy a csoportból az egyenes kieséses szakaszba jusson! A 2–1-es siker ugyanis azt jelentette volna, hogy másfél évtizeddel a 2004. február 26-án, illetve március 3-án rendezett Debrecen–FC Bruges párharc után újra megéli a tavaszt egy magyar klub a nemzetközi porondon.

„Egészen az utolsó mérkőzésig megvolt az esélyünk a továbbjutásra – szólt a csalódott, mégis büszke edzői értékelés még Razgradban. – Szeretnénk a következő idényben is az európai kupaporondon szerepelni, ennek szellemében dolgozunk tovább. Mindvégig bíztam a fiúkban, és bíztam magamban is. Ezért jöttem a Ferencvároshoz, ezért vállaltam el ezt a kihívást. Nem szerencsével értük el ezeket az eredményeket, nem mázlival gyűjtögettük a pontokat. A tapasztalatszerzés a legnagyobb hozadéka ennek a sorozatnak. Már tudják a játékosok, milyen érzés ilyen atmoszférában, ilyen tempóban futballozni. Az Európa-liga más szint. Tudom, sokan nem szeretik a számokat, statisztikákat, én viszont igen, és fontosnak tartom kiemelni, a nyár óta a nemzetközi porondon tizennégy mérkőzésből mindössze kettőt veszítettünk el, a Dinamo Zagreb és a Ludogorec elleni hazai találkozót. Sehol máshol nem kaptunk ki, ez azért nem rossz eredmény.”

Nem, bizony. Főleg egy olyan edzőtől nem, aki „alig” tíz esztendeje volt akkor a szakmában. A főhajtást érdemlő játékos-pályafutása befejeztével kezdő trénerként tért vissza korábbi sikerei helyszínére, a Dinamo Kijevhez, az utánpótlásban dolgozva nyitott új fejezetet az életében. Miközben megszerezte a szükséges edzői képesítést, egyre feljebb lépkedett a ranglétrán, előbb Jurij Szemjon, majd a szovjet-ukrán futball talán legnagyobb legendája, Oleg Blohin segítője lett. Mivel edzői karrierjének első kilenc éve a következő rész témája, e helyütt csak még egy mondatot jegyezzünk le, mert azzal összeköthetjük a múltat a jelennel. A Dinamo kispadjára 2014. április 17-én ideiglenes megbízatással leülő Rebrovot nemcsak azért véglegesítették az idény végén, mert megnyerte az Ukrán Kupa döntőjét a Sahtar Doneck ellen, hanem azért is, mert a játékosok vették a bátorságot és bekopogtattak az elnöki iroda ajtaján, s tudatták Igor Szurkisszal, azt szeretnék, hogy Rebrov maradjon.

A kötődés edző és csapat között kialakult a Ferencvárosnál is. Bár ennek voltak „áldozatai” is, a gólkirály, Davide Lanzafame vagy a közönség egyik kedvence, Böde Dániel azért is távozott menet közben, mert nemigen fért bele a szakvezető elképzelésébe. Az újabb bajnoki címről így mindkét támadó lemaradt. A történelem ugyanakkor ismételte önmagát: a Fradi megint 13 pontot vert a Vidire. Apró szépséghiba, hogy a Magyar Kupában ugyanúgy elvéreztek a zöldek, mint egy évvel korábban, mi több, miután a Békéscsaba otthonában 2–0-s vereséget szenvedtek 2019. december 4-én, már a tavaszi folytatásban sem voltak érdekelve.

A címvédés alighanem feledtette a kupakudarcot. S a két diadallal Szerhij Rebrov is beírta a nevét a magyar labdarúgás históriás könyvébe. Jimmy Hogané alá. Mert ami közös az ukrán és a brit szakemberben, az az, hogy mindmáig ők ketten voltak képesek arra, hogy külföldi edzőként egymás után kétszer is a dobogó tetejére repítették csapatukat. Mindamellett a Fradi mesterének még van hova „fejlődnie” ezen a téren – 1917 és 1921 között az MTK sorozatban ötször volt bajnok Hogannel…

Erre Rebrovnak is megvan az esélye: már tavaly nyáron meghosszabbították a szerződését, így – ha minden igaz – 2023 nyaráig köti megállapodás az FTC-hez. Hogy a vezetőedző is boldogan írta alá a papírokat, abban nagy szerepe van annak, hogy ő és családja megszerette Budapestet. Előszeretettel járnak a budai hegyekbe kirándulni, kedvelik a jó éttermeket, de az otthonukhoz közeli játszótereken is gyakran felbukkannak. Esténként, amikor csend borul az első kerületben lévő házra, Szerhij Rebrov olykor cipőt húz, és tesz egy nagy sétát a környéken.

„Imádok csak úgy bolyongani – beszélt erről nemrég. – Mostanra megismertem, merre érdemes elindulni, lemegyek a hegyről, sokszor átsétálok a pesti oldalra valamelyik hídon, a következőn pedig vissza, így jó nagy kört teszek meg. Ilyenkor remekül el lehet merengeni az élet nagy kérdésein.”

S akkor még csodálkozunk azon, hogy a Fradi sétagaloppban nyert két bajnokságot két év alatt…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. augusztus 15-i lapszámában jelent meg.)