NB I: Tímár Krisztián megérett a vezetőedzői feladatra; figyelik a várdai szélsőt

A FORDULÓ KÉRDÉSE –TÍMÁR KRISZTIÁN LESZ A LOKI VEZETŐEDZŐJE?

Valóban Tímár Krisztián lesz a Loki új vezetőedzője? Ahogyan arról beszámoltunk, a 42 esztendős tréner lehet a távozó Huszti Szabolcs, Toldi Gábor edzőpáros utódja, bár a felek egyelőre hallgatnak, semmiféle információt nem árulnak el az esetleges közös jövőről. Hétfő délután telefonon kerestük Tőzsér Dánielt, a DVSC sportigazgatóját, aki a következőket mondta: „A klub szerdán tartja szokásos sajtóóráját, ha addig is bármi tény lesz az új vezetőedző személyét illetően, közöljük.”

Megkeresésünkre Tímár Krisztián sem akart semmit mondani a Debrecen és az ő jövőjéről, az U19-es válogatott szövetségi edzőjeként dolgozó tréner szerint korai erről beszélni.

„Nem tudom, miért jelentek meg a rólam szóló cikkek, miért boronáltak össze máris a Debrecennel – mondta lapunknak. – Ettől függetlenül természetesen vannak ambícióim, szeretnék minél magasabb szinten edzősködni. Ezért tanulok, ezért dolgozom mindennap. Hét éve már, hogy elkezdtem az edzősködést, végigjártam a lépcsőfokokat, kis korosztályoknál kezdtem a munkát, és fokozatosan jutottam egyre feljebb.”

A korábbi kőkemény védő – aki játékosként megfordult többek között a Ferencvárosban, a Videotonban, Nyíregyházán és Siófokon, valamint Finnországban (Jokerit), Angliában (Plymouth, Oldham), és Vietnámban is légióskodott – elmondta, labdarúgóként nem gondolkodott azon, mihez kezd a profi futball befejezését követően.

„A karrierem végéhez közeledve kezdett foglalkoztatni, mihez szeretnék kezdeni visszavonulásom után – folytatta a korábbi négyszeres válogatott védő, aki 2015-ben a szegedi utánpótlásban kezdett dolgozni. – Sokáig nem tudtam, mivel akarok foglalkozni, majd egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy edző szeretnék lenni. Ez az érzés fokozatosan alakult ki bennem, rájöttem, hogy igazán nekem való szakma. Itt állandóan fejlődni, tanulni kell, nem lehet abból megélni, hogy annak idején egészen jó játékos volt valaki. Elkezdtem beleásni magam az edzősködés rejtelmeibe, próbáltam haladni a korral, hogy minél felkészültebb legyek. Aztán elhatároztam, előbb-utóbb vezetőedző akarok lenni.”

Az MTK Budapest elleni, hétvégi, 1–1-re végződő bajnokin ideiglenesen Jeremiás Gergő irányította a DVSC-t, a segítője a klub korábbi szélsője, Dombi Tibor volt, a munkát Herczeg András is segítette szakmai tanácsadóként. Hogy végül valóban Tímár Krisztián lesz-e a Loki új vezetőedzője, vagy a klub elöljárói másban látják a megoldást, egyelőre csak megtippelni lehet. Tímár Krisztián mindenesetre készen áll a feladatra.

„Olyan karakterjegyeim vannak, melyek feljogosítanak arra, hogy vezetőedző váljék belőlem. Idősebb kollégák is azt tanácsolták, előbb-utóbb főnökké kell előlépnem. A debreceni lehetőségről nem mondanék semmit, de úgy gondolom, megértem a vezetőedzői feladatra.”

B. B.

A FORDULÓ CSERÉJE – DRITON CAMAJ

A beállásától számítva 17, az első és harmadik gólja között eltelt időt nézve mindössze 13 perc alatt ért el mesterhármast Driton Camaj, a Kisvárda Master Good csereként pályára lépő játékosa a ZTE ellen. Ez klubcsúcs, pedig a korábbit tartó Tischler Patrik teljesítménye sem volt lebecsülendő: 2020. február 8-án a Kaposvár elleni meccsen (5–3) a becserélését követő 23, az első és utolsó gólja között 22 percben érte el mesterhármasát.

„Természetesen nem azt kérte tőlem Joao Janeiro vezetőedző a becserélésemkor, hogy három gólt szerezzek a meccs hátralévő részében , azt mondta, hogy próbáljam a legjobbamat nyújtani – árulta el Driton Camaj, a kisvárdaiak szélsője. – A múlt héten, amikor az MTK elleni kupameccsen dupláztam, akkor is megkérdezték tőlem, az volt-e az eddigi legjobb meccsen a Kisvárda színeiben. Természetesen igennel válaszoltam, ám ez a mostani annál is emlékezetesebb marad számomra, hiszen a felnőttfutballban az első mesterhármasomat szereztem, ráadásul tizenhárom perc alatt. Nem voltam csalódott, hogy a kupameccsen nyújtott teljesítményem után nem kerültem a kezdő tizenegybe a ZTE ellen, hiszen tudom, hatalmas a konkurenciaharc a csapaton belül, különösen az én posztomon. Tudomásul kell venni, a csapat nem egy emberből áll, és mindig az a legjobb együttes, amelyik nyer, a mi szereplésünkre pedig nem lehet panasz.”

Melyiket a három közül – vagyis az érintettnek melyik gólja tetszett a legjobban a vasárnapiakból?

„Az első, amikor balról befelé toltam a labdát, és még a tizenhatoson kívülről ellőttem – így a 24 éves montenegrói játékos. – Mondhatni, ez a kedvenc játékhelyzetem, az első bajnoki gólomat is így szereztem a Paks ellen az előző bajnokság utolsó fordulójában, ugyanabba a kapuba. A Ferencváros elleni nyitó fordulóban a lécet találtam el hasonló helyzetből, remélem, ha vasárnap lehetőséghez jutok, gólt szerzek. De ha nem is, a lényeg a győzelem.”

Merthogy az éllovas várdaiak november 7-én a Fradit látják vendégül ­– a keddi jegy­eladási adatok alapján garantálva lesz a telt ház. De vajon Camaj teljesítményének a híre mennyire jutott el hazájába, számíthat-e esetleg válogatott meghívóra?

„Hétfő este hívtak a montenegrói sportcsatornától, élőben jelentkeztem be, úgyhogy figyelik a teljesítményemet. A válogatott? Az U21-es montenegrói csapatban már lehetőséghez jutottam, hihetetlen lenne, ha a felnőttek között is bemutatkozhatnék. ” B. T.

A FORDULÓ JUBILÁNSA – SPANDLER CSABA

Sorozatban negyedik bajnokiját is megnyerte a Puskás Akadémia, az összképen az sem ront, hogy amíg a Mezőkövesd Zsóry (2–0), az MTK Budapest (1–0) és a DVSC (3–0) ellen kapott gól nélkül sikerült, a Budapest Honvéd (3–1) betalált a kapujába. Ahogyan arra számítani lehetett, a vasárnapi felcsúti rangadó presztízsmeccset hozott, amelyen a vezetést a vendégek szerezték meg, ám emberhátrányban nem bírták el a nyomást.

„Jól kezdett a Honvéd, taktikusan futballozott, de úgy érzem, a mi játékunkkal sem volt különösebb probléma – tekintett vissza a párharcra Spandler Csaba, a Puskás Akadémia 25 éves védője. – Ellenfelünk az első nagy lehetőségét gólra váltotta, majd nem sokkal később következett Nagy Dominik kiállítása: sokat jelentett, hogy türelmesek maradtunk, nem kapkodtunk, és persze az is, hogy még a szünet előtt egyenlítettünk. Félidőben az öltözőben is arról beszéltünk, semmit sem szabad siettetni, figyelni kell arra, nehogy tőlünk is kiállítson valakit a játékvezető, helyzeteink úgyis lesznek. Ez mindig ki-ki mérkőzés, jó hangulatban erős csapatot győztünk le.”

Spandler Csaba a három pont megszerzésén kívül annak is örülhetett, hogy jubileumhoz érkezett: a Honvéd ellen a 100. NB I-es meccsét játszotta.

„Régóta vártam, hogy eljussak idáig, hiszen több mint hét éve már, hogy egy Pécs elleni kettő kettes találkozón bemutatkoztam az első osztályban – mondta a felcsútiak futballistája.– Hogy miért nem előbb jubiláltam? Volt két súlyosabb sérülésem, aztán időközben megjártuk az NB II-t. Bízom benne, legalább kétszáz mérkőzésig eljutok, de ez még a távolabbi jövő, addig még rengeteg feladatunk van. Sorozatban négy megnyert bajnokinál járunk, ilyen szériánk az előző idényben is volt, remélem, nem állunk meg itt, a hétvégén az Újpest ellen is három pontot szerzünk, és további győztes meccsek következnek.” Z. A.

A FORDULÓ BEMUTATKOZÁSA – TORDAI ÁRPÁD

Ennél szebb első bevetésről aligha álmodhatott Tordai Árpád: a Mezőkövesd Zsóry kapusa a 11. fordulóban pályafutása első NB I-es mérkőzését játszotta, és a mezőny legjobbjának bizonyult az Újpest FC elleni 2–2-es bajnokin. A 24 esztendős labdarúgó Romániában, a világhírű Gheorghe Hagi nevével fémjelzett akadémián nevelkedett, a Viitorul Constantával bajnok és kupagyőztes volt, valamint a Szuperkupát is megnyerte, majd az idén januárban Magyarországra igazolt – a Mol Fehérvár FC vette kölcsön. A tavasszal 18 élvonalbeli találkozón ült a kispadon, pályára egyszer sem lépett, a kölcsön lejárta után visszatért Romániába, majd a nyári átigazolási időszak legvégén Mezőkövesdre írt alá.

Szeptember 18-án, a Komárom VSE ellen 2–0-ra megnyert Magyar Kupa-meccsen (még Pintér Attila edzősége idején) ő védett, majd a sorozat következő körében, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia ellen is lehetőséget kapott, miután riválisát, Antal Botondot a 24. percben sérülés miatt le kellett cserélni. Nem rajta múlt, hogy azt a mérkőzést 1–1 után, 11-esekkel végül elveszítette csapata, miként az sem, hogy szombaton, kétszeri vezetés után csak egy pontot szerzett a bajnokságban.

„Nem is tudom, hol kezdjem... Aludva néhányat a szombati mérkőzésre, azt kell mondanom, jól éreztem magam a pályán a bemutatkozásom alkalmával – tekintett vissza az Újpest elleni bajnokira Tordai Árpád. – Annak ellenére sem izgultam különösebben, hogy először védtem az NB I-ben, örülök, ha mások úgy látják, a teljesítményemmel segítettem a csapatot. Kétszer is megszereztük a vezetést, volt esélyünk megnyerni a párharcot, aztán nem akartam hinni a szememnek, amikor azzal szembesültem, a játékvezető a rendes játékidő hosszabbításában büntetőt ítél az ellenfél javára. Miután Junior Tallo lövését védtem, a labda az egyik újpesti játékoshoz került, és csak arra tudtam gondolni, egyszerűen nem kaphatunk gólt! A lefújást követően sokan gratuláltak, ami nagyon jólesett, de a futball csapatjáték, semmi sem lehet fontosabb annál, mint hogy együtt legyünk sikeresek. Jó érzés, hogy nemcsak megkaptam a bizalmat, hanem éltem is vele, remélem, a következő fordulóban újra győzelemnek örülhetünk.” Z. A.