Tatabányán parádéztak a nagy Real legyőzői

Akinek volt szerencséje élőben megcsodálni a tatabányai labdarúgás klasszisait, szombaton nem győzte sorolni azokat az emlékeket, amelyeket a Bányász legendás játékosainak köszönhet. A 100. évfordulójához közeledő egyesület centenáriumi tornáján a műanyag pohárban sört szorongató szurkolók mindegyike dicsekedett egy-egy sztorival a csarnokban: ki azzal büszkélkedett, hogy Szabó György ötszáztíz kék-fehérben lejátszott mérkőzésének nagy részét élőben látta, ki azzal, hogy kedvence még a feleségét is lecsapta a kezéről…

Noha az egész napos kupára kíváncsi, és a Fradi kínai légiósát, Men Jangot japán szamurájnak, majd Sandokannak csúfoló ferencvárosi drukkerek zömének aligha rémlik Csapó Károly vagy éppen Plotár Gyula remek futballja, a Tatabánya–Videoton öregfiúkmeccsen mindenki szembesülhetett azzal, hogy a régi ászok mire képesek a labdával. A magyar futball korábbi erejét jelzi, hogy a délutáni program során két olyan társaság állt egymással szemben, amely egyaránt legyőzte a spanyol Real Madridot. A Tatabánya 1981-ben 2–1-re, a Videoton 1985-ben 1–0-ra.

„A Real legyőzéséhez hasonló élményben nekem sosem volt részem – mondta Csapó Károly, aki szombaton is nagy formában volt: előbb a Vidi ellen győztes találatot ért el, majd a sportcsillagokból verbuválódott együttesnek pazarabbnál pazarabb lövésekkel vette be a kapuját. – Azon a napon minden összejött, nagycsapattá vált a kis Tatabánya. Ahogy most két mérkőzés után végignézek a srácokon, azt mondom: minden ugyanolyan, mint akkoriban volt – csak lassabbak, öregesebbek vagyunk…"

Vincze István is hajdani fényében tündököl, ám az 1–0-s győzelem ellenére nem lehetett maradéktalanul elégedett.

„Nem tudtam átverni Koszta Janit – utalt kihagyott helyzetére a csak Piluként ismert korábbi sztár. – Pályafutásom alatt volt, hogy ilyen helyzetben sikerült túljárnom az eszén, bemutattam neki a hosszú sarkot, aztán pimasz módon, elegánsan a rövidbe gurítottam a zsugát. Sajnos mára tökéletesen kiismert. Örülök a szombati kupának, hiszen rengeteget köszönhetek a tatabányai labdarúgásnak, remélem, még legalább száz évig fennmarad az egyesület. Szüksége van a magyar focinak a Bányászra, ezért bízom benne, rövid időn belül újra az első osztályban köszönthetjük a csapatot. Hogy melyik a legkedvesebb emlékem? Mi mást eleveníthetnék fel, mint egy Ferencvárosnak lőtt gólt? A védők elszámították a labdát, kiléptem, és átemeltem: nemcsak gólt, győzelmet is ünnepeltünk."

A szombati vereség ellenére nem egy bosszús Disztl László fogadta a kézfogásokat a VIP-szobában. Mint az egykori Videoton-hátvédtől megtudtuk, ma már nem dühíti fel egy-egy bekapott gól.

„Az ilyen gálameccset is ugyanolyan komolyan veszi az ember, mint annak idején egy bajnoki vagy éppen válogatott találkozót, de ez a nap a Tatabányáé kellett legyen. Nem is egy-egy meccs maradt számomra emlékezetes a Bányász ellen, hanem a zseniális Kiprich, Plotár, Vincze csatártrió. Sosem mehettünk biztosra, amikor Tatabányán vendégeskedtünk. Jó volt találkozni a régi barátokkal, és mivel mással ünnepelhetnénk ezt a jubileumot, mint amit mindannyian szeretünk: a futball köt össze bennünket."

Kis híján tömegverekedés alakult ki a pályán a Ferencváros–Cibalia Vinkovci döntő hajrájában. A tatabányai Centenáriumi Kupát végül megnyerő zöld-fehérek kapusa, Justin Haber összepofozkodott egy horvát játékossal, a perpatvar olyannyira eldurvult, hogy a biztonsági szolgálat emberei szedték szét az egymásnak rontó futballistákat.

Hiába volt szó Michael Ghebru bevetéséről, az FTC néhány futsaljátékosával kiegészülő Fradi sikerét csak kívülről figyelte az Üllői úton tesztelésen lévő kétszeres etióp válogatott csatár. Noha a fővárosi csapat tagjainak körében elterjedt a hír, hogy azért maradt ki a keretből, mert lekéste az indulást, a csatár cáfolta a pletykát.

„Nem azért nem húztam szerelést a tornán, mert elaludtam, ez így volt megbeszélve, Craig Short kérte, hogy a kispályás játék helyett inkább eddzek a rutinosabb futballistákkal – mondta a lelátón Michael Ghebru. – Németországban nevelkedtem, az Eintracht Frankfurt akadémiáján tanultam a labdarúgást, és ugyan volt szerencsém az első csapattal készülni, csak két alkalommal kerültem be a keretbe, ám egyszer sem kaptam lehetőséget. Csatár vagyok, alacsony termetű, de mozgékony, szívesen húzódom az előretolt ék mögé, és segítem a támadások befejezését. Testi felépítésem alapján nem termettem futballra, de az amerikai liga megtanított a fizikumomat kihasználni, az egy az egy elleni szituációkat pedig különösen kedvelem. Egyelőre figyel a szakmai stáb, a máltai edzőtáborban dönt a jövőmről. Biztos figyelembe veszik, hogy az etióp válogatott is számol velem, noha mostanában nem jó a helyzet nálunk: egy mérkőzés után kizártak bennünket az Afrika-kupa selejtezőjéből, mert a politika látványosan rátette a kezét az etióp labdarúgásra, ami szembemegy az afrikai labdarúgás szellemiségével. A FIFA ugyanakkor ígéretet tett, hogy hajlandó kompromisszumokra, nemrég beszéltem szövetségünk elnökével, aki szintén bizakodó, reméli, a következő megméretéseken már ott lehetünk a mezőnyben."