Varga Barnabás szerint faluhelyen kell keresni a jó játékosokat

– Gólkirályként pihenhetne külföldön, akár valamelyik egzotikus tájékon is, azonban az osztrák határhoz közel, Szentpéterfán tölti a napjait.
– Nekem a Pinka patak a Riviéra – mondta nevetve a hét elején készített interjúnkban Varga Barnabás, aki a Paks színeiben huszonhat találattal lett a 2022–2023-as NB I-es évad gólkirálya; a 28 éves csatárt csütörtök délután szerződtette a magyar bajnok Ferencváros. – Itthon érzem jól magam a családdal, a kedvesemmel, ráadásul a válogatott programja miatt sok idő nem is jut a szabadságra, ezért, ha tehetem, kimegyek a Pinka partjára horgászni. Jól érzem magam a bőrömben, a faluban is, és jó érzéssel tölt el, amikor az utcán megállítanak, kérdezgetnek az itteniek.

– Az egyszer biztos, hogy nagy kedvenc a faluban, hiszen az őszi ZTE elleni meccsre még különbuszokat is indítottak a szentpéterfaiak, hogy lássák, amint gólt szerez a szülőföld egyik leghíresebb fiatalja: emlékszik még a szeptemberi találkozóra?
– Hogyne emlékeznék! Hatalmas zászlót lobogtatva a nevemet skandálták a barátaim, az ismerőseim, a falu apraja-nagyja. A baj csak az, hogy bár végig játszottam a meccsen, a várva várt gól elmaradt, ráadásul három nullára ki is kaptunk.

– Az utolsó fordulóban rendezett ZTE elleni meccsen pedig nem is kapott lehetőséget...
– Valóban, ezért megüzentem az otthoniaknak, feleslegesen ne induljanak útnak, ugyanis akkor már tudtam, hogy úgymond biztonsági okokból nem lépek pályára.

– Így viszont nem is teljesülhetett egyik álma, hogy túlszárnyalja paksi elődje, Ádám Martin harmincegy gólos teljesítményét.
– Azért a huszonhat gól sem hangzik rosszul, persze lehetett volna több is, hiszen adódtak előttem helyzetek bőven, ráadásul négy tizenegyest kihagytam, igaz, két esetben azért bevágtam a kapusról kipattanó labdát.

– Minek köszönhető az átlagon felüli gólérzékenysége?
– Elsősorban a csapatnak. A Paks ugyanis Bognár György vezetőedző érkezésével a támadófutballt helyezte előtérbe, ez a stílus kedvez a csatároknak, így nekem is. Persze azért hiba lenne elfelejteni, hogy Waltner Róbert paksi edzősködése alatt tizenkét gólig jutottam.

– Góljai nagy részét fejjel szerezte: tanult mozdulatok ezek, vagy inkább az ösztönök segítenek?
– Talán a géneknek és emellett az adottságaimnak köszönhető, hogy jól fejelek, de azért fejlesztettem is ezt a képességemet, pontosabban édesapám segített sokat – ő egykor Vas megyében futballozott –, külön is foglalkozott velem. Ugyanakkor az is igaz, hogy a falvakban majd' mindegyik csapatban van olyan jól fejelő labdarúgó, mint én, csak észre kellene venni őket.

– Amikor hét évvel ezelőtt még kerékpárral járt a szomszédos Monyorókerékre futballozni, gondolta volna, hogy egyszer magyar gólkirály és válogatott lesz?
– Nem, ez eszembe sem jutott. Csupán három kilométerre fekszik tőlünk az osztrák település, így útközben sok idő nem is jutott az ilyesféle álmodozásra. Átértem a Pinka hídján, és már szállhattam is le a bringáról, hiszen ott volt a pálya a patak partján.

– Az ügyeit képviselő Paunoch Pétertől tudom, ő korábban sok magyar edző figyelmét felhívta, hogy a határ közelében futballozik a gólerős Varga Barnabás, ám egyikük sem vette a fáradságot, hogy megnézze, mire képes. Mit gondol erről?
– Azt, hogy későn érő típus vagyok. Miután nem az osztrák élvonalban rúgtam a labdát, nem is lehettem annyira szem előtt, de Tamási Zsoltnak nagyon hálás lehetek, mert ő megnézett mérkőzésen is, és három évvel ezelőtt Gyirmótra csábított.

– Az osztrák csapatok összeállítását böngészve látható, számos magyar vagy magyar származású játékos futballozik Burgenlandban, néhányan magasabban jegyzett együttesekben is felbukkannak: nekik a saját NB I-es karrierje apropóján mit üzenne?
– Azt, hogy talán az én példám is megmutatja, előbb-utóbb megtérül a befektetett munka, és felfigyelhetnek rájuk is.

– Önről mint magyar gólkirályról már külföldön is tudnak, elég csak a Bölöni László edzette Metz érdeklődését említeni.
– Bölöni nemrégiben felhívott, s kellemes beszélgetés, egyeztetés után eljött Mezőkövesdre, ahol bánatomra beleszaladtunk a súlyos, hat egyes vereségbe, ráadásul nem játszottam végig a meccset, így sajnos elmaradt a személyes találkozás.

– Mit gondol, meddig pecázhat még a Pinka partján?
– A válogatott összetartás kezdetéig biztos.