MLSZ: a csapatfogyás legfeljebb fékezhető

A felnőtt férfi nagypályás bajnokságban szereplő csapatokról készített, 2000–2021 közötti időszakot vizsgáló statisztikákat elküldtük a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, és feltettünk néhány kérdést is az adatsorra vonatkozóan. A futballszövetség gondos egyeztetés után, a részleteket a megyei igazgatók zárt értekezletén is megvitatva – a témát kellő súllyal és dicséretes nyitottsággal kezelve – két fórumon adott tájékoztatást a felvetésekkel kapcsolatban. Roskó Zoltán operatív igazgató kérésére a keleti országrész és a nyugati országrész megyei igazgatóságai írásban küldtek egy-egy külön összegzést a megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban. A két szöveget a tartalmi átfedések, a formai, terjedelmi különbségek miatt „közös nevezőre” hozva egyesítettük, bővítettük Roskó Zoltán szóbeli megjegyzéseivel, és az operatív igazgatóval egyeztetve véglegesítettük. A másik kommunikációs csatorna egy szintén Roskó úr által kezdeményezett online konferenciabeszélgetés volt, amelyen négy meghívott megyei igazgató – Bogyay Zoltán (Baranya), Sajti Viktor (Borsod-Abaúj-Zemplén), Csige László (Hajdú-Bihar) és Schuchmann Attila (Nógrád) – vett részt, hogy az újságírói észrevételekre reagáljon és kiegészítse azokat a saját területére jellemző információval. Az említett módon kapott válaszokat ennek megfelelően kettébontva, egy általános tapasztalatokra építő, kérdés-válasz formátumú MLSZ-tájékoztatásra és a négy megyei igazgató nyilatkozatára tagolva tálaljuk.

– Miként értékeli a Magyar Labdarúgó-szövetség a statisztikákban mutatkozó folyamatokat?
– A férfi felnőtt bajnokságok tekintetében ez a realitás. Bármily sajnálatos, a folyamatot fékezni tudja az MLSZ, megállítani nem. Úgy számolunk, hogy más területek fejlesztésével közép- és hosszútávon mérsékelhető a helyzet. Tisztában vagyunk a jelenséggel, olyannyira komolyan vesszük, hogy a tavaly elfogadott MLSZ-stratégiában is hangsúlyosan foglalkozunk vele. Miközben büszkék vagyunk a jelentős játékosszám-növekedésre, tisztában vagyunk a mögötte álló szerkezeti problémával. Nagyon tudatos volt, hogy 2011-től az utánpótlás korosztályok bővítésére összpontosítottunk, hiszen itt, a Bozsik-programban érintett óvodai, iskolai korosztályban lehet a legrövidebb idő alatt a legkisebb költséggel a legnagyobb eredményt elérni. Aztán viszont elérkeznek a fiatalok az első küszöbhöz, tizennégy éves korban középiskolába mennek, elköltöznek esetleg, tizennyolc éves korban pedig újabb akadályt jelent, hogy dolgozni kezdenek, továbbtanulnak, esetleg családot alapítanak. Szépen látszanak a grafikonban a lemorzsolódási fázisok, és eljutunk oda, ami ennek az összeállításnak a fókuszában áll, hogy jellemzően vidéken, kistelepüléseken, felnőtt korban nem növekszünk, hanem csökkenünk. Ez tény, nem is lehet vitatni.

– Milyen társadalmi és futballszakmai okok szolgálhatnak annak magyarázatául, hogy 2000 és 2021 között a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok száma összesen huszonnégy százalékkal csökkent?
– A csapatszámcsökkenés társadalmi életünk változásának a velejárója, a jelenség nem kifejezetten futballszakmai okokra vezethető vissza. Inkább demográfiai tényezők játszanak közre, mint például a népességcsökkenés, az öregedő társadalom, a születések számának folyamatos csökkenése. A kistelepüléseken kevés a lakos, a falvak elöregszenek, sok helyen hiányzik az általános iskola, emiatt a későbbi felnőtt csapat alapját adó utánpótláscsapat is nehezebben áll ki. Fontos hozadék az elmúlt húsz év társadalmi szokásainak megváltozása, más sportágak elszívó hatása, a sportágválasztási lehetőségek kiszélesedése, a számítástechnikai eszközök elterjedésének hatása, a külföldi munkavállalás csábítása. Ha a kistelepüléseken kevés a munkalehetőség, nő az elvándorlás, a megélhetés miatt plusz munkákat kell vállalni, és ez nem teszi lehetővé az edzésre, mérkőzésre járást. Az önkormányzati támogatások hiánya, megszűnése, kiváltképp kistelepüléseken ellehetetleníti az egyesület működését. A tao-rendszert a kistelepülések kevésbé tudják kihasználni, a náluk érvényben lévő szövetségi díjcsökkentés sok esetben a túlélést jelenti, mivel a tao megjelenésével megszűntek a szponzori és egyéb közvetlen támogatások. Bevételi oldalon így főként az önkormányzati testület támogatása jelenik meg, eltérő mértékben. Elsorvadtak az egyesületek önfenntartó mechanizmusai. Vidéken a lakosság jelentős része ingázik, a munkájából 18–19 óra után ér haza. A hétközi edzések szinte megszűntek. A kisebb megyék lélekszáma eleve kizárja a magas versenyengedély-számokat, a statisztikák még mindig a kisebb megyékben kedvezőbbek a lakosságszám és a kiadott felnőtt versenyengedélyszám arányát tekintve. Nem mellékesen a 2000-es években elöregedtek a játékosok, és mögöttük nem volt meg a megfelelő utánpótlásbázis. Megfigyelhető, hogy míg a 14 éves korosztályig növekszik a labdarúgásban kiadott versenyengedélyek száma, addig a 14 és 19 éves korosztály között nem képes a sportág megtartani a fiatalokat. Általános trend, hogy az utánpótlásból kiöregedő játékosok abbahagyják a labdarúgást, részben iskolaváltás, munkavállalás, a munka előtérbe kerülése, esetleg nősülés, családalapítás vagy éppen a szórakozás miatt. Fontos tényezővé vált a digitalizáció, a Playstation, az e-sport, amely elcsábítja a fiatalokat. Ez egyébként nem magyar, hanem európai jelenség. Az UEFA-nál külön mérőszámmal, a megtartási mutatóval nézik a lemorzsolódást, hiszen ugyanezzel a problémával küzdenek egyebek mellett a németek, a skandináv és a mediterrán országok. Visszatérve a magyar kistelepülésekhez: számít az is, hogy a kiöregedő egyesületi vezetők visszavonulása után gyakran nem sikerül megfelelő utódot találni, aki összefogná társadalmi munkában a helyi csapatot. A sportszervezetek felépítése még mindig túlnyomórészt egyszemélyes, sajnos azon sportvezetők száma is csökken, akik egyedül képesek vinni az egyesületek dolgait. Ha kiesnek, nincs, aki átvegye tőlük a munkát. A megnövekedett adminisztratív feladatok, amelyek egyébként jogosan jelentek meg a rendszerben a támogatások felhasználása, elszámolása miatt, elriasztják a feladatvállalástól a lehetséges új szereplőket.

– Milyen eszközökkel, kedvezményekkel segíti az MLSZ a csapatok működését, fenntartását, életben maradását?
– A nevezési és versenyeztetési díjak kilencven százalékos csökkentésével, infrastruktúrafejlesztéssel, pályaépítéssel, defibrillátor biztosításával. A működési és a tárgyi eszközökre kínált tao-támogatással, az újonnan nevezők indulásának segítésével (nyomtató, laptop, főrendezői mellény, pályarendszabályok molinó), grassrootsprogramok támogatásával, az edzőképzés segítésével, alternatív bajnokság biztosításával és sok egyéb eszközzel.

– Általános tapasztalat, hogy a megszűnt csapatok főként a falusi futballélet szereplői. Miben látja az MLSZ ennek az okát, milyen veszélyekkel jár, ha egy-egy településen visszaszorul a futballközösség?
– Elsősorban eltűnik egy meghatározó közösségépítő lehetőség, nem mellesleg pedig elvész szinte az utolsó sportolási forma a gyerekek elől. Az okok sokrétűek. Falvakban található az amatőr csapatok legnagyobb része, ezért a megszűnés is itt következik be nagyobb számban. Az aprófalvas megyékben, ahol a települések túlnyomó többségében a lakosság száma nem éri el az ezer főt, nehezebb a labdarúgócsapat működtetése, főként akkor, ha a fiatalok a munkalehetőség miatt városba költöznek. Ott vannak a már említett demográfiai okok: a kis településeken fokozottan jellemző elöregedés, a születések számának csökkenése, az elvándorlás, amely megmutatkozik a játékosbázis apadásában és a kistelepüléseken működő csapatokat rendkívül érzékenyen érinti. A változás számos veszéllyel jár: ha a fiataloknak nincs sportolási lehetőségük, könnyen káros szenvedélyt találnak, amely egészségügyi problémákat okozhat. A kistelepüléseken kevésbé élnek közösségi életet az emberek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, de ha a labdarúgás is elvész számukra, akkor nem marad szinte semmi szórakozási, időtöltési lehetőség. A sportlétesítmény gazdátlan lesz, állapota leromlik. Ha egyszer megszűnik a falusi csapat, már nehezen indítható újra, és nagyobb az esélye annak, hogy a kistelepüléseken, főként a hátrányos helyzetű településeken élő tehetséges gyerekek elvesznek a magyar labdarúgás számára.

– Mitől függ, hogy melyik megye sikeresebb és melyik kevésbé a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok megtartásában?
– Társadalmi, gazdasági, egészségügyi, oktatási, földrajzi, településszerkezeti, s még néhány tényező lehet befolyással, a megyék eltérő mértékben tudnak a felsorolt tényezők negatív hatásainak ellenállni.

– Létezik-e olyan szövetségi kimutatás, amely jelzi, hogy a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatokat működtető egyesületek milyen méretű településhez tartoznak?
– Igen, van ilyen, néhány jellemző statisztikát szívesen meg is osztunk. Baranya megyében jelenleg az aktív települések aránya az ezer fő felettieknél 93 százalék, az ezer alattiaknál 26 százalék – jellemző módon viszont a hátrányos helyzetű települések között csak 23 százalék. Fontos, hogy ebben az összevetésben nemcsak a felnőtt nagypályás csapatok számítanak, hanem minden egyéb futballtevékenység is, és örömmel látjuk, hogy a kisközösségek alternatív labdarúgóprogramja működik, ennek köszönhetően az aktív települések aránya nőtt az elmúlt években. Vas megyében a háromezer fő feletti települések mindegyikében volt valamilyen futballélet, az ezer és a háromezer fő közöttiek 86 százalékában, az ötszáz és ezer fő közöttieknek már csak a 60 százalékában, a háromszáz fő alattiaknak a 6 százalékában. A különbség mindenütt számottevő, Zalában például az aktív települések aránya az ezer fő felettiek között 88 százalékos, az ezer fő alattiaknál viszont csak 22 százalékos.

– A MLSZ statisztikái szerint 2010 óta jelentősen nőtt az igazolt labdarúgók száma, ennek alapján az utánpótlásban és a női labdarúgásban bővülés tapasztalható. Segíthet-e az itt észlelt pozitív tendencia megfékezni, netán megfordítani a csapatszám apadását a felnőtt férfi bajnokságokban?
– Tapasztalataink szerint a női labdarúgás nincs közvetlen hatással a férfi felnőtt nagypályás labdarúgásra, de a sportág általános elfogadottságát egyértelműen növeli. A női utánpótláscsapatok számának emelkedése örvendetes, de a lányoknál a felnőtt szinthez érve sokkal nagyobb a lemorzsolódás esélye a továbbtanulás és a családalapítás miatt. Az utánpótláscsapatokban szereplők létszámában könnyebb volt növekedést elérni az oktatási intézményekkel (iskola, óvoda), valamint a klubokkal együttműködve. Gyerekkorban a foci még a srácok gyerekkori játékaként értelmezhető, az életük része, a tizennégy év feletti korosztályoknál viszont óriási mértékű a lemorzsolódás, melynek okairól már esett szó. A kistelepülésen, ahol nincs lehetőség utánpótlás foglalkoztatására, valószínűbb a felnőttcsapatok megszűnése. Így az utánpótlás korú labdarúgók megtartásának kulcsszerepe van a felnőttcsapatok megőrzésében. Talán a legjelentősebb befolyásoló tényező az infrastruktúra-feltételek javulása, az öltözők, pályák fejlesztése, a téli és nyári edzéslehetőségek bővülése, a megfelelően képzett és pedagógiailag felkészült edzők képzése, az utánpótlásnevelés, a karrierlehetőség biztosítása a fiataloknak, valamint ösztönző hatással lehetnek a válogatott sikerei. Az önök által készített kimutatás kiválasztott egy érdekes szegmenst, a klasszikus nagypályás labdarúgást, de tudni kell, hogy a tömegsport már az UEFA értelmezésében is magába foglal minden egyebet. Minden típusú futballt üdvözöl és befogad, a tömegesítés jegyében a labdarúgás részének tekinti és üdvözli a csökkentett pályamérettel, félpályán, kétharmad pályán, kispályán rendezett mérkőzéseket, az 5+1-es játékot, a futsalt és még számos más változatot. Úgyhogy mi is az összképet nézzük, és azt mondjuk, hogy ahol lehet, állítsuk meg a lemorzsolódást ilyen módon. Ahol vannak még tartalékok vagy alternatívák, ott próbáljunk meg növekedni. Amikor valaki azt mondja, hogy megyei foci, akkor persze mindenki előtt megjelenik egy kép arról, hogy több százan támaszkodnak a korlátnak, szurkolnak, szotyiznak a nagy focipálya körül, bent meg gyűri egymást tizenegy ember a másik tizenegy ellen. De mi ezen túl akarunk lépni, részint kényszerből. Ezért jött az alternatív bajnokságok gondolata: szűkített pálya, csökkentett létszám, tornarendszerű lebonyolítás, más szervezési keretek. Nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét. Ezt mindannyiunknak el kell fogadni, az imént felvázolt állapot nem fog soha visszajönni, még a húsz évvel ezelőtti sem. Inkább arra törekszünk, hogy fogadjuk el az adottságokat, a megváltoztathatatlan helyzetet, és ebből próbáljunk kihozni a legtöbbet.